Sanya, a lovászfiú története

Egy forró augusztusi reggelen, amikor Sanya, a lovászfiú, éppen apró élőlényekben gazdag fejbőrét vakargatta, a perzselő nyári nap sugarai megcsillantak odvas fogai közt ragadt többéves kikristályosodott ételmaradékon. Akkor még nem lehetett tudni –igaz, később sem derült fény a dologra -, hogy a sors akarta így vagy a mikulás (ami persze valószínűsíthetetlen, de ugye sose lehet tudni), de az ételmaradékokról visszaverődő fénynyalábok éppen a folyóparton mosó hajadon (un. Örzse) szemébe érkeztek. Ő pedig akaratlanul is arra fordította a tekintetét és nyomban kifordult a bele. A látvány ezek szerint eléggé sokkoló hatású lehetett. Úgynevezett Örzsének, aki nagyon érzékeny teremtés volt, azonnal átfutott az agyán a gondolat, hogy ilyen „emberrel” nem lehet egy faluban élni. Két lehetőség kínálkozott a számára. Egyik, hogy elköltözik, de ezt a főnöke, a falubéli bordélyház igazgatója úgysem engedte volna, ezért maradt a második. Öngyilkosságot kísérel meg elkövetni, és azon nyomban a folyóba vetette magár. Azonban szerencsétlenségére kimentették. A hős pedig nem más volt, mint Sanya, a lovászfiú. Ráadásul mesterséges légzéssel élesztette újra a szüzet, aki magához térve a látványtól rögtön szívinfarktust kapott. Eltemették. Sanya, a lovászfiú, élete tovább haladt a megszokott kerékvágásban, amikor egyszer véletlenül tilosban akarta szaporítani a lóállományát. Olvasni nem tudott, csak az betűt ismerte, olyan pedig nincs is. Tehát hiába volt kirakva a tábla: LOVAKAT PÁROZTATNI TILOS! Sanya, a lovászfiú, éppen csak nekikezdett a művelet végrehajtásának, amikor elfogták és kivégezték. Eltemették. Azóta boldogan meg vannak halva mindketten a temetőbe, ha meg nem haltak.