A könyvtáros, aki tudott ufójúl

A könyvtáros, aki tudott ufójúl, ment az utcán, és ment. Büszke volt, hogy ő az a könyvtáros, aki tud ufójúl.
Seres Józsefnek hívták, és nagyon büszke volt. Bár nem igazán tudta, hogy attól büszke-e, hogy könyvtáros, vagy attól-e, hogy tud ufójúl. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy mint könyvtáros, neki kellett könyveket vennie, és nagyon unta a sok könyvet, végre már ufót akart látni. De nem látott – hehe!
Egyszer azonban, amint ült a nukleáris erődítménynek álcázott könyvtárban, beesett két ufó az ablakon, és azt kérdezték: megvan-e a könyvtárban a Cinema krónikája című könyv.
Erre emberünk gyorsan válaszolt – hiszen tudott ufójúl.
- Nincs. Itt egy ötezres.
- Akkor megvesszük – mondták, és kiugrottak ablakon.
Hát igen, most valószínűleg arra volt a legbüszkébb, hogy könyvtáros, és másnap úgyszintén, amikor visszajöttek, és hozták a számlát. Beírták maguknak a könyvet, majd kimentek, ami még érthető is volt. Csak az nem, hogy miért az 5.b osztály számlájára írták be maguknak a furcsa 5B felirattal rendelkező ufók. Ettől kezdve a könyvtárban az 5.b-s diákokat különleges kedvességgel szolgálta ki, és így a világon óriási békesség terjedt szét.
Ám ez csak álom. Csak álom.