Faiskolában

- Üdvözlöm, uram! Mit szeretne?
- Valamilyen mutatós fát szeretnék venni.
- Ajánlhatok valamit?
- Igen, legyen szíves!
- Itt vannak ezek a gyönyörű fenyők például, vagy ezeket a törpealmafákat is szívesen veszik mostanában. A legkülönösebbek azonban ezek az orrszarvúfák.
- Micsoda? Orrszarvúfák?
- Igen. Ezek itt, látja?
- De hiszen ezek egyszerű szilvafák, még szilva is van rajta.
- Nem, nem. Ezek még növésben lévő apró orrszarvúk. Csak ilyenkor még nagyon hasonlítanak a szilvára. Majd rövid időn belül kezd el nőni a lábuk, a fejük, a farkuk, és aztán leesnek a fáról, majd nemsokára a szemük is kinyílik.
- Ja, értem. De várjon csak! Micsoda hülyeség ez! Hiszen az orrszarvúak nem fán teremnek. Maga át akar verni engem.
- Dehogyis, uram! Mit képzel rólam?! Hiszen tavaly hoztam az orrszarvúmagokat Szibériából.
- És már ekkorára nőttek a fák?
- Igen. Rendkívül gyorsan nőnek.
- De ezek akkor sem orrszarvúfák. Olyanok ugyanis nincsenek.
- De igen!
- Nem! Az orrszarvú nem terem fán.
- Dehogynem!
- Engem bizony nem ver át. Képzett botanikus vagyok, és orrszarvúfarmom is van. Biztos vagyok benne, hogy orrszarvúfa nem létezik, az orrszarvú nem terem fán.
- Miért ilyen biztos benne?
- Mert van otthon orrszarvúbokrom. Az orrszarvú ugyanis kizárólag bokron terem meg. Nem is tud rámsózni egyszerű szilvafákat.
- A fenébe! Ez nem jött össze!