Reggel

Kora reggel volt, és egy férfi állta buszmegállóban.
Buszra várt.
Az elnököt éppen abban a pillanatban lőtték le. Óriási kavarodás támadt. Az emberek össze-vissza futkostak és vadul kiabáltak. Egy mentő próbált keresztültörni a tömegen, hogy elszállíthassa a megsebesült nagyembert, de nehezen, csak nehezen haladt előre. A rendőrök eközben kétségbeesetten próbáltak a nevüknek megfelelni, de erre esélyük sem volt. Az elnöki testőrség behatolt a házba melyből a lövést adták le, és családokat zavartak ki ágyaikból, majd két lövéssel végeztek a merénylővel, aki ettől megtántorodva kizuhant az utcára néző ablakon, és a tér hideg kövére esett.
A busz még mindig nem jött, és a férfi továbbra is várt.
Az anakonda lassan siklott előre. Ott volt előtte a patkány, amely igen dagadt volt, és reggelire csábította. Lassan tekergődzött előre. A patkány még félálomban volt. Óvatosan köré gyűrűdzött, majd egy gyors mozdulattal körülölelte, és összeroppantotta csontjait. Kellemes reggeli volt.
Még mindig ott állt a férfi, és a busz nem jött.
Nagy pofont kapott a gyerek. Kora reggel volt, és az apja máris felpofozta. Nem volt túl nagy az ütés, de azért szép piros folt maradt a fiú arcán. Az apját zavarta ez a piros folt. Olyan féloldala volt így a gyerek arca. Talán, ha a másik oldalra is adna egyet. Igen, az úgy tökéletes lenne. Persze vigyázni kell! Ha túl nagyot kever le, az egyik oldal pirosabb lesz, mint a másik. Ha túl gyengén érinti a gyerek arcát, ugyanez a helyzet, csak az oldalak felcserélődnek. Ebből az következik, hogy az ütés nagysága és az oldalak bepirosodása között fordított arányosság áll fent. Nagyon oda kellene figyelnie, hogy mekkora pofont kever le fiának, hiszen több pofonra nem volt ideje, hogy szinkronba hozza a két oldalt. Munkába kellett mennie. De, kérem siessünk, mert már a meglévő folt is veszített színéből. Gyorsan lekevert egy újabb pofont a gyereknek, és fogta a táskáját, elindult dolgozni.
A férfi a buszmegállóban lépett egyet előre, de a busz nem jött.
Lassan, óvatosan eresztették le a koporsót. A feketébe öltözött emberek sírása hallatszott még öt parcellával arrébb is. Könnyeiket persze nem nyelhették le, mert a reggeli hidegben az odafagyott az arcukhoz. A koporsó leért, és a tömeg eltávozott. A sírásók lapátot fogtak. Nagyot koppanva értek az első lapát földtömegek a gödör aljára, a sötétbarna halotti fekhely tetejére.  A két munkás eközben jókedvűen fütyörészett, és megbeszélték éjszakai kalandjaikat a sarki kocsmától, a piros cipellőkön keresztül a halkan szuszogó (horkoló, de a nők soha nem horkolnak) elhízott feleség mellé az ágyig, sűrűn szidva mindeközben a kormányt, a politikát, a főnököt és a Jóistent.
A férfi visszalépett, mert a busz még nem jött.
Ledobták Angliára az atombombát. A következő célpont Franciaország volt, majd Németország. Londonban összedűlt a Big Ben, a királynő meg szörnyethalt a rémülettől. Párizsban az Eiffel-torony kártyavárként omlott össze. A berlini falnak pedig az utolsó maradványai is eltűntek. Célpontként több jegyzetfüzet is tartalmazta a következő neveket: Moszkva, Washington, Kuvait, New York, Madrid, Izrael, Pétervár, Tókió, Sydney, Mexikó, ...
A busz végre megérkezett, és a férfi felszállt rá. A vezető kifordult a megállóból, és a kék jármű eltűnt néhány sarokkal arrébb.