Vadnyugati történet

Vadnyugati mesét mondok én most nektek,
Csodájára járni gyertek, csak gyertek.
Szörnyű Vad Johny-ról szól e mese mostan,
Azt mondom el, hogy patkolt el, türelem, nyomban.
Torkomon lecsúszott már pár üveg Whyky,
Egy pókerarcot a temetőbe két ember viszki .
Johny egyszer Azott városába érkezett,
Hol egy lány –ki volt csak 12 – tőle élvezett.
A pisztolyát is elsütött az utcán jópárszor.
A bankot sem kímélte hétszer, vagy hányszor.
Estéjét, mint rendes vadnyugati emberhez méltó,
A kocsmában töltötte, és kurváját tömködte, de jó!
Hasztalan mutatta fegyverét a deli férfi,
Egyszer jött a városba, s ott egy ajtón nem fért ki.
Dühösek lettek rá ezért az ott lakó emberek.
„Közfalat bontsunk miattad, te szemtelen?”
Szörnyű Vad Johny meg csak pislogott,
És pisztolyával fejbelőtt kettőt ottan nyomban.
Megrémült a tömeg, futott szerteszét,
Johny meg röhögött, kiröhögte a belét.
Ottan halt meg, abban a városban.
Szájából lógott a bele, furcsállták számosan.
Így esett hát Szörnyű Vad Johny esete,
Forgatókönyvbe ha jó, ha nem jó
Ott eszi meg a fene!