Szerencsétlen baleset

Dr. K. István augusztus hó 18. napján, pontban fél nyolckor szállt fel arra a buszra, amely később a vesztét okozta. Saját bevallása szerint ekkor még semmit nem gyanított. A tanuk szerint viszont látszott rajta, hogy a későbbi történtekre számíthatott volna, és el is kerülhette volna azokat.
Ifjabb B. Sándor (foglalkozása: géplakatos), aki szemtanúja volt az eseményeknek, azt nyilatkozta: „A tragédia elkerülhető lett volna.”
A negyedik kerületi rendőrkapitányság ez ügyben ez ügyben megbízott nyomozó biztosa, L. József százados, az esetet mérlegelve megállapította, hogy ebben az esetben szó sem lehetett véletlen balesetről.
Az esetről szóló jelentés is arról árulkodik, szándékos emberölés történt.
Dr. K. István természetesen mindent tagad. Az esetet belátva azonban be kell látnunk, hogy K. hazudik, hiszen teljesen elképzelhetetlen, hogy bárki is véletlenül vágja az előtte álló P. Gábor fejébe a motoros fűrészt. K. szerint az egész véletlenül történt. Bevallása szerint nagyon sajnálja az áldozatot, de nem érzi magát bűnösnek. Szerinte, ha bűnöst kell keresni, a sofőrt vagy az eladót kell felelősségre vonni, hiszen, miként adhat el valaki egy olyan motoros fűrészt, amely ennyire könnyen beindul. Másrészről pedig, hogyan fékezhet valaki olyan vadul, hogy az ember kezében lévő működő motoros fűrész az emberrel szemben álló férfi fejébe repüljön. A rendőrség szerint a buszsofőr és a műszaki bolt eladója ártatlan az esetben.
D-né Mária, nyugdíjas özvegy, aki az áldozat mellett állt a szerencsétlen pillanatban, biztosra veszi, hogy gyilkosság történt. Szerinte K. egy félelmetes üvöltés közepette előkapta a gyilkos szerszámot, és darabokra szaggatta P. Gábort.
Cikkünk nem szándékozik igazságot tenni ebben az ügyben, ezt inkább meghagyja a bíróságnak, mégis úgy érezzük, eme eset sokakat gondolkodásra késztet majd.