Óvakodj a könyvtárostól

Urbánus mese napjainkból.
Előadja: Nagypapa
Hallgatják: Unokák

Jaj, drága kisunokáim! Úgy örülök nektek. A derekam… Olyan régen láttalak benneteket. Olyan szépek vagytok… Mondjak egy mesét nektek?
Ma három hős lovagról és egy gonosz könyvtárosról fogok mesélni. Jó? Jó? Jó?
E három lovag különböző országokból származott, mégis nagyszerű és összetartó csapatot kovácsolt belőlük a nagy kihívás. A kihívás, amelyen az emberiség sorsa múlhatott, a könyvtár bevétele. No, nem úgy, hogy le kellett gyilkolni mindenkit, és fel kellett égetni az egész könyvtárat… Nem. Egyszerűen csak be kellett jutniuk a félelmetes építmény belsejébe, és ki kellett kölcsönözniük egy egyénileg választott könyvet.
Ez persze egyszerű dolognak tűnhet, drága unokáim, és az is lenne, ha nem egy félelmetes ellenféllel, a könyvtár urával, a rettenthetetlen Józsibácsival kellett volna szembenézniük. Már maga a név is félelmetesen hangzik, hát még ha elárulom, hogy miként is nézett ki ez az ember… De nem, inkább mégsem írom le nektek, kisunokáim, mert még kicsik vagytok, és rosszul fogtok aludni az éjjel.
De térjünk vissza hőseinkhez. Sir Attilácska éles eszéről és méretes termetéről volt nevezetes, de ez nem is csoda, hiszen Kispesten – hazájában – is kitűnt a tömegből. A másik hős, Sir Jenci, nem túl messze élte életét a sötét könyvtárból, így érthető, hogy le akarta törni a zsarnok könyvtáros rémuralmát. Sir Viktorka messzi földről érkezett, és nem is tudom, hogy mit akart egyáltalán.
A három hős lovag szövetséget kötött, és elhatározták, hogy életük árán is végrehajtják a feladatot, megtörik a gonosz Józsibácsi hatalmát, és megszüntetik a fekete mágia hatását, kikölcsönöznek egy könyvet.
Rövid túra után az első emeleti bejárati kapunál álltak, és számba vették a lehetőségeiket. Majd kiköpték, amely így reptében eltalálta az ereszcsatornát.
Elhatározásukat tett követte, és beléptek a félelmetes „Könyvtár nyitvatartása” feliratú ajtón.
Ebben a pillanatban óriási ugrásokkal és egy égő cigarettával a kezében odaugrott Józsibácsi, és rájuk ordított:
- Takarodjanak kifelé! Mocskos brigandi! Mit akarnak itt már megint?!
Összes erejüket össze kellett szednie a három lovagnak, hogy válaszolni tudjanak:
- Könyvet szeretnénk kikölcsönözni.
- Minek az maguknak! Takarodjanak már kifelé! Óra lesz! Takarodjanak! – és nagyot taszított hőseinken.
- De tanár úr…
- Minek az maguknak! Nem is tudnak olvasni! Mocskos ötödik bések. Folyton idetolják a büdös képüket. Mit akarnak még itt?! – kiáltozott továbbra is Józsibácsi, de nem vette észre vörös szemgödrében villámló szemeivel, hogy a három lovag egyike besurrant a belső helyiségbe, és beírt a kölcsönzési lapjára egy követ.
A varázslat megtört.
- Kölcsönözni? Óh, nemes uraim, fáradjanak beljebb! – változott meg Józsibácsi hangvétele. Kedves, aranyos könyvtáros lett.
Csak tudjátok, kisunokáim, mindez nem a valóság, ez csak egy mese, melynek az a tanulsága, hogy: Óvakodj a könyvtárostól!