Az öregkor örömei

Aranka néni ránézett az órájára, és: - Már ennyi az idő? Be kell vennem a gyógyszereimet!
Odament hát a hűtőszekrényhez, és kinyitva annak ajtaját bő választék várta a pirulák különböző színeiből, formáiból, na meg persze anyagi mivoltából. A legfelső polcról lekapott egy piros valamit, és egy gyors mozdulattal, na meg persze egy pohár whisky segítségével, le is nyelte azt. Persze tudta, hogy ennek a gyógyszernek mellékhatása is van: szörnyű fejfájás, ezért egy zöld is követte az előző pirosat. Az utóhatás persze így sem maradt el, csak éppen a fájás helye helyeződött át a fejből a lábba, így egy sárgára is szükség volt. Ekkor látszólag minden probléma megoldódott, csakhogy Aranka néni tudta, ha nem akar öt perc múlva kétségbeesett szapora léptekkel a mellékhelységre rohanni, és várni, míg a múltheti maradék is elhagyja belsőjének csőlabirintusát, kénytelen lesz bevenni abból a második polcon található rózsaszínből is. Csakhogy a rózsaszín mellé kell egy lila is, mert különben vagy egy jó hónapig nem látja az előzőekben említett helyiséget. (Pedig jó hely az… Nyugtató!) Miután bevette az utolsó gyógyszert is, a fájások újra jelentkeztek, immár a melle környékén, úgyhogy meghazudtolva a mondat elejét, bevett még két barnát, egy fehéret és négy feketét, majd a legalsó sorban lévő dobozba belemarkolt, gondolván a szükségesek úgyis közte lesznek. Már csak egy dolog volt hátra, az injekció, egyenesen a vénába.
Ekkor már teljesen jól érezte magát. Odament a hifitoronyhoz, berakta a kedvenc CD korongját, és hamarosan felcsendül a hangszórókból a Firestarter című nagy sikerű klasszikus dal a Prodigy zenekartól.
Aranka néni azonban ekkor már békésen vigyorgott, és könnyedén lebegett ég és föld között.