Lencs(e) főzelék

Ott ültek az asztalnál
Az Attila és a lencse.
Szokatlan vörös arccal ettek.
Nevetek rajtuk, mert gyorsabb
voltam, milyen szerencse.

Puffad a képük,
Tűnik a főzelék,
Szomorú az Attila
De én vidám vagyok.

Lassú tűzön főzött lencse.
Eltűnik a tányérból.
Hagyjuk abba, iskolai koszt.
Pfúj! Az Attila és én utálom.
(De a Viktor szereti…)