Háztartási pszichológia

A 9 éves kisfiú éppen lefekvéshez készült. Fogat ugyan nem mosott, de azt nem is szerette, így 1-2 méterről már érezhető volt visszataszító bűze.
Mint mondtam már, lefekvéshez készült, amikor hirtelen nagy fényesség támadt a szobában, és megjelent ott valaki. A fiú – tájékozottságát e téren nem vitatjuk – rögtön tudta: ez egy UFO.

Először azt gondolta: de jó, lesz saját UFÓ-ja, majd háziasítja, ahogy a kishercegben olvasta, és akkor ős is fölvághat vele az osztályban, mint a verekedős Jancsika, akinek egy ugró varangyos békája és még hősünknél is bűzösebb szája volt. Majd azonban azt gondolta: lehet, hogy nem örülne az UFO, ha háziasítanák, hiszen ő vad UFO-nak született, és nem arra, hogy egy lakótelepi lakásban tengesse életét, meg akkor mindig le kén vinni a parkba vizelni. Nem tudta ugye, amit a mai kor embere már tud, hogy az UFO-k szobatiszták, no persze a háziasabb fajták.
Aztán meg arra gondolt, hogy interjút készít vele, mert az apukája is riporter, és ő is jól keres, biztos adna neki az UFO egy kis pénzt…
Ekkor pedig az UFO váratlanul közbevágott, s a 9 éves gyerek csak csüngött a szavain.
- Péter!
- Igen.
- Moss fogat!
- Nem, azt már nem. Egy kutyának sem engedjük meg ugye, hogy az ágyra feküdjön.
- Ha nem mosol fogat, akkor fölrepítelek a plafonra.
- Azt szeretném én látni! – és csakugyan, egy szempillantás alatt a plafonon találta magát.
- Állj! Állj! Inkább fogat mosok. (Okos gyermek, mi?!)
- Jó! – és eltűnt az UFÓ.
(Egyébkén az UFÓ átment a kisszobába, és átöltözött édesanyának, de közben valami olyat mormogott, hogy milyen jó is a gyermekpszichológia, meg hogy a hipnózis lehetőségei korlátlanok. )