5 jelent a Német órákról - 4. jelent

Tanulók: Kész, nem bírjuk tovább! Sztrájkolunk!
Német tanár: De hát, mi történik itt? Ti azért vagytok itt, hogy tanuljatok, és egy átlagos képességű ember…
Tanuló1: De mi csak arra teszünk célzást, amolyan fél demokratikusan – hiszen mi megszavaztuk, a tanárnő meg nem számít – hogy unjuk az órát. És szeretnénk feltenni a tanárnőnek egy kérdést.
Némettanár: Hogy miről van itt szó?
Tanuló2: A kedves diáktársam arra próbált kilyukadni, azt próbálta bemutatni, fényt próbált gyújtani a sötét szobában oly módon, hogy fel akart tenni egy kérdést.
Némettanár: Tessék?
Tanuló3: Tehát arra gondoltunk, hogy egy ilyen bizonyos kíváncsi hangsúlyú mondattal ruháznánk fel a tanárnőt, és időrendben úgy képzeljük, hogy előbb tennénk fel mi a kérdést, és kronológiailag utána reflektálna a tanárnő számunkra. Vagyis előbb mi kérdeznénk, és egy kis időeltolódással a tanárnő válaszolna rá. Tehát, hogy érthetőbb legyen, egy bizonyos adathalmaz újdonsült boldog tulajdonosává szeretnénk válni a tanárnő által, és mindezt úgy szeretnénk realizálni, hogy hát egy ilyen bizonyos firtató célzatú lingvisztika formulát intéznénk a tanárnőhöz, és a tanárnő ennek hatására biztosítaná számunkra az áhított tényanyagot. Különös tekintettel arra, hogy a dolog egyik felével, a kérdéssel, mi teljesen tisztában vagyunk. Csak a fennmaradó ötven százalék, a válasz az, ami hiányként jelenik meg szellemi háztartásunkban. Kérdezhetünk valamit?
Némettanár: Mi történik itt?
Tanuló1: Mint mondottuk, csak egy kérdést szeretnénk feltenni.
Némettanár: (félve) És akkor mi volt az a felkiáltás, hogy: Sztrájkolunk!
Tanuló1: Ja, az? Hát, az csak egy vicc volt!