Danton – Vízió

- Hozzák be a vádlottat!
- Tiltakozom! Tiltakozom! Velem ezt nem lehet megtenni!
- Neve? Foglalkozása?
- Georges Jacques Danton, képviselő a nemzeti konventben, bár alig hiszem, hogy valaki ne ismerne.
(A tömeg örvend és ordibál.)
- Elég legyen! Csendet, vagy kiüríttetem a termet!
- Azt úgysem merné megtenni! Még nem is közölték a vádat, azt, hogy mivel vádolnak.
- Nos, a vád: csalás, korrupció, lopás, hűtlen kezelés, gyilkosság, nemi erőszak.
- Csalás? (a nézők felhördülnek) Csalás?! (és ismét felhördülnek) Csalással vádolnak?! Engem, aki egy légynek sem tudna ártani?!
- Hozzák be a sértettet! Helen polgártárs, mit mondott önnek ez az ember?
- Azt mondta, megmutatja a lepkegyűjteményét. Én ettől nagyon felizgultam, aztán ő is… (?) de végül nem mutatta meg.
- Köszönöm, elmehet, polgártárs! Nos, Danton polgártárs?! Elismeri a bűnét?
- He! Nincs is lepkegyűjteményem.
- Vegye jegyzőkönyvbe, hogy Danton polgártárs elismerte: „nincs lepkegyűjteménye”. Nos, beismeri, hogy ön ölte meg Helén polgártársat?!
- De hiszen most volt itt!
- Hozzák be! (Int a bíró, és behozzák ugyanazt a nőt egy koporsóban, balta áll ki a fejéből, tovább egy vasvilla a melléből, egy kés a torkából és egy bicska a hasából, na és egyébként le van vágva a feje.) Maga volt?!
(Danton lesütött fejjel áll, és sír.)
- Én voltam, én. Azt mondta csináljam, és eleinte élvezte is. „Letörtük a kiváltságosok jogait, isteni hatalmunknak vége. Nincs többé senkinek előjoga, sem születési, vallási, sem származási tekintetben. A legnagyobb is egyenlő lett a legkisebbel ezen a földön… tudom, az ítélet: halál… hiszen az én művem ez a bíróság is…” de a balta, az nem az enyém!!
(A tömeg üvölt és tombol, de a vádlottat kivonszolják a teremből, és vinnék a vesztőhelyre.)
- Robespierre, követni fogsz az úton! Követni fogsz az úto... nyekk...
- Ki a következő? Robespierre polgártárs. Hozzák be!