UFO-k a Titanic fölött

Egy ember úszott csavarhúzóval a szájában a kabinok között, és szemlátomást valamit keresett, mivel ide-odanézelődött, néha be-beúszott a kabinokba, megnézve, mi a helyzet.
Az egyik kabinban felkiáltott: Megvan!
Gyorsan beúszott, szájából elővette a csavarhúzót, lemerült a víz alá, majd újra feljött. Majd újra visszamerült, és megint föl, és újra és újra…
Végül az utolsó fölmerülésnél kezében egy 8 megás 32 bites SIM modullal és egy Pentium processzorral tért vissza. Közben összefutott egy-két túlélővel, vagy inkább hullával, akikről csak annyit tudott, hogy nincs náluk VGA-kártya (mivel át is kutatta őket, hiszen nekik már minek, ugye?!).
Aztán fölment a félig száraz lépcsőn, és tovább keresett, mivel kellett neki egy monitor, megy egy billentyűzet. Igaz, még egy ház is kellett volna neki, de mivel úgy látta kevés a hely a mentőcsónakban, inkább megalkudott egy táppal is, bár az már volt neki.
A fedélzeten új taktikát választott, azt mondta az utasoknak: Nézzék ott, ott fönt! UFO-k!!! Nézzék Ott! (és mutatott fölfelé)
A sok utas meg nagy pánikban fölnézett, és ekkor emberünk zsebelt!
Így talált még RAM-ot, meg cache-t, floppyt és töménytelen mennyiségű lemezt (hogy mit nem tart az ember a zsebében?), de sajnos monitor és billentyűzet nem volt.
Ezután azt gondolta: jó lenne lelépni, így aztán megpróbált mentőcsónakot fogni, de miután a harmadik terhes nőt lökte ki a csónakból, és még mindig nem volt elég hely a szajrénak (no meg furcsán is néztek rá), úgy gondolta úszik egy kicsit.
Úszás közben támadtak a legjobb ötletei. Azt kiáltotta: Cápa! Cápa! Jaj a lábam, ááá… És erre az összes vacogó ember hanyatt homlok úszott messze tőle – hátrahagyva számítógép alkatrészeiket, amiket ezután gyerekjáték volt a víz tetejéről lehalászni.
Miután megvolt a kívánt monitor és billentyűzet, úszni kezdett a közeli lakatlan sziget felé.
Amint kiért, gyorsan összerakta a gépet, majd épített magának egy faházat a parti pálmafákból, és boldogan élt, míg meg nem halt…
… ja és az UFO-k? Azok nincsenek.