Az űrkutatási intézet

Misike öt éves volt. Mindig is furcsán viselkedett, de rokonai már kezdték megszokni. Azon a végzetes napon, amikor az a szörnyűség történt, nagymamája jött be az ajtón, és csak mosolyogva nézte, amint Misike elővesz egy szelet csokit, aztán megeszi. Bár lehet, hogy amikor már csak a lábfeje lógott ki Misike szájából már nem is mosolygott, de ezt már senki nem tudja megmondani. Misike pedig miután jól lakot, a csokoládét visszatette a szekrénybe, és bement a szobájába. Amikor a rendőrök észrevették, hogy nagymama eltűnt, azonnal Misikére gyanakodtak, hiszen már csak ő élt egyedül a faluban. El akarták fogni, hogy kihallgassák, de közben szörnyűség történt. A kazettás magnó, amit Misike hallgatott, először a szalagot, aztán pedig Misikét kapta be. Ez azonban az űrkutatási intézetet egyáltalán nem érdekelte.