Változást hozó ember

Igen, most megváltoztatom a világot! – gondolta magában az egyszeri ember, s felkerekedett. Ment, ment, míg el nem ért egy vaskerítéshez.
Talán mégsem kéne ugrálnom – mondta – inkább élnem kéne úgy, mint régen. Nem kell mindig a világot alakítgatni.
Bár ezt mondta, nem így gondolta, s gondolatát tett követte: „Változtatni akart a világon!”
Benyúlt tehát zsebébe, kivette a láncon függő lakat kulcsát; kinyitotta, s elindult afelé a kis épület felé ott balkéz felől. Megkerülte, hogy az ajtóhoz jusson, újabb kulcsot vett elő, s ezt is kinyitotta.
Az ajtó mögötti lépcsőn lement, fölkapcsolta a villanyt, és bezárta maga után a vasajtót. Leült a szép bársonyszékbe, amely ott volt a sok monitor és gomb előtt. Egy ideig ült ott, láthatóan gondolkodott, majd fölpattant, és megnyomta a START feliratú gombot a sok közül. – és a rakéta felemelkedett.
Ezután, mintha misem történt volna, kivette a szekrényből a sugárvédő ruhát, fölvette, és kiment az ajtón, fel a lépcsőn, át a kerítésen. Meg sem állt hazáig, ahol a továbbiakban úgy próbált élni, hogyan régen. Látszólag nem változott semmi – leszámítva persze azt a ruhát amit hordott.
Ám ha az ember jobban megnézte, nem voltak szomszédjai, sem rokonai, sem családja. Egyáltalán senki se volt. Ezeket ő a lelke mélyéről amúgy is utálta.