Körkérdés: Mit hoz a jövő?

- Hát, szerintem csak szépet és jót. Végre minden ember megbékélődzik és mind felmennek a holdra vagy más bolygókra majd piknikezni.
- A jövő szép és jó, kérem! Remélem új autót veszek majd, mert ez a roncs már tavalyi.
…És ön szerint mit hoz az 1997-es év?
- Én azt hiszem a világ afelé halad, hogy megoldja saját problémáit, mivel az információs szupersztráda és az internet segít… - a műsorvezető egy hatalmas ütéssel leteríti riportalanyát, és csak annyit mond: Az ilyenek mind felbosszantanak.

A féllábú, fogatlan történelemtanár utolsó fogának kiverése – Akció-forgatókönyv (ActionScript)

Nos, most, hogy széttapostuk a macskád, és felégettük a házad a kocsiddal együtt, mi az utolsó kívánságod, te rohadt állat, mielőtt kiverjük az utolsó fogadat? –szólt a fogász orvoscsoport a tanárhoz.
Égessétek fel a kertemet is – válaszolta elhaló hangon immár negyedszer a tanár.

Változást hozó ember

Igen, most megváltoztatom a világot! – gondolta magában az egyszeri ember, s felkerekedett. Ment, ment, míg el nem ért egy vaskerítéshez.
Talán mégsem kéne ugrálnom – mondta – inkább élnem kéne úgy, mint régen. Nem kell mindig a világot alakítgatni.
Bár ezt mondta, nem így gondolta, s gondolatát tett követte: „Változtatni akart a világon!”
Benyúlt tehát zsebébe, kivette a láncon függő lakat kulcsát; kinyitotta, s elindult afelé a kis épület felé ott balkéz felől. Megkerülte, hogy az ajtóhoz jusson, újabb kulcsot vett elő, s ezt is kinyitotta.
Az ajtó mögötti lépcsőn lement, fölkapcsolta a villanyt, és bezárta maga után a vasajtót. Leült a szép bársonyszékbe, amely ott volt a sok monitor és gomb előtt. Egy ideig ült ott, láthatóan gondolkodott, majd fölpattant, és megnyomta a START feliratú gombot a sok közül. – és a rakéta felemelkedett.
Ezután, mintha misem történt volna, kivette a szekrényből a sugárvédő ruhát, fölvette, és kiment az ajtón, fel a lépcsőn, át a kerítésen. Meg sem állt hazáig, ahol a továbbiakban úgy próbált élni, hogyan régen. Látszólag nem változott semmi – leszámítva persze azt a ruhát amit hordott.
Ám ha az ember jobban megnézte, nem voltak szomszédjai, sem rokonai, sem családja. Egyáltalán senki se volt. Ezeket ő a lelke mélyéről amúgy is utálta.

Kalapáló emberek

Egy ember ül, úgy néhány napja egy tévé előtt, és láthatóan vár valamire. Most, hogy jobban megnézem, van már vagy egy-két éve, hogy ott vár, merthogy a pókhálók bujasága és az árasztott bűz mértéke erre enged következtetni.
A nagy várakozásnak hirtelen vége szakad, amikor hirtelen megmozdul, és az órájára pillant. Megnézi, majd heves gyorsasággal felugrik a székéből (tönkretéve a pókok éves hálóit), kirohan a szerszámosládához, és egy K-15-ös típusú légkalapácsot és egy kis fanyelű kézi kalapácsot hoz be magával. A régen be nem kapcsolt tévé készüléket most újra áram járja át, mikor ujjával a kapcsoló felé mutat és… és… bekapcsolja. Az áram örömmel hatol a tévé belsejébe, melynek hatására néhány másodperc múlva meg is jelenik benne mindannyiunk kedvenc műsora a „Kalapálók-ötperce”.
A műsorvezetőnél irdatlanul nagy kalapács van – azért ő a műsorvezető -, mellyel hatalmasat üt, és már beszél is. „Jó reggelt, mindenkinek! Mai első témánk a kalapács helyes megválasztása. A kalapácsnál a méret a legfontosabb. A kisebb kalapácsok hangja vékonyabb, és csak egy-két faalt képesek áttörni, ám a nagyobb méretűek egész háztömböket tudnak a földdel egyenlővé tenni.”
Emberünk igencsak elcsodálkozva szemléli a műsort, de közben várja jelet. Azt a jelet, amikor a nagy valagfingató – vagyis a műsorvezető – megadja a jelet a K-15 típusú légkalapácsok bekapcsolására.
A műsorban eközben már javában folyik a kalapálás. Az operatőr éppen a kamerát veri, a vendégek kis kalapácsokkal a mellettük ülő szemét és orrát verik, a műsorvezető pedig nemi szervét (faszát) veri széjjel a közönség közt. Őrület és extázis 30 percben. A csúcs azonban még hátra van. Az est fénypontja, amikor a nagy valagfingató engedélyt ad a K-15-ös bekapcsolására.
Emberünk is erre vár, aztán, amikor kell, megnyomja a gombot, és óriási lyukat vág ház oldalába, aztán a tetőbe, amely félig leszakad, aztán a konyhaszekrény, a pince, a kerítés, majd a szomszéd háza következett.
Emberünk utolsó erejével még visszakalapálta magát a tévé elé, szétverte a tévét, majd leült a jó kis foteljába egy újabb évre pihenni.
Hiszen ő a jövő embere!

Drámai csend – csendes dráma 3 felvonásban

Szereplők:
Színhely: kolostor mélye

1. felvonás
(függöny fel)

(függöny le)

2. felvonás
(függöny fel)

(függöny le)

3. felvonás
(függöny fel)

(függöny le)

Pályaudvaron

1. férfi: Te, milyen országban vagyunk most?
2. férfi: Várj megnézem… Azt mondja… Innen indultunk, és majd ide fogunk érkezni. Ha ide fogunk érkezni, akkor innen indultunk, és a gyökalatt két pí négyzet az…
1. férfi: Minden rendben?
2. férfi: Persze! Hol is tartottam… Szóval, azt hiszem Magyarországon vagyunk, a Nyugati Pályaudvaron.
1 férfi: Aha! … Te észrevetted, hogy itt olyan furcsán beszélnek az emberek? Vajon milyen nyelv lehet az, amit itt használnak?
2. férfi: Talán, angol…
1. férfi: Nem. Az képtelenség. Angolul Angliában beszélnek, meg különben is.
2. férfi: Akkor, talán francia.
1. férfi: Hát! …Nem! Mégsem. Valahol olvastam, hogy franciául Franciaországban beszélnek. Meg különben is, ez nem olyan.
2. férfi: Gondolod, hogy német?
1. férfi: Látod, az igencsak meglehet. Én is sokáig tanultam azt a nyelvet. Voltak tanáraim is néha, de csak néha, hogy úgy mondjam nagyon néha. Mégis, hogyha erre hagyatkozom, és felelevenítem a tudásomat, akkor biztosan ki merem állítani, hogy ebben az országban németül beszélnek.
2. férfi: Lehet, hogy igazad van, de azért kérdezz meg valakit!
1. férfi: Rendben…
(bejön egy járókelő)
1. férfi: Do you sprechen Sie Deutch?
Járókelő: He?
1. férfi: Do you sprechen Sie Deutch?
Járókelő: Menj a francba hülye német fasz! (el)
2. férfi: Te, én ezt értettem mit mondott. Ez magyarul beszélt, úgy, ahogyan mi is.
1. férfi: Nahát? Ki goldolta volna, hogy Magyarországon magyarul beszélnek.
(És miután megitták a teájukat, a vonat kigördült az állomásról, és folytatta útját ki tudja hová…)

Nyugalom – TV jelent forgatókönyve

Most bemutatjuk Önöknek, mi a különbség az ideges ember és a nyugodt ember között.
Ez egy ideges ember:
(Egy férfi vadul tépi a haját. Orrából és szájából vér folyik. Arca és teste vérző karmolásokkal van teli. Idiótán mosolyog, és néha hangosan felröhög. Végül, egy hirtelen mozdulattal nekirohan a falnak (kamerának), és szétnyílt koponyával holtan zuhan a földre.)
Ez pedig egy nyugodt ember:
(Egy férfi ül egy széken. Halálos nyugalom látható az arcán. Rezdülés nélkül szív egy utolsót a kezében tartott cigarettából, és nyugodt arckifejezéssel nyomja azt el a hamutálcán. Szemrebbenés nélkül húz elő egy revolvert, és fejbe lövi magát, még a keze sem remeg közben.)
Nos, kedves nézőink ez a különbség az ideges ember és a nyugodt ember között.

Az űrkutatási intézet

Misike öt éves volt. Mindig is furcsán viselkedett, de rokonai már kezdték megszokni. Azon a végzetes napon, amikor az a szörnyűség történt, nagymamája jött be az ajtón, és csak mosolyogva nézte, amint Misike elővesz egy szelet csokit, aztán megeszi. Bár lehet, hogy amikor már csak a lábfeje lógott ki Misike szájából már nem is mosolygott, de ezt már senki nem tudja megmondani. Misike pedig miután jól lakot, a csokoládét visszatette a szekrénybe, és bement a szobájába. Amikor a rendőrök észrevették, hogy nagymama eltűnt, azonnal Misikére gyanakodtak, hiszen már csak ő élt egyedül a faluban. El akarták fogni, hogy kihallgassák, de közben szörnyűség történt. A kazettás magnó, amit Misike hallgatott, először a szalagot, aztán pedig Misikét kapta be. Ez azonban az űrkutatási intézetet egyáltalán nem érdekelte.