Egy fogalmazásról amit tudni kell

A fogalmazás eleje: Nagyon fontos egy fogalmazásnál a bevezetés, hiszen itt dől el, hogy egyáltalán mi a jó fenéről fogunk írni az elkövetkezendőkben. A bevezetőben is nagyon fontos az első mondat. Mert ha például úgy kezdjük a fogalmazást, hogy: „Öt perccel a világvége után”, akkor elgondolkodhatnánk, egyáltalán mi a fenéről akarunk írni, ha ekkor már nincsen semmi, hiszen a világnak vége van. Ha viszont úgy kezdjük a fogalmazást, hogy: „Öt perccel a világvége előtt”, akkor talán egy kicsit izgalmasabbá tettük a bevezetőt, viszont a fogalmazásunk így sem ér semmit, hiszen senkit nem fog érdekelni mi van 5 perccel azelőtt, hogy mindannyinknak vége lesz. Persze fenn áll még egy lehetőség: „Pontosan a világvége bekövetkeztekor”. Ezzel azonban lelőttük a poént. Mint láthattuk, igen óvatosan kell megválasztani a megfelelő bevezetést.
A fogalmazás közepe: Ez az a rész, ahol semmi nem történik, úgyhogy ide bármit írhatunk.
A fogalmazás vége: A fogalmazás leglényegtelenebb része. Az emberek nem azért fogják elolvasni művünket, mert kíváncsiak a szerzemény végére, hanem, mert kritizálni akarják. A hibát keresik benne. Persze vigyázzunk, mert az emberek elvárják, hogy valamilyen frappáns mondattal legyen vége a fogalmazásnak. Az egyik ilyen utolsó mondat, amelyet szinte minden iromány végén felhasználhattunk, a „kettő meg kettő, az négy”. Ez a mondat szinte mindent kifejez. Van benne tudomány, igazság, abszurd és valóság. Felfedezhető benne a tragédia és a komikum is.
A fogalmazás összefoglalása: A tanár egy hülye fasz, mert ilyet irat.