A fogadás filozófiája

- Kedves nézőink, mai adásunk vendége egy olyan személy, akinek foglalkozása meglehetősen különös. Ő a tulajdonosa az emberfogadó irodának: Mr. Richard Beaker.
- Jó napot!
- Jó napot! Mondjon valamit erről a fogadóirodásról!
- Hát…
- Nagyszerű, köszönjük, de lehetne egy kicsit bővebben?
- Tudja, mi azzal foglalkozunk, hogy fogadjuk az olyan embereket, akik embertársaikra velünk akarnak fogadni.
- Ezt nem egészen értem.
- Én sem, de azért elmondom. Az alapötlet egyszerű: Arra jöttünk rá, hogy sok olyan ember van, akit érdekel a körülötte lévők sorsa, annyira, hogy akár még fogadni is hajlandóak. Például, hogy kettőjük közül melyikük túrja ki előbb állásából a másikat, vagy mondjuk a szomszéd mikor vágja bele a kést feleségébe, meg ilyenek. Érti, ugye?
- Még nem egészen értem. Eszerint maguknál arra és annyival fogadok, amennyivel akarok?
- Azért nem teljesen. Állatokra például tilos fogadni, mi meggyőződéses állatvédők vagyunk, tudta?
- Nem.
- De, azok vagyunk.
- És mondja, kifizetődő ez a vállalkozás?
- Óh, hogyne! Tudja hányan tódulnak azért, hogy fogadhassanak? A főnök a beosztottakra, a munkások a kormánytagokra, a férj az anyósra, a gyerekek a tanárra, satöbbi…
- Gyerekek? Tőlük is képesek pénzt elfogadni?
- Persze! A gyerek csak hadd tanulja meg milyen az élet. Egyszer nyer, másszor – ez van többségben – veszít. Egyszer rá fogadnak, máskor ő fogad másra. Egyszer fenn, másszor lent, ahogy mondani szokták. Az élet egy verseny, és ha az, akkor miért ne fogadhatna bárki rá? Az életbiztosítók is így működnek, csak mi ezt be merjük vállalni.
- Hát, igen, de úgy hallottam, hogy Önök – ellentétben a biztosítókkal – mindig nyernek.
- Ez aljas rágalom! Mi nem csalunk!
- Én ezt nem mondtam… Miért? Igen?
- Hát… most, hogy így rákérdezett… de az a nagymama már úgy is a végét járta, meg hát egy-két állás, igen… majd találnak másikat… Mondja, nincs véletlenül egy anyósa?
- De, van.
- Nem akar fogadni, mondjuk arra, hogy egy héten belül meg fog halni? Na, fontolja meg, mondjuk 25000$-ért.
- Hát, tudja, nagyon szívós az öreg… Áh! Üsse kavics, itt a pénz.