Csengetés! A pontos idő: 11:15.
Igen-igen! Végre! Az ember már rohant is az ebédlő felé. Nagyon gyorsan odaért, tudta ugyanis, hogy ma mi lesz az ebéd. Elsőnek ért az ajtóhoz. Feltapasztotta a kisdarab plasztikot a kilincs fölé, félrehúzódott egy kissé, és robbantott. Miután eloszlott a füst, elővette szovjet gyártmányú összehajtható hadihajóját, és lerakta a sarokba. Ezáltal rengeteg súlyfeleslegtől szabadult meg, és így sokkal könnyebben mozgott.
Miután hirtelen mozdulattal leteperte a konyhás néniket, és elvégezte mindnapi teendőit, azonnal összekapta nylonzsákjába az aznapi ebédet, és elmenekült.
Sosem találták meg a rendőrök (hiszen a zsebében voltak ők is). Azóta kis világában él a Fidzsi-szigeteken. Néha még telefonálni is szokott kedvenc rádiótelefonján, hogy jöhet a rabszolga lemosni a mercit meg a jachtot. A többi ügyét viszont a személyi titkára intézi. Olajfúrótornyokba fúrófejeket gyárt, sőt, még a NASA-nak is készít az űrhajók borításához ilyen DIÓS-SÜTEMÉNY® nevű anyagot amit serdülőkorában még meg akartak vele etetni.
2009. december 23., szerda
A világ legértékesebb anyaga
dátum: 8:59
Címkék: Gódor Viktor
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése