Egy nap

Reggel volt, és a férfi álmosan ébredt aznap, mint mindig. Először az egyik lábát dugta ki a paplan alól, majd azt követte a másik. Szép lassan belecsúsztatta mindkettőt a papucsába, és ahogy azt minden reggel szokta, elindult, hogy elvégezze a nap legelső dolgát: az éjszaka megkönnyítését. Miután végzett, mint minden reggel, felöltözött. De nem ám akárhogy. Először levette magáról a pizsama felső részét, és helyére felhúzta a trikót, majd a pólót, és már mindjárt a pulóvert is, hogy ne fázzon. Persze ezt nem minden reggel csinálta így, hiszen nyáron meleg van, és akkor az utolsó ruhadarab egyáltalán nem szükséges. Ennél a pontnál persze megállhatnánk vitatkozni, hogy, de, hát, nos, igen… Mi azonban továbblépünk. Miután felül emberünk már fel volt öltözve, csak alul kellett gondoskodni nappali viseletről. Ezért, hát egy gyors mozdulattal letolta pizsamanadrágját, és hogy eltakarja a takarni valókat, alsónadrágot húzott a helyére. Ezután, hogy eltakarja lakkozott körmeit, felhúzott mindkét lábfejére egy zoknit, mint mindig, majd nadrágot is kapott magára, nehogy megszólják az utcán. Végre elkészült, úgyhogy elment mosakodni és fogat mosni. Előbb szép lassan kinyitotta a meleg víz csapját, és később (egy időt ábrázoló számegyenesen a nulla ponttól távolabbi érték) hozzá engedte a hideg vizet is, nehogy leégesse a szőrt a talpáról. Miután mindezzel végzett, két tenyeréből apró, kis lyukacsos kádat formált, és az abba engedett vízzel megmosta az arcát. (A fogmosást már elfelejtette, mint már… ööö… szóval mint mindig.)
A reggelijét gyorsan elfogyasztotta, majd elindult a munkába. Odaérve dolgozott, majd megebédelt, és újra dolgozott, míg nem végül, a munkaidő leteltével elindult haza, nem hagyva ki a sarki kocsmát. Haza érve tévét nézett, majd vacsora után tovább folytatta eme tevékenységet, Aztán, egyszer csak óriási fáradság ült a férfi szemére.
Úgy gondolta itt a lefekvés ideje.
Bement a fürdőszobába, ahogy minden este, és levetkőzött. Először a pólóját vette le. (Pulóver már nem volt rajta, mert már nem fázott.) Két kezét lassan húzta ki annak ujjából, és végül a fejét is sikerült kiszabadítania a nyakát szorító kicsi lyukból. A pólót követte a trikó, melynek levétele után, akármilyen meglepő, a férfi félmeztelenül állt a tükör előtt. Csodálta is benne magát, ahogy mindig. Miképpen reggel, most is az alsó tájék maradt utoljára. Lehúzta nadrágját, és szép lassan felakasztotta a fogasra a többi közé. Lábfejéről lehúzta a zokni, és újra belakkozta a körmét. Csak úgy rá a másikra, a régit nem mosta le. Végül lehúzta az alsónadrágját, és ott állt anyaszült meztelenül. (Félre ne értsék, kérem. Ez nem azt jelenti, hogy úgy nézett ki mint amikor megszületett. Akkor ugyanis még nem borította testét szőrzet, és nem volt ekkora sörhasa, mint most.) Miután a nehéz, megterhelő munkát befejezte, úgy gondolta, nem fárasztja magát holmi fürdésnek nevezett unalmas szokással. Persze ezen gondolata sem volt másképpen, mint mindig. Gyorsan felkapta pizsamáját (szinte hihetetlen, hogy milyen sebességre képes az ember), és az ágya felé tántorgott, amely nem volt bevetve. Így, hát egyenesen beledűlt, és rögtön el is aludt.
A szerző megjegyzése a nűhöz: Éljenek a prolik! Le az arisztokratákkal!