A fogadás filozófiája

- Kedves nézőink, mai adásunk vendége egy olyan személy, akinek foglalkozása meglehetősen különös. Ő a tulajdonosa az emberfogadó irodának: Mr. Richard Beaker.
- Jó napot!
- Jó napot! Mondjon valamit erről a fogadóirodásról!
- Hát…
- Nagyszerű, köszönjük, de lehetne egy kicsit bővebben?
- Tudja, mi azzal foglalkozunk, hogy fogadjuk az olyan embereket, akik embertársaikra velünk akarnak fogadni.
- Ezt nem egészen értem.
- Én sem, de azért elmondom. Az alapötlet egyszerű: Arra jöttünk rá, hogy sok olyan ember van, akit érdekel a körülötte lévők sorsa, annyira, hogy akár még fogadni is hajlandóak. Például, hogy kettőjük közül melyikük túrja ki előbb állásából a másikat, vagy mondjuk a szomszéd mikor vágja bele a kést feleségébe, meg ilyenek. Érti, ugye?
- Még nem egészen értem. Eszerint maguknál arra és annyival fogadok, amennyivel akarok?
- Azért nem teljesen. Állatokra például tilos fogadni, mi meggyőződéses állatvédők vagyunk, tudta?
- Nem.
- De, azok vagyunk.
- És mondja, kifizetődő ez a vállalkozás?
- Óh, hogyne! Tudja hányan tódulnak azért, hogy fogadhassanak? A főnök a beosztottakra, a munkások a kormánytagokra, a férj az anyósra, a gyerekek a tanárra, satöbbi…
- Gyerekek? Tőlük is képesek pénzt elfogadni?
- Persze! A gyerek csak hadd tanulja meg milyen az élet. Egyszer nyer, másszor – ez van többségben – veszít. Egyszer rá fogadnak, máskor ő fogad másra. Egyszer fenn, másszor lent, ahogy mondani szokták. Az élet egy verseny, és ha az, akkor miért ne fogadhatna bárki rá? Az életbiztosítók is így működnek, csak mi ezt be merjük vállalni.
- Hát, igen, de úgy hallottam, hogy Önök – ellentétben a biztosítókkal – mindig nyernek.
- Ez aljas rágalom! Mi nem csalunk!
- Én ezt nem mondtam… Miért? Igen?
- Hát… most, hogy így rákérdezett… de az a nagymama már úgy is a végét járta, meg hát egy-két állás, igen… majd találnak másikat… Mondja, nincs véletlenül egy anyósa?
- De, van.
- Nem akar fogadni, mondjuk arra, hogy egy héten belül meg fog halni? Na, fontolja meg, mondjuk 25000$-ért.
- Hát, tudja, nagyon szívós az öreg… Áh! Üsse kavics, itt a pénz.

A jövő…

Amikor a világ elért arra a pontra, hogy sok haragot és gyűlöletet már nem lehet majd elfojtani, elszabadul majd minden.
Az emberek akkor egyek lesznek az ős természetből kiszakadt elődeikkel, s az állatok veszik át az irányítást. Az erőszak és a gyűlölet szavak új értelmezést kapnak. A nemzetek és a fegyverek egymás ellen fordulnak, robbantanak néhány atombombát, majd mikorra azok elfogynak, puszta kézzel esnek egymásnak, és nagyobb pusztítást visznek véghez, mint valaha gondoltuk volna.
Az állatok és a növények akkora már régen kihalnak, és a légkör is egyre elviselhetetlenebb lesz.
Csak egy helye marad a Földnek, egy kis szeglete a világnak, ahova az erőszak és az öldöklés nem tudta befurakodni magát. Ez a hely az Újpesti Műszaki Szakközépiskola, amely még ezen zordon időkben is képzi a jövő informatikusait.

A találmány

Helyszín: Feltalálók klubja

- Jó napot!
- Jó napot, uram.
- Szeretném szabadalmaztatni új találmányomat.
- Mi lesz az?
- Hát, az elején kezdeném! Éppen vártam a villamost ma reggel, és nem jött. Nagyon megijedtem, hogy a elkések a munkából, és rájöttem a megoldásra. Azonnal idejöttem, hogy elmondjam. A megoldás a villamospótló.
- Na, jó-jó, de álljunk csak meg egy pillanatra! Mi az a villamos?
- Hát az előző találmányom. Tegnap voltam itt bejelenteni, mert vártam reggel a buszpótlót, és nem jött. Nagyon megijedtem, hogy elkésem a munkából, és eszembe jutott, hogy esetekben szükség van villamosra. Azonnal eljöttem szólni.
- Igen, igen, már rémlik valami. Az azonban nem világos, mi az a buszpótló?
- Hát, egy tegnap előtti találmányom. Minden hasonlóképpen történt, mint ma és tegnap, de itt a busz nem jött, ezért találtam fel a buszpótlót.
- Erre már emlékszem, de mi az a busz?
- Az a buszpótló előtti találmányom. Vártam reggel a…
- Na, várjunk csak egy kicsit! Mi a maga foglalkozása?
- Na, de főnök, ezt mindennap megkérdezi. Feltaláló vagyok!
- És ugye megint pénzt akar?!
- Hát… Igen, szeretném még ma forgalomba állítani a villamospótlót.
- Napról napra állandóan ez a szöveg.
- Nem bízik bennem, főnök?
- Őszinte leszek magához. Első nap, amikor nálunk kezdett dolgozni, azonnal egy furcsa és egyben hihetetlen ötlettel állt elő. Azt állította, hogy a szekerek kerekeit háromszög helyett kör alakura kellene esztergálni, hogy jobban menjenek. Már akkor gyanakodtam magára. Ilyen átlátszó trükkel ugyanis nem mindennap próbálnak tőlem pénzt kicsikarni. De azt mondtam, úgy legyen! Pénzt adtam a fejlesztésekre.
- Igen, főnök, de a kör alakú kerékkel, bevallom, még most is vannak problémák. Az új járműveim is azért nem működnek. A kerekeik miatt. De már dolgoznak a mérnökeim a tökéletesítésen.
- Na, jól van. Most utoljára még adok pénzt, de eredményt akarok sürgősen!
- Köszönöm, főnök! Viszlát!

(Beszáll a kocsijába, gyújtást ad. Nem indul, így elkezd káromkodni.
- A francba, ezt még tökéletesíteni kell!
Kiszáll, és indul gyalog. Most látszik csak, hogy a kocsikerekek fektetve vannak felszerelve az autóra.)

Óvakodj a könyvtárostól

Urbánus mese napjainkból.
Előadja: Nagypapa
Hallgatják: Unokák

Jaj, drága kisunokáim! Úgy örülök nektek. A derekam… Olyan régen láttalak benneteket. Olyan szépek vagytok… Mondjak egy mesét nektek?
Ma három hős lovagról és egy gonosz könyvtárosról fogok mesélni. Jó? Jó? Jó?
E három lovag különböző országokból származott, mégis nagyszerű és összetartó csapatot kovácsolt belőlük a nagy kihívás. A kihívás, amelyen az emberiség sorsa múlhatott, a könyvtár bevétele. No, nem úgy, hogy le kellett gyilkolni mindenkit, és fel kellett égetni az egész könyvtárat… Nem. Egyszerűen csak be kellett jutniuk a félelmetes építmény belsejébe, és ki kellett kölcsönözniük egy egyénileg választott könyvet.
Ez persze egyszerű dolognak tűnhet, drága unokáim, és az is lenne, ha nem egy félelmetes ellenféllel, a könyvtár urával, a rettenthetetlen Józsibácsival kellett volna szembenézniük. Már maga a név is félelmetesen hangzik, hát még ha elárulom, hogy miként is nézett ki ez az ember… De nem, inkább mégsem írom le nektek, kisunokáim, mert még kicsik vagytok, és rosszul fogtok aludni az éjjel.
De térjünk vissza hőseinkhez. Sir Attilácska éles eszéről és méretes termetéről volt nevezetes, de ez nem is csoda, hiszen Kispesten – hazájában – is kitűnt a tömegből. A másik hős, Sir Jenci, nem túl messze élte életét a sötét könyvtárból, így érthető, hogy le akarta törni a zsarnok könyvtáros rémuralmát. Sir Viktorka messzi földről érkezett, és nem is tudom, hogy mit akart egyáltalán.
A három hős lovag szövetséget kötött, és elhatározták, hogy életük árán is végrehajtják a feladatot, megtörik a gonosz Józsibácsi hatalmát, és megszüntetik a fekete mágia hatását, kikölcsönöznek egy könyvet.
Rövid túra után az első emeleti bejárati kapunál álltak, és számba vették a lehetőségeiket. Majd kiköpték, amely így reptében eltalálta az ereszcsatornát.
Elhatározásukat tett követte, és beléptek a félelmetes „Könyvtár nyitvatartása” feliratú ajtón.
Ebben a pillanatban óriási ugrásokkal és egy égő cigarettával a kezében odaugrott Józsibácsi, és rájuk ordított:
- Takarodjanak kifelé! Mocskos brigandi! Mit akarnak itt már megint?!
Összes erejüket össze kellett szednie a három lovagnak, hogy válaszolni tudjanak:
- Könyvet szeretnénk kikölcsönözni.
- Minek az maguknak! Takarodjanak már kifelé! Óra lesz! Takarodjanak! – és nagyot taszított hőseinken.
- De tanár úr…
- Minek az maguknak! Nem is tudnak olvasni! Mocskos ötödik bések. Folyton idetolják a büdös képüket. Mit akarnak még itt?! – kiáltozott továbbra is Józsibácsi, de nem vette észre vörös szemgödrében villámló szemeivel, hogy a három lovag egyike besurrant a belső helyiségbe, és beírt a kölcsönzési lapjára egy követ.
A varázslat megtört.
- Kölcsönözni? Óh, nemes uraim, fáradjanak beljebb! – változott meg Józsibácsi hangvétele. Kedves, aranyos könyvtáros lett.
Csak tudjátok, kisunokáim, mindez nem a valóság, ez csak egy mese, melynek az a tanulsága, hogy: Óvakodj a könyvtárostól!

Katalógus

Főhős: fiatal férfi
Kora: 19 év
Súllyá: 55 kg
Családi állapota: nőtlen
Munkahelye: van
Élete: Eddig zavartalan és unalmas, de unalmát és magányát történetek kitalálásával feledtette, így meg is szokta az egyedüllétet. Minden nap a 7.15-ös lifttel ment munkába, és estefelé tért haza. Kényesen ügyelt arra, hogy ne legyen úrrá rajta a mindennapok szürkesége. Egyszer azonban, ahogy a liftben utazott, valami hirtelen a tetőről ráömlött, s még csak el sem tudott előle menekülni. Valami zöld folyadék volt. Rögtön el is mesélte a munkatársainak bent a gyárban s mind jót derültek rajta.
Ám a dolog ezzel el is lenne intézve, ha másnap nem ismétlődött volna meg az eset, és újra ráömlött a maró, zöld lötty, s ő megint úgy érezte, nem tud menekülni, de azért elmesélte barátainak ismét, és ők (csodák csodája) ismét jót derültek rajta! És ez így ment hónapról hónapra tovább.
Odafigyelése a löttyre annyira lekötötte minden idejét, hogy nem foglalkozott többé a történetek kitalálásával és saját egyéniségével, csak a lötty elől próbált menekülni, de az egyre ellepte őt. Talán, ha nem menekült volna…
… vagy talán akkor sem, na de mindegy is.
Ruházata, külseje, és már gondolatai is olyanok lettek, mint a gyári kollégáié, akiket eddig csak megtűrt maga mellett bólogató hallgatóságnak.
Egy nap, amikor a legmélyebben volt a zöld löttyben, nem történt semmi. Nem ömlött rá semmi. Ő ezt már nem vette észre, bement az ABC-be, vett egy flakon Domestos-t, és a fejére öntötte. Teljes volt a siker, mindenki rajta nevetett, aztán bement dolgozni…
Jövője: ? (törölve)

Közvetítés

Jó napot, jó szurkolást kívánok innen az Újpesti Műszaki Szakközépiskolából, ahol az idén is megrendezésre kerül a már sok éves hagyományokkal rendelkező Érettségi Verseny! Mint tudják, a versenyzők két szakaszban lesznek megmérettetve. Az első szakaszban, amelyen már túl vannak a versenyzők jobb és kevésbé jobb eredményekkel, három versenyágban kell bizonyítaniuk a sportolóknak. A mai közvetítés a második, sokkal izgalmasabb versenyszakaszt fogja az Önök képernyőjére varázsolni. Máris rajthoz áll az első versenyző. Arcán rémület, de a nyerni akarás is helyett kapott. Elhangzik az indítójel, de a rémült sportoló megszeppenve áll a startvonalnál, és nem indul el. Sajnos a versenybizottság ezért diszkvalifikálja őt, és a startvonalhoz máris a második versenyző áll. Elsül a pisztoly, és a sportoló vad vágtába kezd a zsűri asztala körül, de a bizottság ezt nem igazán jutalmazza pozitívan. Egy átlag kettessel sikerül is nem megbuknia, de ez nem lesz elég az első helyre. A következő versenyző már elhagyta rajtvonalt, és igen nagy sebességgel közeledik a cél felé. Igen! Igen! Gyerünk, fiú! Új világcsúcs van kilátásban, de az Európacsúcs már biztosan megvan! ... Óh, nem! Elesik! ... Nem áll fel! A fekete halottaskocsi lassan, tiszteletre méltóan hajt keresztül, és viszi el a maradékokat. Az utolsó versenyző készül a rajtnál. Elsül a pisztoly! Szépen halad a sportoló. Sorra veszi az akadályokat. Hupsz! Mintha most egy kicsit megbotlott volna, de nem, folytatja a megkezdett utat, és sikerült, beért! A zsűri nagy tanakodásba kezd, és igen, megadják a maximális pontszámot. Nos, kedves nézőink, közvetítést láthattak az Újpesti Műszaki Szakközépiskolából, az Országos Érettségi Világbajnokságról. Remélem élvezték a versenyt, és... Elnézést, most kaptuk a hírt, hogy az utolsó versenyzőt kizárták, és visszavonták az első helyét, mert doppingszert találtak a vérében. Így egyetlen versenyző, aki szabályszerűen ért célba, az igen gyengye teljesítményt nyújtó második versenyző volt. Ezzel az érdekes forulattal búcsúzok Önöktől, és abban a reményben, hogy velünk tartanak jövőre is, de előbb még találkozuk egyszer, a pótvizsgán.

Háztartási pszichológia

A kilenc éves kisfiú éppen lefekvéshez készült. Fogat ugyan nem mosott, de azt nem is szerette; így 1-2 méterről már érezhető volt visszataszító bűze.
Mint mondottam, már lefekvéshez készült, amikor hirtelen nagy fényesség támadt a szobában, és megjelent ott valaki. A fiú - tájékozottságát e téren nem vitathatjuk - rögtön tudta: ez egy UFÓ.
Először azt gondolta: de jó, lesz saját UFÓ-ja, majd háziasítja, ahogy a Kis hercegben olvasta, és akkor ő is felvághat vele az osztályban, mint a verekedős Jancsika, akinek egy ugró varangyos békája és még hősünknél is bűzösebb szája volt. Majd azonban ezt gondolta: lehet, hogy nem örülne az UFÓ, ha háziasítanák, hiszen ő vad UFÓ-nak született, és nem arra, hogy egy lakótelepi lakásban tengesse életét, meg különben is, akkor mindig le kellene vinni a parkba vizelni. Nem tudta ugye (amit a mi kor embere már tud), hogy az UFÓ-k szobatiszták, no persze a háziasabb fajták. Aztán arra gondolt, hogy interjút készít vele, mert az apukája is riporter, és ő is jól keres. Biztos hozna neki az UFÓ egy kis pénzt...
Ekkor pedig az UFÓ váratlanul megszólalt, s a kilenc éves gyerek csak csüngött a szavain:
- Péter!
- Igen.
- Moss fogat!
- Nem, azt már nem! - egy kutyának sem engedjük meg ugye, hogy az ágyra feküdjön!
- Ha nem mosol fogat, akkor felrepítelek a plagonra.
- Azt szeretném én látni!- és csakugyan, egy szempillantás alatt a plafonon találta magát.
- Állj! Állj! Inkább fogat mosok. - (okos gyermek, mi ?!)
- Jó! - és eltűnt az UFÓ.
(Egyébként az UFÓ átment a kisszobába, és átöltözött édesanyának, de közben valami olyat mormogott, hogy milyen jó is a gyermekpszichológia, meg, hogy a hipnózis lehetőségei korlátlanok.)

Reggel

Kora reggel volt, és egy férfi állta buszmegállóban.
Buszra várt.
Az elnököt éppen abban a pillanatban lőtték le. Óriási kavarodás támadt. Az emberek össze-vissza futkostak és vadul kiabáltak. Egy mentő próbált keresztültörni a tömegen, hogy elszállíthassa a megsebesült nagyembert, de nehezen, csak nehezen haladt előre. A rendőrök eközben kétségbeesetten próbáltak a nevüknek megfelelni, de erre esélyük sem volt. Az elnöki testőrség behatolt a házba melyből a lövést adták le, és családokat zavartak ki ágyaikból, majd két lövéssel végeztek a merénylővel, aki ettől megtántorodva kizuhant az utcára néző ablakon, és a tér hideg kövére esett.
A busz még mindig nem jött, és a férfi továbbra is várt.
Az anakonda lassan siklott előre. Ott volt előtte a patkány, amely igen dagadt volt, és reggelire csábította. Lassan tekergődzött előre. A patkány még félálomban volt. Óvatosan köré gyűrűdzött, majd egy gyors mozdulattal körülölelte, és összeroppantotta csontjait. Kellemes reggeli volt.
Még mindig ott állt a férfi, és a busz nem jött.
Nagy pofont kapott a gyerek. Kora reggel volt, és az apja máris felpofozta. Nem volt túl nagy az ütés, de azért szép piros folt maradt a fiú arcán. Az apját zavarta ez a piros folt. Olyan féloldala volt így a gyerek arca. Talán, ha a másik oldalra is adna egyet. Igen, az úgy tökéletes lenne. Persze vigyázni kell! Ha túl nagyot kever le, az egyik oldal pirosabb lesz, mint a másik. Ha túl gyengén érinti a gyerek arcát, ugyanez a helyzet, csak az oldalak felcserélődnek. Ebből az következik, hogy az ütés nagysága és az oldalak bepirosodása között fordított arányosság áll fent. Nagyon oda kellene figyelnie, hogy mekkora pofont kever le fiának, hiszen több pofonra nem volt ideje, hogy szinkronba hozza a két oldalt. Munkába kellett mennie. De, kérem siessünk, mert már a meglévő folt is veszített színéből. Gyorsan lekevert egy újabb pofont a gyereknek, és fogta a táskáját, elindult dolgozni.
A férfi a buszmegállóban lépett egyet előre, de a busz nem jött.
Lassan, óvatosan eresztették le a koporsót. A feketébe öltözött emberek sírása hallatszott még öt parcellával arrébb is. Könnyeiket persze nem nyelhették le, mert a reggeli hidegben az odafagyott az arcukhoz. A koporsó leért, és a tömeg eltávozott. A sírásók lapátot fogtak. Nagyot koppanva értek az első lapát földtömegek a gödör aljára, a sötétbarna halotti fekhely tetejére.  A két munkás eközben jókedvűen fütyörészett, és megbeszélték éjszakai kalandjaikat a sarki kocsmától, a piros cipellőkön keresztül a halkan szuszogó (horkoló, de a nők soha nem horkolnak) elhízott feleség mellé az ágyig, sűrűn szidva mindeközben a kormányt, a politikát, a főnököt és a Jóistent.
A férfi visszalépett, mert a busz még nem jött.
Ledobták Angliára az atombombát. A következő célpont Franciaország volt, majd Németország. Londonban összedűlt a Big Ben, a királynő meg szörnyethalt a rémülettől. Párizsban az Eiffel-torony kártyavárként omlott össze. A berlini falnak pedig az utolsó maradványai is eltűntek. Célpontként több jegyzetfüzet is tartalmazta a következő neveket: Moszkva, Washington, Kuvait, New York, Madrid, Izrael, Pétervár, Tókió, Sydney, Mexikó, ...
A busz végre megérkezett, és a férfi felszállt rá. A vezető kifordult a megállóból, és a kék jármű eltűnt néhány sarokkal arrébb.

Szép karácsony

Tél volt, és gyönyörű idő. A szép közel 130 km/óra sebességgel fújt, és gyengéden megsimogatta a fák lombkoronáját. A centiméteres átmérőjű jégdarabkák - akár a hópelyhek - lágyan, könnyedén hullottak alá az égből, és mély krátereket ütöttek a betonban. Az emberek rengeteg ruhát öltöttek magukra, és boldogan csúszkáltak végig az utakon, nagyokat esve, jókat nevetve egymáson. A művésze is hódított ezen időtájt, hiszen rengeteg jégszobor készült, melyek többsége a számkivetett emberek nyomorúságát mutatta be a nevezetesebb tereken, utcákon.
Szép idő volt, és az emberek boldogok voltak. Boldogok voltak, mert közeledett a karácsony, a szeretet és az óriási pénzkidobás ünnepe. Az emberek rettentően örültek, hogy a közeledő jövő évre ismét adósságok tömkelegét viszik magukkal.
...És az egész ünnepet átjárta a szeretet...
Az apa boldog volt, hogy üthette pofon fiát, aki az imént rosszalkodott, hogy a szeretet nevében teszi, és a fiú is boldog volt, mert tudta, szeretetből kapta orcájára a vörös foltot. Óh, és az anya, ki éppen most szült, villámló szemeinek boldogságával néz le nem kívánt gyermekére. A tanár, ő is napsütötte vigyorgó arccal írja az éppen javított dolgozatra az egyest, hiszen a szeretet mindenek fölött áll, s a diák boldogan gondol a négyzetrácsos papírra, melyet üresen adott be dolgozat gyanánt. A munkás is örül, tudja, munkáját veszítette el tegnap, de tíz pohár után, és a karácsony szellemében, minden olyan rózsaszín. Mindenki boldog...
A humorista újságírók is boldogok, mert tudják, karácsony szent ünnep, így annak légköre mosolyra készteti őket, jókat nevetve cenzúrázott cikküket olvasva.
Cenzé és ura, Cenz úr, is boldogan ücsörgött a meleg kandalló mellett, és vidáman olvagattak abszúrd történeteket.

Teljesen szokásos hobbi

A férfi ott állt a szálloda halljában, és a vendégeket bámulta. Pontosabban nem a hotel ideiglenes lakóinak küllemi formáját figyelte - bár néhány igen érdekes és izmos fenék után megfordult, főleg a bajszosokat szerette -, hanem az ide-oda mászkáló emberek kezeiben (vagy esetleg a hátukon) található kisebb nagyobb csomagokat vette célba szemeivel. Bombát keresett.
Nem volt ő biztonsági ember vagy rendőr, még a hadseregben sem töltött be soha semmilyen szolgálatot. Egyszerűen csak szerette a filmeket és a bombákat. Gondolom, most mindenki az gondolja: milyen különc volt a férfi. Pedig ez nem így van. A város összes szállodájában megtalálhatóak voltak ezek az emberek. Nők és férfiak vegyesen. Itt - szemben - ezzel a szállodával szemközt: a hotelban egy másik férfi figyelte figyelmesen a csomagokat. A mi emberünk utálta is őt. Egyszerűen irigy volt rá. Az, az illető már nem egy bombát felfedezett, és így a szálloda tiszteletbeli bombaérzékelője lett. Na, persze a mi emberünk nem erre a rangra vágyott, hanem csak egy kis apró pokolgépre az egyik szatyorban vagy táskában. A bűnözők azonban szerették azt a szemközti hülye muksót, és csak neki hordták különleges csomagjaikat. Egyszer születésnapjára még egy hidrogénbombát is kapott - pedig napalmra vágyott. Szegény hősünk... ő bezzeg megelégedett volna egy egyszerű dinamittal vagy kézigránáttal is, de eddig még csak petárdákat talált, azt is szilveszterkor.
Aztán, egyik nap észrevett valamit, és nagyon megörült neki. Tudta, végre sikerült. Abban a táskában - ott a szakállas férfi kezében - plasztikbomba van. Végre, ez is sikerült. Látott egy igazi robbanó szerkezetet. Végül mégis elérte a célját.
Szép lassan kisétált az épületből, és boldogságában ugrott egyet, majd befordult az első sarkon, így már csak hallhatta, ahogy valami robban, majd óriási robajjal összedűl a szálloda épülete. De őt ez már nem érdekelte. Új hobbin törte a fejét... és rájött: bélyeggyűjtés.

Kszénia Láz

... És most a Szóló Parti után következzék estünk szervezője és megalkotója: Adolf Hitler bácsi, a művelődési minisztérium, valamint a Nemzeti Sereghajtó Diák Jegyjavító Párt (NSDJP) képviseletében.
- Szervusztok kszéniások! Hej!
- Hej Hitler, hej! - ismételgeti a BS közönsége.
- Gratulálok nektek, hogy sikerült megelőznötök azokat, akiket a jegyjavításban lehagytatok, és hát remélem még egyszer nem próbálnak meg az isteni árja fajon felülemelkedni. Hiszen Darwin is ezt mondja: Hulljon a férgese, győzzön az életképes! Remélem, akciónk nem marad visszhang nélkül, és egyre több iskola gof bekapcsolódni a NSDJP jegyjavító mozgalmába, és így tesszük naggyá mindannyian szeretett Németországunkat!? ... Vagyis magyar hazánkat!!!!
- Hej-hej! Hei Hitler - zengi a tömeg.

Realisták és Romantikusok (1996)

A pesti közönség immár három napja egy tüntetésen szurkolhat, amelynek színpada szinte az egész belváros. A tüntetők bankokat, irodákat, parkolóautomatákat zúznak porrá, vagyis inkább a tüntetők egy csoportja, hiszen ők már réges-rég két táborra oszlottak: míg egyikük a fák, parkok és nyilvánosházak ellen intéz támadásokat, addig a másik csoportosulás az előbb említett bankok és automaták rongálásában éli ki elfojtott érzelmeit. Céljaik és követeléseik röviden összefoglalva: nincs, mindannyian egymás vesztét akarják, így a bíróságok tele vannak egymás ellen indított rongálási és közszeméremsértési perekkel. A bíróságok épp ezért tehetetlenek. Mit is tehetnének, hiszen ezek csak romantikusok és realisták.

Az emberek műsora

- Jó estét kívánok Önöknek tisztelt nézőink! A ma is jelentkező Bip-Bip számítástechnikai-informatikai-telekommunikációs szakkiállítással és vásárral egybekötött beszélgető show-ban. Ma műsorunk első vendége Göncz Árpád köztársasági elnökünk, aki csatlakozott a Számítógépek Előtt Tévében Nyilatkozó Politikus-Költők pártjához. Jó estét, elnök úr! Mondja meg nézőinknek, mégis miért jelentkezett ebbe a neves és független pártba, hiszen Önt mindenki a napi politikától független embernek ismeri.
- Hát, tudja, nagyon megtetszett a programjuk.
- És elmondaná, hogy mi is az?
- Célunk, hogy még több politikus és irodalmár nyilatkozzon a TV képernyőjén számítógépek hátteréből. Pártunk készített egy statisztikát, miszerint az utca emberének 100%-a azt akarja, hogy közéleti személyiségeink ily módon szóljanak hozzájuk.
- Tényleg?
- Hát persze! Másik statisztikánk azzal foglalkozik, hogy az érintettek mindössze 15%-a nyilatkozik íly módon. Ezeknek is 60%-a képernyővédő - úgynevezett SCREENSAVER - előtt, 15%-a valamely szövegszerkesztő előtt, 13%-a valamely multimédiás alkalmazás és 12%-uk valamely pornográf szoftver előtt nyilatkozik szívesen.
- És mik a távlati céljaik, mit szeretnének elérni?
- Célunk, hogy a TV-ben nyilatkozók 90-95%-a számítógép előtt ülve tegye meg nyilatkozatait.
- Viszont látásra, elnök úr! Köszönjük az interjút. Következő vendégem Földes László, azaz Hobó, aki úgy döntött, bekapcsolódik a számítástechnika világába. Jó estét! Mondja, miért tette?
- Internet! Internet! Internet! - és úgy kell lefogni, nehogy kárt tegyen valakiben (vagy saját magában??)
- Köszönöm! Viszont látásra, kedves nézőink! Telefonszámunkat, az internet, intranet, e-mail, MSN, CompuServe, ARPANET, GSM címeinket a képernyőn láthatják. Viszont látásra holnap ugyanebben az időben!

Rajzoltam egy asztalt...

Rajzoltam egy asztalt. Nem tudom miért. Csak úgy rám jött. Na, jó! Ha már elkezdtem írni. Menjünk ebbe a dologba mélyebben is bele. (Ez nem volt túl magyaros. Nem baj. Elmegy!) Az egésznek persze óriási hátteret ad, hogy mindez egy osztályteremben történt. Matek. Asztal. De akkor mit keres ott az a csésze? Az hozzá tartozik. A teát mindenki képzelje be. Ha nem megy, akkor üres. Virágok. A virágok hiányoznak. Azok most csak a szívemben vannak. Bocsánat! Hazudtam. Csak egy virágszál. De az gyönyörű, kedves, aranyos, érzéki... Vissza az asztalhoz. Papír, rajta betűk. Ki írta és mit. Lényegtelen. Lehetett akárki. Lehet ott akármi. Egy toll is fekszik ott valahol. Igen, az: ott. Az a valami az akart lenni. Mert hát ott kell lennie. Toll nélkül nem lehet írni. Már megpróbáltad? Igen? És sikerült? Miért hallgatsz? Sikerült, csak nyoma nem maradt. Szomorú. De ez van. Kész. Ennyi. Több időm nem volt rajzolni. Befejezni sincs kedvem. Hogy miért írok most? Azt sem tudom. Abba is hagyom.

Rendező

Hogy nem hallottad, hogy kezdünk? Oké! Nincs semmi baj! Tényleg jobb lett volna úgy. Igen? Jaj, Manczyka, mit akar már megint? A Trabant? Még mindig a Trabanttal problémázik? Nem megmondtam már, hogy kivágjuk? Dehogy a Trabant takarja az egyik színészt. Mindkettőt? Értem, szóval takarja mindkét színészt. És akkor mi van? Hogy maga is ezt kérdezi? Kénytelenek leszünk megtartani a Trabantot. Megtartani a Trabantot? Fantasztikus ötlet! Köszönöm, Manczyka! Hát ez csodálatos! Hol késik a kávém? Jancsi! Nem te! A másik. Jól sikerültek a hangok? Igen... Igen... Szóval a párbeszéd nem érthető, csak a fegyvercsörgés. Ne izgasd magad Jancsikám a dolgon, nem is volt párbeszéd. Mikor ér már ide az a nyamvadt kávé? Áh! Színész úr! Egyszerűen fantasztikusat alakított most végre ötszázhuszonharmadikra. Lenyűgöző volt a játéka. Egyszerűen csodálatos. Ön igazi tehetség! Mi? Hogy ne hízelegjk? Hogy a jelenet pocsék volt? Hogy nem sikerült megfelelően kihoznia a karakter jellemét? Dehát, Színész uram, Ön egyszerűen odatapsztotta a fejemet a tenyeremhez, mert nézni sem tudtam az Ön jétékát, annyira elkápráztatott. Örüljön inkább, hogy végre sikerült megemelnie azt a kardot. Nem könnyű játékszer az a maximum egy kilójával, nekem elhiheti. És most ha megbocsát! Végre! Itt a kávém. Ezek a hülye színészek! Végre kész a jelenet, de nekik semmi sem jó. Köszönöm a kávét, Gizike! Most már elmehet az irodámba és levetközhet... akarom mondani: átöltözhet! Manczyka, már megint maga az? Igen? Tudom, hogy ez a nyamvadt film a tizenkilencedik század elején játszódik! Igen? ÉS? Hogy nem volt még Trabant akkor?! És mi van akkor?! Hogy nem hinné, hogy a mozinézők szívesen látnának egy Trabantot egy kosztumös filmben! Hogy mit nem mond, Manczyka! Maga egy született zseni! Azt hiszi ezt én nem tudom? Igen? Azt hiszi? Helyes! Én is így gondoltam. Ne féljen, Manczyka! Megoldjuk! Érti? Megoldjuk! És most már mehet! Na! Menjen már!

A pénzszerzés módjai

Csendben sétált célja felé a férfi. Agyában mindennapos gondolatok cikáztak, mint például: egy zongora ráesik egy hároméves kisfiúra, vagy egy öreg nénit megerőszakol egy buzi egy villanypóznával, vagy a Föld összeütközik egy üstökössel és a fél világ szörnyethal.
Így elmélkedett útközben. Néha megigazította a kabátja alatt a lefűrészelt csövű karabélyt és a középhatótávolságú nukleáris rakétákat nehogy kicsússzanak onnan.
Aztán odaért és lebonyolította az üzletet. Most már csak egy aktatáska volt nála. A táska résein fehér por szóródott ki az úttestre. Mindenki jól tudta: kábítószer van benne.
Kezét odatartotta a réshez, és megvárta amíg megtelik a marka. Utána nagyot szippantott bele, és folytatta útját immár sokkal vidámabban.
Agyában újfajta gondolatok támadtak . Visszaemlékezett a börtönévekre, de elmélkedése félbeszakadt. Megérkezett a megbeszélt helyre. Sötét sikátor volt. A maffiafőnök így szólt:
- Meghoztad az anyagot?
- Igen, keresztapa! - mondta áhitattal a férfi.
- Jól van, itt a pénz. - válaszolta az, és átcserélték a táskáikat.
- Köszönöm! Holnap ugyanitt! - mondta a férfi, és elégedetten távozott.
Úticélja a Rákóczi tér volt. Hamarosan meg is érkezett.
- Hogy megy az üzlet, mama? - kérdezte az egyik prostituálttól.
- Minden rendben van, fiam. - válaszolt az öregasszony.
- Megcsináltam az üzletet.
- Meglásd fiam, ebből még bajod lesz. Megpróbálhatnál te is tisztességes úton pénzhez jutni. Vegyél példát rólam. - oktatta az öregasszony.
- Jaj, mama! Ezt minden áldott nap elmondod. - mondta, aztán elindult a dolgára.
- Fiam, fiam! Sose javulsz meg. - mondta Szűz Mária, de Jézus csak ment tovább a saját feje útján.

Ijesztgetés

Három fiatal megy az utcán. Egy kapuban ülő öregasszony felé közelednek.
- Te, Jancsi! Emlékszel a múltkor, amikor megkérdeztük az öreg nénit, hogy mennyi az idő?
- Igen. Ha-ha! Hogy szétvertük a fejét baseball ütővel, amikor nem mondta meg.
Odaérnek a nénihez.
- Csókolom néni, meg tudja mondani mennyi az idő? - kérdezik.
- Jaj-jaj-jaj, gyerekek, ne haragudjatok, de nincs nálam óra. - válaszolja ijedten.
- Biztos benne? - kérdezik fenyegető hangsúllyal.
Az öregasszony megijed, és szívrohamot kap. Holtan esik össze. A fiúk pedig nagyon örülnek.
-Jól ráijesztettünk a nyanyára, mi?
Ez megismétlődik még néhányszor, hullanak az öreg nénik az utcában. aztán újra közeledik egy nyanya.
- Te, Jancsi! Emlékszel a múltkor, amikor megkérdeztük az öreg nénit, hogy meg tudja-e mondani mennyi az idő?
- Igen. Ha-ha! Hogy szétvertük a fejét baseball ütővel, amikor nem mondta meg.
Odaérnek a nénihez.
- Csókolom néni, nem tetszik tudni, hogy mennyi az idő? - kérdezik, és az bátran felel:
- Dehogynem, mindjárt megnézem. - és azok nagyon megijednek, hogy a nyanyának van órája.
- Fél tizenkettő. - folytatja az öregasszony bátran.
- Most elrontotta a játékunkat a szemétláda! - mondják a fiatalok, és mérgesen egy baseball ütőt vesznek elő.
- De hát megmondtam mennyi az idő... - ezek voltak az utolsó szavai.

Szendvicsek

Az anyuka korán reggel készítette a szendvicset a kisfiának.
Jobb híján a saját ujjait aprította a kenyerek közé.
A fiú a szünetben meg akarta enni a szendvicset.
Azonban nem tudta megfogni.
Az összes ujja hiányzott.
Pedig szerette a húsos szendvicset.

Észhelyzet, avagy az agyműtét

Mészáros Károly professzor a mutatóujjával kipiszkálta a bennragadt ételmaradékot a foga közül, utána mélyen az orrába túrt.
- Ki következik? - kérdezte Mészáros doki.
- Kováts úr. Vakbele van. - válaszolta a nővér.
- Hozzák a műtőbe!
Letörölték az ebédlőasztalról a kiömlött borsófőzeléket és húslevest, aztán felrakták rá a beteget.
- Szikét! -üvöltötte dühösen Mészáros doktor - Felnyitjuk a koponyát!
- Úristen, de hát nekem vakbelem van! - kiáltotta ijedten a beteg.
- Nagyon mozog! Hívják ide dr. Hentest! - mondta a nővér.
- Doktor Hentest várják a műtőben! - Hallatszott a hangosbemondóból.
Az ajtó kinyílt, és egy csuklyás alak lépett be a műtőbe.
- Már vártuk doktor! A beteget altatni kell, mert nagyon ficánkol.
- Egy pillanat. Most jövök egy amputálásból. - mondta, és miután letette a láncfűrészt így folytatta: -Kissé felkavarodott a gyomrom! - elfehéredett és körbehányta a műtőt.
- Nővér, altatót! - mondta Mészáros professzor.
A nővér lenyúlt a földre és egy baseball ütőt emelt fel.
- Úristen, maguk állatok! Eresszenek, eresszenek! - üvöltözött Kováts beteg, de hiába.
- Fogják le ezt az idegbeteget! - mondta Mészáros doki. - Itt üvöltözik, és még azt mondják, vakbele van... Mindjárt beültetjük az új agyat, nyugodjon meg!
- Ne bántsanak! - kiabált a beteg, aztán elhallgatott.
- A francba! Kell majd rendelnünk altatót! - mutatott a nővér az eltört baseball ütőre.
- Hol van már az a rohadt szike? - üvöltött a doktor fröcsögő nyállal.
A nővér odanyújtotta a vajazókést.
- De hiszen el teljesen vajas! - üvöltötte idegesen Hentes doktor. - A májkrémes kést kértem!
- Akkor kezdhetjük? - kérdezte a nővér.
A dokik a késsel széthasították a beteg fejét hosszában. Az kissé rángatódzott közben, de utána már nem. A műszeren hosszú, egyenes vonal jelent meg, és vészjóslóan sípolt.
- Újraélesztés! - kiáltott Mészáros doktor.
- Elektrosokkal! - tette hozzá dr. Hentes.
- Nem! - ellenkezett Mészáros professzor és egy kovácsüllőt dobott a beteg mellkasára, az pedig hangosan ropogott.
- Szívműködés helyreállt. - konstatálta a nővér.
A műtét folytatódhatott. Kettényitották a koponyát, és már látható is volt az agy, amelybe ugyan belevágtak a felnyitás során, de majd összevarrják.
- Nővér, adjon egy újságot! - mondta a professzor, miközben a legyeket hessegette a feje körül.
- Itt van inkább egy kis Chemotox! - Nyújtotta át a nővér.
Mészáros doktor körbefújta a műtőt, különösen a beteg feje körül, majd folytatta a vizsgálatokat.
- Mi van itt? - kiáltott fel doktor Hentes. - Beleesett néhány légy a sebbe.
- Nem baj, majd kiforrnak, miután összevarrtuk. - mondta Mészáros doki.
- De hát, ez az agy teljesen épnek tűnik! - állapította meg a nővér.
- Jó, akkor segítünk rajta. - mondta doktor Hentes, és egy jókora darabot kihasított az agyból a májkrémes késsel.
- Hiszen ebből hiányzik egy rész. - állapította meg Mészáros.
- Nővér, pótlásra lesz szükség!- kiáltott fel Hentes doki.
- Mariska néni! - szólt a nővér a takarítónőnek. - Dobja ide a felmosórongyot!
A kapott rongyot belenyomkodták a fejbe, és összevarrták a bevágott részt. Utána letették a Singer varrógépet.
- Nővérke, Hentes doktor! Kérem, nyomják össze a fejet kétoldalról!
A felszólítottak összenyomták.
- Köszönöm! Most pedig, összekapcsoljuk. - mondta, majd a tűzőgéppel elkezdte összeerősíteni a koponyát.
- Végre készen vagyunk... - lélegzett fel a nővér.
- De hol az EKG mérő?! - kérdezte ijedten Mészáros professzor.
- Belevarrtuk. - válaszolta Hentes doki.
- Úristen, most mi lesz? - sikoltozott a nővér.
- Semmi probléma. Kilógnak a csatlakozók. - nyugtatta meg Hentes doktor.
- Még szerencse! - nyugodott meg a nővér.
A beteg pedig elkezdte felmosni a folyosót a hajával, miután belenyomta a felmosóvödörbe.

Orvosi végeredmény

A beteg neve: Kockafejű Zsigmond
A beteg azonosítószáma: 1234567890
A beteg személyi száma: 4-000000-1111
A beteg lakcíme: Valahol valamerre
A beteg felesége: Kockafejűné Leánynevén Júlia
A beteg gyermekeinek száma: -
A beteg panaszai: Fájó érzés a lábban
A beteg valószínűsíthető betegsége: Lumunátus dialogu (Zsigeres lábérfájás)
A beteg betegségének oka: 2 dioptriás szemüvege

A diagnózis orvos megindoklása: A szemüveg hatására a látóidegek megsérültek, és bénulást okoztak az agyban. A bénulást követően a szívizmok működését irányító idegcsomó szétszakadt, és a szívműködés leállt. A vérkeringés leálltával a lábban több ér elpattant, miután az agy vér hiányában az izmokat görcsbe rántotta.

Orvosi javaslat: Javaslom a beteg szemüvegének lecserélést kontaktlencsére.

1996.06.09
Az Orvos

Megjegyzés:

• A karton megsemmisítendő
• Oka: A beteg meghalt
• Orvosi indoklás: Nincs.
  

Doktorbácsik és Doktornénik

Az orvostudomány ma már csodákra képes. Legalábbis ezt állítják a fehér köpenyben rohangáló doktorurak és doktornők. Nap mint nap meggyógyítanak ezek a furcsa bolygóközi idegeneknek kinéző lények több ezer embert, száz és száz szívátültetést végeznek, nagyobbnál nagyobb daganatokat távolítanak el az ember különböző testrészeiről, fűrészelnek lábakat, lékelnek koponyát, és mosolyogva közlik, hogy menthetetlen vagy, meg fogsz dögleni és kész!
Persze ezek drága, jóképű emberek nem buták. Sokat tanulta, hogy megvédjék létünket, szépségünket, meg a többi dolgot a káros kis apró támadókkal szemben. Mint említettem, ezek az emberek nem buták… és félnek a munkanélküliségtől. Hiszen gondoljunk csak bele: Meg tudnak gyógyítani bennünket. (Ennek igaznak kell lennie, hiszen egyszer már leírtam.) Ha azonban megvan bennük a tehetség, arra csak úgy lehetnek képesek – mármint a fent említett tevékenységre -, ha megölik a gond okozóját. Persze, ha erre képesek, akkor kitudják pusztítani a világból az összes ártalmas betegséget (mert vannak egészséges betegségek is). Ebből egyenes arányosan következik, hogy a munkanélküliség súlyos fátyla borulna a doktorbácsikra és doktornénikre. Ha valaki pedig munkanélküli, akkor nem dolgozik, tehát, akkor nem is gyógyíthat. Aki pedig nem gyógyít, az nem lehet doktor vagy doktornő. Súlyos probléma. Ezért ezek az aranyos lények nem gyógyítanak meg mindenkit. Így a csúnya és gonosz ártalom nem tud kipusztulni (még akkor sem, ha akar), tehát tovább él. Azaz, továbbra is lesz kit meg kell gyógyítani, és lesz dolguk, lesz munkájuk a fehérköpenyes lényeknek.
Ezek a furcsa megjelenésű valakik azonban nem szeretik magukat beskatulyázni. Szeretik a változatosságot, és szeretik az új dolgokat. Éppen ezen indokból gyártanak, eszüket, tudásukat felhasználva teremtenek új csúnyaságokat. Ezzel el tudják űzni unalmukat.
Ők azonban azt is szeretik, ha – mint aranyos jófiúcskákat, jókislányokat – megsimogatják a korpás ki fejecskéjüket, és sűrű dicséretekben részesítik nevüket. Mivel ez a dicsérő mozdulat és ezek a tömjénező szavak nem maradnak meg sokáig, ugyanakkor nem lehet őket mutogatni széles vitrinben, szóltak a hasonlóan tanult barátaiknak, akik egy este leültek, elszívtak öt karton cigarettát, megittak három üveg orosz vodkát, és fejükhöz csapva így szóltak: „Adjunk nekik érdemrendet! Egy hülye plecsnit!” Ezek után a drága, mosolygós fehérköpenyek vártak néhány évet, majd a barátaik által kitalált televíziókészülékben bejelentették az általuk kitalált csúnyaság ellenszerének összetételét. Persze, ezt mindig is tudták, de hát valahogyan nekik is szórakozni kell.
Miután mindez megtörtént (és máig így folyik), e drága, aranyos lények két pártra szakadtak. Voltak, akik ezt akarták, voltak, akik azt akarták. De ez már egy másik történet.

A siker titka – Beszélgetés George Mike Joe filmrendezővel

…
- Ha jól tudom, Mr. Joe, Ön egy tévésorozattal indult el a rendezői pályán a kilencvenes évek végén.
- Igen. Emlékszem, annakidején nagy sikerrel kerültek műsorba a kórházas sorozatok, így hát én is készítettem egy 15x14 részes sorozatot „Az állat-orvos” címmel. Ezzel a szakmabeliek azonnal felfigyeltek rám, igaz, egyetlen rész sem került nyilvános vetítésre, nem tudom miért. Az igazi sikert azonban csak a „Gyilkos, halálos atomtöltet” hozta meg. Ez a film arról szól, hogy egy gonosz, egyszemélyes terroristacsoport által az államtól ellopott titkos atomtöltetet visszaszerzi egy volt szupertitkos zöldsapkás tengerészgyalogos elit kommandós, aki manapság már csak egy lerobban csöves alkoholistaként tengeti az életét.
- És mitől lett egy a film akkora siker annakidején?
- Hát, ugye egyrészt a történet, amelyet az előbb meséltem el, meg aztán én vagyok a rendező, és nem utolsósorban a forgatás alatt bekövetkező halálesetek száma is biztos sokat dobott a siker felé.
- Csak nem hal meg egy ember?
- Nem is egy!
- Éles töltények voltak a fegyverben?
- Nem, csak a forgatás alatt a nagyapám tüdőrákban elhunyt a kórházban, meg biztosan maga is hallott az ez idő tájt tomboló afrikai erdőtüzekről, amelyekben falvak égtek porig…
- Anyád!
- Parancsol?
- Ááá! Semmi, semmi! És mi kell még a sikerhez? Hiszen minden filmjében más és más dolgok jelennek meg.
- Igen, igen! Vegyük először is például a folytatásokat. Most kezdem forgatni a nagysikerű Keresztapa tévésorozat változatát, amely még a Dallasnál is több részből fog állni, pontosan négyszáz részes lesz. Itt az inspirált, hogy az ötletadó filmtrilógia mindhárom része akkora sikert aratott, hogy biztos befutó lesz sorozat változatban is. Bár rendezek egyszeri folytatásokat is. Ilyen a Schindler listája II., melynek alcíme: A második lista. Ebben Oskar Schinler újra megmenti az újabb galibába keveredő zsidókat. Természetesen a hitelesség miatt fekete-fehéren, feliratozott változatban készült. A másik a Forrest Gump 2. Itt Forrest az amerikai történelem további eseményeivel is kapcsolatba kerül. A komputertechnika segítségével kezet fog Kolombusz Kristóffal, harcol a polgárháborúban, rész vesz a Bill Clinton elnökkel kapcsolatos sexbotrány ügyében és még számos más kalandba keveredik. A harmadik említésre méltó folytatás pedig a Titanic II., amelyben a második útjára induló, egyébként az eredeti hajó egyik roncsdarabjából 2012-ben klónozott hajót űrlények lepik el. A többi legyen meglepetés! Egyénként minél újabb egy film, annál sikeresebb a folytatása. Régi filmek folytatását ezért nem is vállalok. Ha viszont az első részt is én rendeztem, akkor egyszerre forgatom a folytatással együtt, és így a mozikba is egyszerre kerül. Ezeken kívül persze nagyon fontos a színészek megválogatása is. Régen azt hittem mindegy ki az, csak minél híresebb legyen. Ezért első filmemben az utolsó statiszta szerepét is egy-egy nagy színész játszotta. Mára azonban már csak egy színészt használok a filmjeimben. Mindig az aktuális, mindig az éppen legsikeresebb színész játssza az összes szerepet a filmben. Ez a biztos siker titka!
- Beszélne egy kicsit az új filmjéről?
- Pontosabban filmjeimről! Ugyanis egyszerre két rész is forgatok. Ezek: „Az atomvillanás I – Hirosima”, a másik pedig az „Atomvillanás II – Nagaszaki”. Az egyik kizárólag komputeres animációval készül, a másik teljesen valóságos. Ettől lesz a két film sikeres! A főszerepet és az összes szerepet Arnold Schwarzenegger alakítja mindkét filmben, aki a forgatás alatt sajnos darabjaira szakadt. Így tehát biztosan ez a két film lesz a legsikeresebb a világon, a filmszakmában, hiszen felépítettük az eddigi legnagyobb díszletet, egy egész várost.
- Köszönjük a beszélgetést! És most, nézzünk meg a filmből egy-két részletet.

(Filmreklám)
Hirosimában és Nagaszakiban 1945-ben szerelmek szövődte két ember között. (nyálas filmrészletek)
De aztán ledobták az atombombát… (véres filmrészletek)
Atomvillanás I-II, Hirosima – Nagaszaki (címfelirat) Hamarosan a mozikban!

Az öregkor örömei

Aranka néni ránézett az órájára, és: - Már ennyi az idő? Be kell vennem a gyógyszereimet!
Odament hát a hűtőszekrényhez, és kinyitva annak ajtaját bő választék várta a pirulák különböző színeiből, formáiból, na meg persze anyagi mivoltából. A legfelső polcról lekapott egy piros valamit, és egy gyors mozdulattal, na meg persze egy pohár whisky segítségével, le is nyelte azt. Persze tudta, hogy ennek a gyógyszernek mellékhatása is van: szörnyű fejfájás, ezért egy zöld is követte az előző pirosat. Az utóhatás persze így sem maradt el, csak éppen a fájás helye helyeződött át a fejből a lábba, így egy sárgára is szükség volt. Ekkor látszólag minden probléma megoldódott, csakhogy Aranka néni tudta, ha nem akar öt perc múlva kétségbeesett szapora léptekkel a mellékhelységre rohanni, és várni, míg a múltheti maradék is elhagyja belsőjének csőlabirintusát, kénytelen lesz bevenni abból a második polcon található rózsaszínből is. Csakhogy a rózsaszín mellé kell egy lila is, mert különben vagy egy jó hónapig nem látja az előzőekben említett helyiséget. (Pedig jó hely az… Nyugtató!) Miután bevette az utolsó gyógyszert is, a fájások újra jelentkeztek, immár a melle környékén, úgyhogy meghazudtolva a mondat elejét, bevett még két barnát, egy fehéret és négy feketét, majd a legalsó sorban lévő dobozba belemarkolt, gondolván a szükségesek úgyis közte lesznek. Már csak egy dolog volt hátra, az injekció, egyenesen a vénába.
Ekkor már teljesen jól érezte magát. Odament a hifitoronyhoz, berakta a kedvenc CD korongját, és hamarosan felcsendül a hangszórókból a Firestarter című nagy sikerű klasszikus dal a Prodigy zenekartól.
Aranka néni azonban ekkor már békésen vigyorgott, és könnyedén lebegett ég és föld között.

Internet Hírek – Kultúránk tükre a televízió???

• Újabb oldalakkal bővült a filmsorozatok hada az interneten, miután elkészült a Dallasz és a Rabszolgasors után az Acapulco Akciócsoport és a Topmodell WWW-je, amelyek nemcsak angolul, hanem németül is olvashatóak. Jól értesült forrásokból megtudtuk, hogy már tervbe vették a Paradicsomszálló és a Klinika című német sorozatok megjelentetését is.

• Megnyerte perét az a 25 éves boldog családapa, aki lányának a http://jol/megbasztam/anyadat nevet akarta adni. A bíró így érvelt: „Ha az én időmben ezt lehetett volna…”
• Vágási Ferenc (a Szomszédokból) csatlakozni kíván az Internethez, miután magáévá tette a Windows95 vívmányait.
• Megmentették annak a férfinak az életét, aki a búcsúlevelét az interneten helyezte el. Tettéhez a kötelet, a sámlit és a csillárt a szöggel szintén az internetről rendelte. Na most, ha ilyen szép ez a világ, vajon miért akart öngyilkos lenni?

A betűkről szólva

A betűk, mint ilyenek, régebben egyáltalán nem léteztek, mivel csak egy betű volt: az „A”. De ez az „A” sem volt a mai „A”-hoz hasonlítható, hiszen valahogy így hangzott: Áaa…
Igen, pont, mint egy büfögés. Egy büfögés jelentette a vad közeledtét, kettő az elejtését, és az összes többi a falatozást.
Ám egy okos ember (biztos forrásaink szerint neve valószínűleg Aaa volt) rájött, hogy kellene több betű is, és mivel fiatal volt, és mert nem tudta kimondani a „Áaa” betűt, úgy határozott, kitalál egy „ÁaaÁaaÁaa”-t. (Ezt ma ABC-nek hívjuk.) Élete során majdnem eljutott a „Béé”-ig, és sikeresen megtanulta az egyetlen betűt amit ismert, s utolsó szavaiból a bölcsesség hangja szól hozzánk: „Áaa”.
Bölcseletét sokan tisztelték és követték, és így végül megszületett a várva várt „Béé” betű.
Örültek is neki a kőbunkóval, és egy egész évezreden át csak mulatoztak, de csupán addig, amíg fel nem merült egy újabb probléma. A nagy gondolkodók feje tele volt a sok – szám szerint kettő – betűvel, és így képtelenek voltak új betűket kitalálni, hiszen mire egy betűt megformált az elme a kettő közül, valamelyiket már el is dobta.
A megoldást a nyelvújítók hozták , akik gondolva a jövőre, eldobták az „Áaa” betűt, hogy tovább gondolkozhassanak újakon. Mivel azonban igazi lángelmék voltak, ezért mai szóhasználattal élve „leírták” (?!) az „Áaa” betűt a jövő számára. Ezzel a módszerrel utat nyitottak a modern tudomány felé, amelynek tudósai ma már szabványos kis- és nagybetű tárból írják a betűket:

John Death – avagy nehéz dolog az öngyilkosság (forgatókönyv)

I. jelenet:

• Egy férfi áll a felhőkarcoló 82. emeletén. Az arca remeg. Látszik rajta, hogy ugrani akar. Végül rászánja magát, és ugrik.
• Esés közben hírtelen megjelenik Superman, és a 48. emeletnél elkapja a zuhanót. Ünnepélyes zene hallatszik.
• A szuperhős a férfival a kezében leérkezik a földre, és az ünneplő tömeg körbeveszi őket. Superman vigyorog, majd ünnepélyes zene kíséretében továbbrepül.

II. jelenet:

• Ugyanaz a férfi egy híd tetején áll. Az egész teste remeg. Mindenkinek tudnia kell, hogy ugrani akar.
• Megteszi.
• Zuhanás közben azonban ismét feltűnik Superman, és elkapja a férfit a levegőben. Győzelmi zene hallatszik.
• A kalimpáló férfit a kezében tartva a szuperhős elrepül a legközelebbi buszmegállóba, ahol megmentettjét felülteti a buszra, és rámosolyog.
• Újra győzelmi zene csendül fel, miközben Superman továbbrepül.

III. jelenet:

• A már ismert férfi egy pisztollyal a kezében egy sötét szobában ül. Homlokán izzadságcseppek csurognak végig.
• Hírtelen betörik az ablak. Üvegszilánkok mindenfelé.
• Az ablakban megjelenik Superman.
• A férfi az addig a homlokához szorított fegyvert villámgyorsan megfordítja, és lelövi a szuperhőst.
• Superman nem számít a támadásra, és meglepődve meghal.
• A férfi hangja: „Most megkaptad te szemét!”

IV. jelenet:

• Ugyanaz a férfi egy széken ül. Kezére és lábára fémcsatlakozókat raknak, így többé nem tud mozdulni.
• Fejére fémsapkát helyeznek.
• A férfi arcán felhőtlen öröm, majd egy rövid mondat hangzik el ajkáról: „Végre!”
• A megkönnyebbülés arcát azonban furcsa rángatódzás mossa el…

Madártávlatból

Nehezen vehető ki a táj, a felhők mindent eltakarnak.
Igen-igen, eloszlott a sűrű pára.
Északra egy város látszik rengeteg házzal. Az emberek kis hangyaként izegnek-mozognak az utcákon. Az autók színes kavicsoknak tűnnek. A város mellett egy erdő fekszik, közepén tisztással.
Nyugaton egy folyó kanyarog a hegyek között. A hegyre kígyóként vezet fel egy autóút. A vonat, mint egy sikló tűnik el és bukkan föl utána az alagutakból.
Keleten pedig a tenger. Víztükrén apró gyöngyszemek formájában csillan meg a napfény. Az óriási repülőgép-anyahajó is csak apró összeragasztható játékmodellnek tűnik.
Délre szántóföldek terülnek el. Barna, zöld és citromsárga téglalapok a búza és kukoricaföldek.
Így nézelődött a szerencsétlenül járt ejtőernyős, mielőtt szétplaccsant volna, mint egy görögdinnye a földet éréskor.

Szója (Soja)

Sokféle vitaminok vannak benne, pl: L, S, D vitaminok. Ezért feldobja az embert.
Elkészítése: Meleg vízben teát készíteni belőle.
Fogyasztása:

1. Gőzér inhalálással felszívni.
2. A teát vénásan injekcióval belőni.
3. Az edény alján maradt darabkákat speciális pipával elszívni.

NEM TARTALMAZ KOLESZTERINT!
Az alapszóját lehet vásárolni közértben. Azonban ezt a fajtát csak nálam lehet beszerezni. Gyermekek is fogyaszthatják. Kábszer is készül belőle. A gyerek megeszi a szóját, de a húst otthagyja.

Terminátor III

„Javában dúl a gépek háborúja, de a végső harcra itt és most kerül sor” (Terminátor I)

Az éjszaka nyugodt volt, a hold és a csillagok komoran pihentek az égbolton. Csend honolt a tájon, nyomasztó csend. A család lefeküdni készülődött, mindenki halkan, nesztelenül végezte a dolgát. Az anya ágyazott, az apa fürdött és a gyerekek a pizsamát vették fel éppen. Minden vészjóslóan hallgatott.
Hirtelen üvöltés és rettenetes csattanás hallatszott valahonnan. Mindenfelé elektromos kisülések és szikrák pattogtak. Aztán újra csen lett és sötét. Rettentő sötét.
- Mama, félek a sötétben! – hallatszott az egyik gyermek hangja.
Halk kattanás után újra világos lett. Valami borzasztó nagy elektromos mezőnek kellett létrejönni, hogy az automata biztosíték leoldjon.
- Mi történhetett? – kérdezte a gyerek.
- Mindjárt megnézem. – hallatszott a válasz.
Az anya felszaladt a lépcsőn, és kinyitotta az ajtót. Egy ember feküdt a földön teljesen meztelenül. Arckifejezése és testtartása mind arról árulkodott, hogy óriási kínokat kellett kiállnia a középkorú férfinak. A nő ijedten felkiáltott:
- Úristen, apa beleejtette a hajszárítót a fürdőkádba!

Az élő történelem

Az estély már javában folyt, amikor megérkezett az új vendég, ebbe a különös környezetbe. Rögtön beszédbe is elegyedett az első emberrel, aki az útjába került.

- Á! Jó napot!
- Jó estét! Albert Einstein vagyok!
- Óh, persze! Emlékszem magára, magának köszönhetjük az atombombát.
- Mit beszél? Én nem, én nem fogom ezt megtenni… (és szívéhez kapva esett össze)
Hát, ilyen az élet. Éppen, amikor beszédbe elegyednénk valakivel – gondolta – összeesik. Na, mindegy. Hiszen még annyian vannak itt.
- Nicsak, itt van Mr. Zeppelin is. Jó napot!
- Jó estét, uram!
- Ugye nem tévedek, ha azt mondom, hogy az Ön léghajója fog darabokra esni tíz év múlva? Igen, már emlékszem. Több száz ember fog meghalni!
- Nem, én ezt nem akarom, ezt nem. Inkább… (és kiugrott az ablakon)
Hát ezzel sem volt szerencsém, de hát ugye (kedves Olvasó) ilyen az ÉLET!
- Á, jó estét! Ne mondja meg, kitalálom! Maga Friedrich Nietzsche, nemde?
- Pontosan. Feladatomnak érzem a jelenlegi értékek lerombolását, és helyébük újak építését.
- Igen, és maga a nácizmus egyik ideológiai alapköve!
- De hát mi az a nácizmus?
- Egy szörnyű, iszonyatos diktatúra, amelyben milliókat fognak megölni tervszerűen, úgy 60 év múlva.
- Uramisten! Nem! Én soha sem, én nem… (és nekiiramodott a zárt üvegajtónak, s minden csupa vér lett)
Na, keresek valakit, akivel végre értelmesen beszélhetek.
-Á, Mr. Freud, jó napot!
- Jó napot! Maga biztosan az, az ember, aki halálba kergette a világ nagy tudósait, és aki koholt vádak alapján – miszerint ő találta volna fel az atomhasadást, pedig a periódusos rendszer találta fel – halálba hajszolta Marie Curie-t, a Nobel-díjas kémikust.
Na, ennek sincs ki a négy kereke, de hát mi várhatnánk el egy őrülttől.
-Á, Marie Curie! Kezeit csókolom! Ugye maga találta fel a … (és itt megállt, elgondolkozott, próbált emlékezni az őrült öreg Freud szavaira) Maga találta fel a periódusos rendszert?
- Ne,. ez szörnyű, hát az embereknek ennyit ér az rádióaktivitás, hogy összekeverik a periodikus rendszerrel? Hát, így nincs értelme az életemnek… (és beledőlt a kenyérvágó késbe)

Kifelé menet a férfi furcsállta, hogy miért áll annyi mentő a bálterem előtt, de hát, mit törődjön vele – gondolta – hiszen egyenlőre nem érte jöttek, hiszen Napóleon Szent Ilona szigetén hal meg majd úgy öt év múlva!

Faiskolában

- Üdvözlöm, uram! Mit szeretne?
- Valamilyen mutatós fát szeretnék venni.
- Ajánlhatok valamit?
- Igen, legyen szíves!
- Itt vannak ezek a gyönyörű fenyők például, vagy ezeket a törpealmafákat is szívesen veszik mostanában. A legkülönösebbek azonban ezek az orrszarvúfák.
- Micsoda? Orrszarvúfák?
- Igen. Ezek itt, látja?
- De hiszen ezek egyszerű szilvafák, még szilva is van rajta.
- Nem, nem. Ezek még növésben lévő apró orrszarvúk. Csak ilyenkor még nagyon hasonlítanak a szilvára. Majd rövid időn belül kezd el nőni a lábuk, a fejük, a farkuk, és aztán leesnek a fáról, majd nemsokára a szemük is kinyílik.
- Ja, értem. De várjon csak! Micsoda hülyeség ez! Hiszen az orrszarvúak nem fán teremnek. Maga át akar verni engem.
- Dehogyis, uram! Mit képzel rólam?! Hiszen tavaly hoztam az orrszarvúmagokat Szibériából.
- És már ekkorára nőttek a fák?
- Igen. Rendkívül gyorsan nőnek.
- De ezek akkor sem orrszarvúfák. Olyanok ugyanis nincsenek.
- De igen!
- Nem! Az orrszarvú nem terem fán.
- Dehogynem!
- Engem bizony nem ver át. Képzett botanikus vagyok, és orrszarvúfarmom is van. Biztos vagyok benne, hogy orrszarvúfa nem létezik, az orrszarvú nem terem fán.
- Miért ilyen biztos benne?
- Mert van otthon orrszarvúbokrom. Az orrszarvú ugyanis kizárólag bokron terem meg. Nem is tud rámsózni egyszerű szilvafákat.
- A fenébe! Ez nem jött össze!

Naptári világnap

- Jó estét kívánok, kedves nézőim! A mai műsor vendége dr. Gergely András naptárológus professzor, a Magyar Naptárológiai és Halikra-szaporító Egyesület tagja és alapítója. Tapsolják hát meg vendégemet, Andrást!
- Jó napot mindenkinek, csókolom műsorvezető bácsi!
- Szervusz, Andráska! Első kérdésem az lenne, hogy miben áll a Magyar Naptárológiai és Halikra-szaporító Egyesület lényege?
- Tudja, mi naptárakat szaporítunk és halikrákat írunk.
- Tényleg?
- Á, dehogy. Naptárakat írunk és halikrákat szaporítunk.
- A naptár részét már értem, Andráska, de a halikra, az hogyan szaporodik?
- Hát természetesen baltával! Én és Balázska szaporítjuk őket, és már egész sok van.
- És mire jók ezek a halikrák, Andráskám?
- Semmire.
- És a naptárak írása?
- Az már egy komolyabb dolog, s meg is ragadnám az alkalmat, hogy előadjam új találmányomat, a Gergely-András naptárat.
- No, de Andráska, ebben pornóképek vannak!
- Jaj, hát nem az, az új benne – az, az anyukámé volt – hanem a napok.
- A napok?
- Igen, a napok. 1024 van belőlük egy évben.
- És ez mire jó?
- Tudja, így a számítógépek is gyorsabban feldolgozzák, de a legnagyobb előnye, hogy minden világnap külön világnapot kaphatott benne. Tudja, eddig nagy kavarodást okozott, hogy néhány világnap egy napra került. Például a könyvtárosok világnapja egy napon volt a diákok világnapjával, s így állandóan verekedésbe torkollott a dolog, másrészt pedig így jut majd hely az eddig durván és megmagyarázhatatlanul mellőzött farkatlan férfiak és kenguruk világnapjára. Remek, nem?
- Remek, remek, de ha egy év 1024 napos, akkor mi van a hónapokkal?
- Tizenhat van belőlük, így a közmert Augusztusról elnevezett hónap mellett helyett kapott az eddig méltatlanul mellőzött nagy államférfiak is, mint Hitler, Sztálin, Napóleon vagy Törpapa.
- Törpapa?
- Igen, a kedvenc mesém. Tudja sokat tanakodtunk Balázskával, hogy belerakjuk e barbáékat, de tudja, őket mégsem szeretjük annyira.
- És mi van akkor, Andris, ha ez nem tetszik az embereknek?
- Akkor sincs semmi baj, mi szeretjük a halikrákat.
- De én a naptárra gondoltam!
- Ja, persze! Hát, azoknak készítettük azokat a képeket az elejére… Bár szerintem egy pucér nő halikrával vagy egy kémcső halikrával jobban mutatna.

Na, most mi van?

Kora reggel volt, a nap is álmosan ébredezett. Az utcák még az ürességtől kongtak, csak a parkban ébredeztek a hajléktalanok. Úgy tűnt, kellemes nap lesz. És akkor Kovács P. János egyszer csak megjelent a Váci út és az Árpád út kereszteződésében. Na nem úgy, hogy egyszer már valamikor létezett, és csak valami furcsa erő folytán most az egyik tér vagy idő síkról egyszer csak itt termett, mint ahogyan a tudományos fantasztikus könyvekben szokás. Nem! Szó sincs itt semmi ilyesmiről.

Kovács P. János azelőtt soha nem létezett. Legalábbis ez a Kovács P. János. Ugyan a telefonkönyvben fellelhetőek néhányan, akik erre a névre hallgatnak, de ez a Kovács P. János egyikükre sem hasonlít. Ugyanakkor névváltoztatás sem történt. Kovács P. János egyszerűen csak megjelent a Váci út és az Árpád út kereszteződésében. Megjelenhetett volna akár is, pl. Szabó V. Márta vagy Takáts S. István, de nem jelentek meg, így róluk most nem esik itten szó.

Kovács P. János egyszer csak ott volt, és kész! Körülnézett, majd félhangon a következő kérdést tette fel:
- Na, most mi van?