A Világítóember

Egy világító ember megy az utcán. Hirtelen leszólítják.
- Elnézést! Maga netán egy ufonauta?
- Nem! – üvölti idegesen. – A kurva anyád az ufonauta.
- Jaj-jaj, ne haragudjon. – mentegetődzik.
- De, haragszom! Mi az, hogy nem ismer fel? Ezért megérdemli a halált – kiáltja, és agyonlövi.
Megy tovább a világító ember. Megint megszólítják.
- Jó napot! Maga miért világít? Valamilyen hasadóanyagnak képzeli magát?
- Szégyellje magát, hogy nem ismer fel! – ordítja, aztán ezt is agyonlövi.
Elindul tovább. Újra megállítják.
- Helló! Maga egy éjjeli állólámpa, vagy miért világít?
Se szó, se beszéd, csak agyonlövi vörösödő fejjel.
Háborogva áll az utcán és 110 decibellel káromkodik.
- Hát, senki nem ismeri az elemlámpát? – mormolja csalódottan maga elé. – Akkor inkább kissámli leszek . –mondja és vidáman sétál tovább az utcán egy kissámli.