Egyirányú utca – a másik oldalon is velünk jönnek!

- 300 Ft lesz – szólt az úr emberünknek.
- Tessék? Hogy? Úgy érted, fizessek? Fizessek, hogy beengedj?
- Ahogy mondod. Semmi nincs ingyen a másvilágon sem.
- De, hát ez…
- Azt hitted, mi, hogy itt majd mindent ingyen kapsz, hát, tudd meg, ingyen senki sem dolgozik, neked meg sok pénzed van, ezért bekerültél a paradicsomba, hát akkor meg mit szívózol? Fizess, és élvezd a nőket, az italt és a panorámát; élj boldogan eztán. – szólt az Úr feléje.
- De én nem erről álmodtam, nem ezért… ha ezt tudom, nem leszek gazdag.
- Ezt hogy érted? – szólt ismét feléje a Mindenható.
- Hát, tudod… persze, hogy tudod! Én mindig a munkámnak éltem, a pénzt kerestem, de rabjává tett. Nem akartam, de kellett nekem. Egy ideig próbáltam küzdeni, harcolni ellene, de rá kellett jönnöm, hogy nincs kivel. Utolsó reményem ez a hely volt.
- A paradicsom… hehe!?
- Az! És most tessék: pénz, pénz, pénz! Ennél már a pokol is jobb!
- Hát, az lehet. Nem állunk üzleti kapcsolatban már vagy… félezer éve.
- Eszerint ott nincs pénz?
- Nem tudom, lehet. – szólt az Úr, láthatóan bizonytalanul.
- Vigyél oda!
- Nem vihetlek.
- De vigyél el, az összes pénzem a tiéd, csak engedj át oda, kérlek! Hadd jussak át a másik részre… Hisz ez a paradicsom, de nekem nem kell, és még fizetek is érte, tiszta üzlet!
- Na, jó… Add a pénzt!
- Tessék, itt van mind, fogd!
- Készülj! Öt-négy-három-kettő-egy.
(Placcs)
- Ez már a pokol?
- Igen, 400 Ft a belépő! – szólt a Sátán.
- Micsoda? 400 Ft?! De nekem nincs pénzem.
- Hát, az elég baj, mert itt minden pénzé van!
- De, hát a paradicsom ugyan ilyen?! Hé! Te átversz engem!?
- Dehogy, ez pokol. Akinek van pénze éldegél, akinek nincs, az meg szenved, ha újjá akar születni!
- Én nem, nem! Csak azt ne! Inkább süssetek parázson, levesben, csak azt ne!
- Na, jó, akkor jöjjön a leves, úgyis rég ettem. – szólt az ördög.
- Á… segítség… - és ebben a pillanatban felébredt. Először azt gondolta: Hú, de rossz álom volt, ám amikor körülnézett rájött valamire, és már nem ezt gondolta, de nem mondta el nekem, csak ment… elment, és tovább dolgozott, közben a leves pedig főtt a konyhában.