Az élő történelem

Az estély már javában folyt, amikor megérkezett az új vendég, ebbe a különös környezetbe. Rögtön beszédbe is elegyedett az első emberrel, aki az útjába került.

- Á! Jó napot!
- Jó estét! Albert Einstein vagyok!
- Óh, persze! Emlékszem magára, magának köszönhetjük az atombombát.
- Mit beszél? Én nem, én nem fogom ezt megtenni… (és szívéhez kapva esett össze)
Hát, ilyen az élet. Éppen, amikor beszédbe elegyednénk valakivel – gondolta – összeesik. Na, mindegy. Hiszen még annyian vannak itt.
- Nicsak, itt van Mr. Zeppelin is. Jó napot!
- Jó estét, uram!
- Ugye nem tévedek, ha azt mondom, hogy az Ön léghajója fog darabokra esni tíz év múlva? Igen, már emlékszem. Több száz ember fog meghalni!
- Nem, én ezt nem akarom, ezt nem. Inkább… (és kiugrott az ablakon)
Hát ezzel sem volt szerencsém, de hát ugye (kedves Olvasó) ilyen az ÉLET!
- Á, jó estét! Ne mondja meg, kitalálom! Maga Friedrich Nietzsche, nemde?
- Pontosan. Feladatomnak érzem a jelenlegi értékek lerombolását, és helyébük újak építését.
- Igen, és maga a nácizmus egyik ideológiai alapköve!
- De hát mi az a nácizmus?
- Egy szörnyű, iszonyatos diktatúra, amelyben milliókat fognak megölni tervszerűen, úgy 60 év múlva.
- Uramisten! Nem! Én soha sem, én nem… (és nekiiramodott a zárt üvegajtónak, s minden csupa vér lett)
Na, keresek valakit, akivel végre értelmesen beszélhetek.
-Á, Mr. Freud, jó napot!
- Jó napot! Maga biztosan az, az ember, aki halálba kergette a világ nagy tudósait, és aki koholt vádak alapján – miszerint ő találta volna fel az atomhasadást, pedig a periódusos rendszer találta fel – halálba hajszolta Marie Curie-t, a Nobel-díjas kémikust.
Na, ennek sincs ki a négy kereke, de hát mi várhatnánk el egy őrülttől.
-Á, Marie Curie! Kezeit csókolom! Ugye maga találta fel a … (és itt megállt, elgondolkozott, próbált emlékezni az őrült öreg Freud szavaira) Maga találta fel a periódusos rendszert?
- Ne,. ez szörnyű, hát az embereknek ennyit ér az rádióaktivitás, hogy összekeverik a periodikus rendszerrel? Hát, így nincs értelme az életemnek… (és beledőlt a kenyérvágó késbe)

Kifelé menet a férfi furcsállta, hogy miért áll annyi mentő a bálterem előtt, de hát, mit törődjön vele – gondolta – hiszen egyenlőre nem érte jöttek, hiszen Napóleon Szent Ilona szigetén hal meg majd úgy öt év múlva!