Kalapáló emberek

Egy ember ül, úgy néhány napja egy tévé előtt, és láthatóan vár valamire. Most, hogy jobban megnézem, van már vagy egy-két éve, hogy ott vár, merthogy a pókhálók bujasága és az árasztott bűz mértéke erre enged következtetni.
A nagy várakozásnak hirtelen vége szakad, amikor hirtelen megmozdul, és az órájára pillant. Megnézi, majd heves gyorsasággal felugrik a székéből (tönkretéve a pókok éves hálóit), kirohan a szerszámosládához, és egy K-15-ös típusú légkalapácsot és egy kis fanyelű kézi kalapácsot hoz be magával. A régen be nem kapcsolt tévé készüléket most újra áram járja át, mikor ujjával a kapcsoló felé mutat és… és… bekapcsolja. Az áram örömmel hatol a tévé belsejébe, melynek hatására néhány másodperc múlva meg is jelenik benne mindannyiunk kedvenc műsora a „Kalapálók-ötperce”.
A műsorvezetőnél irdatlanul nagy kalapács van – azért ő a műsorvezető -, mellyel hatalmasat üt, és már beszél is. „Jó reggelt, mindenkinek! Mai első témánk a kalapács helyes megválasztása. A kalapácsnál a méret a legfontosabb. A kisebb kalapácsok hangja vékonyabb, és csak egy-két faalt képesek áttörni, ám a nagyobb méretűek egész háztömböket tudnak a földdel egyenlővé tenni.”
Emberünk igencsak elcsodálkozva szemléli a műsort, de közben várja jelet. Azt a jelet, amikor a nagy valagfingató – vagyis a műsorvezető – megadja a jelet a K-15 típusú légkalapácsok bekapcsolására.
A műsorban eközben már javában folyik a kalapálás. Az operatőr éppen a kamerát veri, a vendégek kis kalapácsokkal a mellettük ülő szemét és orrát verik, a műsorvezető pedig nemi szervét (faszát) veri széjjel a közönség közt. Őrület és extázis 30 percben. A csúcs azonban még hátra van. Az est fénypontja, amikor a nagy valagfingató engedélyt ad a K-15-ös bekapcsolására.
Emberünk is erre vár, aztán, amikor kell, megnyomja a gombot, és óriási lyukat vág ház oldalába, aztán a tetőbe, amely félig leszakad, aztán a konyhaszekrény, a pince, a kerítés, majd a szomszéd háza következett.
Emberünk utolsó erejével még visszakalapálta magát a tévé elé, szétverte a tévét, majd leült a jó kis foteljába egy újabb évre pihenni.
Hiszen ő a jövő embere!