Szép karácsony

Tél volt, és gyönyörű idő. A szép közel 130 km/óra sebességgel fújt, és gyengéden megsimogatta a fák lombkoronáját. A centiméteres átmérőjű jégdarabkák - akár a hópelyhek - lágyan, könnyedén hullottak alá az égből, és mély krátereket ütöttek a betonban. Az emberek rengeteg ruhát öltöttek magukra, és boldogan csúszkáltak végig az utakon, nagyokat esve, jókat nevetve egymáson. A művésze is hódított ezen időtájt, hiszen rengeteg jégszobor készült, melyek többsége a számkivetett emberek nyomorúságát mutatta be a nevezetesebb tereken, utcákon.
Szép idő volt, és az emberek boldogok voltak. Boldogok voltak, mert közeledett a karácsony, a szeretet és az óriási pénzkidobás ünnepe. Az emberek rettentően örültek, hogy a közeledő jövő évre ismét adósságok tömkelegét viszik magukkal.
...És az egész ünnepet átjárta a szeretet...
Az apa boldog volt, hogy üthette pofon fiát, aki az imént rosszalkodott, hogy a szeretet nevében teszi, és a fiú is boldog volt, mert tudta, szeretetből kapta orcájára a vörös foltot. Óh, és az anya, ki éppen most szült, villámló szemeinek boldogságával néz le nem kívánt gyermekére. A tanár, ő is napsütötte vigyorgó arccal írja az éppen javított dolgozatra az egyest, hiszen a szeretet mindenek fölött áll, s a diák boldogan gondol a négyzetrácsos papírra, melyet üresen adott be dolgozat gyanánt. A munkás is örül, tudja, munkáját veszítette el tegnap, de tíz pohár után, és a karácsony szellemében, minden olyan rózsaszín. Mindenki boldog...
A humorista újságírók is boldogok, mert tudják, karácsony szent ünnep, így annak légköre mosolyra készteti őket, jókat nevetve cenzúrázott cikküket olvasva.
Cenzé és ura, Cenz úr, is boldogan ücsörgött a meleg kandalló mellett, és vidáman olvagattak abszúrd történeteket.