Szerelem

Napfényes délelőtt volt, mely megelőzte a szintén napfényes délután. A városban zajlott az élet. Az emberek csak mentek, és néha megálltak. A kertvárosban azonban csend volt. Súlyos és mély sóhajokkal teli csend.
Egy csiga volt az, aki megpróbálta megtölteni sóhajaival a levegőt.
Szerelmes volt szegény.
Most is ott ült a kerti hinta alatt, és nézte a szerelmét, ahogy hintázik. Olyan szép, hosszú barna lábai voltak választottjának, amilyen még egyetlen csigahölgynél sem látott. Az persze igaz, hogy a csigáknak nincsen lábuk. Na, és a haja? Az a gyönyörű, hullámzó kopaszság, mely igen vonzó volt. És a lány tudott olvasni. Szegény kis csigánk még csak most tanulta ezt a nehéz tudományt, így csak sejtése lehetett, hogy mit olvas az a tündöklő szépség a bakancsában és bomber dzsekijében.
Ennek a szép pillanatban azonban hirtelen vége lett.
Megjött a lány barátja, a csiga vetélytársa.
Csöppet sem kedvelte ezt a fiút. Az ő kopasz fejét egyszerűen utálta. A bakancsától és a dzsekijétől pedig egyszerűen hányingere volt. Nos! Talán… Igen, a baseball ütője az tetszett a csigának. Szerinte az egy olyan férfias játékszer.
De miért pont most kellett ennek az alaknak jönnie?
Na, nem baj, így legalább hallhaja pillangójának hangját. Azt nagyon szerette.
- Megvetted az új Hitleres könyvet? – kérdezte a lány a maga finom hangján.
- Meg. –válaszolta rá tömören, de teljes értékűen a fiú.
- Hozd ide! – hallotta ismét a csiga azt a bársony hangot.
- Hozom. – mondta a fiú, lelépett a hintáról, de úgy, hogy a mi kis csigánk kénytelen volt beleszólni a társalgásba.
Azt mondta: - Nyommm!