Háztartási pszichológia

A kilenc éves kisfiú éppen lefekvéshez készült. Fogat ugyan nem mosott, de azt nem is szerette; így 1-2 méterről már érezhető volt visszataszító bűze.
Mint mondottam, már lefekvéshez készült, amikor hirtelen nagy fényesség támadt a szobában, és megjelent ott valaki. A fiú - tájékozottságát e téren nem vitathatjuk - rögtön tudta: ez egy UFÓ.
Először azt gondolta: de jó, lesz saját UFÓ-ja, majd háziasítja, ahogy a Kis hercegben olvasta, és akkor ő is felvághat vele az osztályban, mint a verekedős Jancsika, akinek egy ugró varangyos békája és még hősünknél is bűzösebb szája volt. Majd azonban ezt gondolta: lehet, hogy nem örülne az UFÓ, ha háziasítanák, hiszen ő vad UFÓ-nak született, és nem arra, hogy egy lakótelepi lakásban tengesse életét, meg különben is, akkor mindig le kellene vinni a parkba vizelni. Nem tudta ugye (amit a mi kor embere már tud), hogy az UFÓ-k szobatiszták, no persze a háziasabb fajták. Aztán arra gondolt, hogy interjút készít vele, mert az apukája is riporter, és ő is jól keres. Biztos hozna neki az UFÓ egy kis pénzt...
Ekkor pedig az UFÓ váratlanul megszólalt, s a kilenc éves gyerek csak csüngött a szavain:
- Péter!
- Igen.
- Moss fogat!
- Nem, azt már nem! - egy kutyának sem engedjük meg ugye, hogy az ágyra feküdjön!
- Ha nem mosol fogat, akkor felrepítelek a plagonra.
- Azt szeretném én látni!- és csakugyan, egy szempillantás alatt a plafonon találta magát.
- Állj! Állj! Inkább fogat mosok. - (okos gyermek, mi ?!)
- Jó! - és eltűnt az UFÓ.
(Egyébként az UFÓ átment a kisszobába, és átöltözött édesanyának, de közben valami olyat mormogott, hogy milyen jó is a gyermekpszichológia, meg, hogy a hipnózis lehetőségei korlátlanok.)