Piroska és a Farka

Farkas: Szervusz, Piroska! Mit csinálsz?
Piroska: Megyek a nagymamához, de hagyjuk ezeket a szokványos dolgokat, inkább térjünk a lényegre.
Piroska hagyatd veti magát és szétrakja a lábait. (Pornográf jelenet következik, melyet erkölcsi okokból nem írom ide.)
Miután befejezték, a mese az ismert dolgok szerint folytatódik.
Heppiend!

Elemzés:
Ez a mese 0-5 éveseknek ajánlott, bár kivételes esetekben 5 éven felüli (életképes?) egyedeknek is felolvassák. Sőt, van, amikor a hallgató még élvezi is azt. Ez azonban már csak a legsúlyosabb problémák egyik legfontosabb jele.
No, de a tárgyhoz visszatérve a legtöbb kérdést a mese középső része veti fel. Mert mára már mindenki tudja, hogy ez a rész is benne van a történetben, mégis, amikor a szülők mesélik, ezt véletlenül elfelejtik. Pedig sokak (mindenki) számára ez a legérdekesebb rész. Miért etetnek mindenkit olyan hülyeségekkel mint például, hogy egészben kiszedik a nagymamát és Piroskát a farkas gyomrából. Ez teljesen irreális dolog, ellentétben a szex-résszel, amely teljesen természetes minden élőlény számára.
Meg nehogy már azzal etessen valaki, hogy gumibogyószörp.
Miért nem hívják nevükön a dolgokat? Hiába tiltott ugyanis a kábítószer-kereskedelem, ha a tévében a Hupikék törpikék című rajzfilmben már az 5-10 éveseknek reklámozzák. Nem gumibogyószörp a neve, hanem LSD.
Így hát én is írtam egy rövid mesét: 0-10 éveseknek.
Volt egyszer hol nem volt. Óperenciás tenger, kurtafarkú malac, üveghegyek, madár se jár... stb… stb…
Ott élt egy ember, aki sosem érezte jól magát. Azonban egyszer csak elkezdett dohányozni, inni, nőzni és kábítószerezni, meg szipuzni és mindjárt jobb lett minden a számára.
Remélem tanulságos mese volt. Jó éjszakát, gyerekek!

Mese

Édesanya kisgyermekének verset mond este:
Tűzoltó leszel vagy katona és agyonlőnek a háborúban vagy porrá égsz tűzoltás közben. Aludj el szépen Kis Balázs – mondta, és lesújtott a kőműves kalapáccsal. Kis Balázs pedig örökre elaludt.
Jó éjszakát gyerekek!

A rendőrség száma: 007

- Maga was machen itt? – kérdezi egy angol.
- Lekvárokat bontok fel – válaszolta az ügynök.
- Was?
- Lekvár! Jam!
- Jam?
- Lekvárokat bontok. Bontani! Lekvárokat bontani!
- Ááá! Értem! Ön lekvárokat bont! Jams Bont!
- Igen, én vagyok a híres 007-es ügynök.
- Ááá! Értem. Maga a rendőrség száma!

Történelmi vitatéma (Csak erős idegzetűeknek)

Mai adásunkban Dr. Frank és Dr. Jozefin fog vitatkozni – legalábbis remélem, hogy egy jó kis veszekedés kerekedik itten; talán még pofon is vágják egymást, meg is rugdossák a másikat, de ez már álmaim netovábbja lenne. A téma pedig nem lesz más, mint a mostanában szárnyra kapott hír a II. világháborúról. Mi is volt az, uraim?
Dr. Frank: Hát mint tudvalevő, a náci Németország 1939 szeptember elsején megtámadta Lengyelországot, és két hét alatt lerohanta azt. Ezek után az oroszokkal kötött megállapodás szerint kettéosztották az elfoglalt területeket. A nyugati rész német fennhatóság alá került, a keleti pedig…
Dr. Jozefin: Már elnézést, de gondolom a lényegre kíváncsiak. Gondolom mindenki úgy tudja, hogy 1944-ben Hitler öngyilkos lett.
Dr. Frank: De nem lett. Hahaha!
Dr. Jozefin: De igenis az lett. Fogta magát, illetve a pisztolyát, és fejbe lőtte magát.
Dr. Frank: De nem!
Dr. Jozefin: De igen!
Dr. Frank: De nem!
Dr. Jozefin: De igen!
Dr. Frank: Nem!
Dr. Jozefin: Igen!
Dr. Frank: Nem!
Dr. Jozefin: Igen!
Dr. Frank: De nem!
Dr. Jozefin: De igen!
Dr. Frank: Igen!
Dr. Jozefin: De nem!
Dr. Frank: Maga egyébként homoszexuális?
Dr. Jozefin: Nem értem a kérdést.
Dr. Frank: Maga buzi?
Dr. Jozefin: Még, hogy én, akinek akkora a férfiassága, mint senki másnak?
Dr. Frank: 10,13 centiméter. Tudom, az orvosa mondta.
Elnézést uraim, hogy közbeszólok, de a hímvessző mérete nem befolyásolja a szexuális életben betöltött szerepét, és az ott nyújtott lehetőségeket. De térjünk vissza a történelemhez.
Dr. Frank: Igen, igaza van, kedves műsorvezető úr. Egyébként Hitler is homokos volt.
Dr. Jozefin: Ezt meg tudom cáfolni. Egyébként itt kell hozzá tennem, hogy a történelem nagy emberei a saját nemével létesített kapcsolatot. Például Napóleon egy francia kisfiúval töltötte minden harmadik estélyét. Sztálin, az oroszok rettegett és nagyon kedvelt diktátora, feleségét egy orosz férfival – kinek bajsza volt – csalta meg. George Washington kedvenc szórakozása pedig az amerikai férfiakkal való szado-mazo szex volt.
Dr. Frank: Igen. Ráadásul tudunk még egy két emberről, akiknek számos furcsa szokása ismert. Például Kínában Mao Ce-tungtól származik a szokás, hogy tömegbe lövetéskor az egész parlament maszturbál.
Dr. Jozefin: Igen. Ez pontosan így van.
De uraim! Önök között egyetértés van. Így ebből nem lesz bunyó!
Dr. Frank: Aha, térjünk vissza a II. világháborúhoz. Tehát, amikor a Hitler vezette Németország végzett Lengyelországgal, nyugat felé kezdett terjeszkedni. Hiszen egyértelmű az indok – ugye -, hogy miért csinálta. Tudta, hogy…
Dr. Jozefin: A lényeg persze az, hogy Hitler öngyilkos lett.
Dr. Frank: De nem lett. Ha fejbe lőtte magát, akkor 1956 őszén miért súgta a fülembe: „Óh, Drága Franky, annyira fölizgatsz, mint mikor megtudtam, hogy a magyarok megint megszívták, mint akkor ott, a Donnál.
Dr. Jozefin: Büdös ötvenhatos disznó! Ráadásul bebizonyította, hogy buzi.
Végre! Erre vártam. Óh, micsoda balegyenes. Végre bunyó van. Úh! Azt hiszem, leszakadt a töke. Hát ez kurva jó! Ezt élvezem. Áh! Áh! Ááááh! Áááááá……

Magnózás

Gyerek hazaér az iskolából.
- Szia, mama, megjöttem!
- Szia, kisfiam.
- Megyek magnót hallgatni! – és berohan a szobába. Egyből célba veszi a magnót. Először csak leül elé, de nem kapcsolja be. Azonban hamar rájön, hogy ennek semmi értelme, mert így nem is hallja a hangját, hiába nyomja egyre közelebb a fülét.
- Ennek így semmi értelme! – mondja, mikor rádöbbent a dologra – Túl unalmas!
Ezért határozott arccal megfogja a magnót, és elkezdi a földhöz vagdosni. És ennek nagyon örül.
- De jó hangja van! Így az igazi!

1996. március 15. - avagy a Nemzet ünnepe

Mihályka a nap első sugaraira ébredezett. Az ég tiszta volt, az idő napos. Mindaddig, amíg az égbolton lassan vitorlázó víziló el nem takarta a fényt, a napsütést.
- Nézd, anyu, ott egy viziló! – kiáltotta Mihályka.
- Apjuk, hozd a gépet! – mondta az anya a férjének. Laci bácsi kitolatott a garázsból, aztán beszállt mellé az egész család.
- Jó vadászat lesz! – kiáltott Mariska néni.
Aztán fölszálltak. Bár a Nimitz egy kicsit nehezen manőverezett, de az egész család tele volt önbizalommal, és ez megkétszerezte az erejüket.
Addigra már a szomszédok is észrevették az égen száguldozó vadat, hiszen még a vak is meglát egy sárga-piros kockás vizilovat.
Mihályka, Mariska néni és Laci bácsi voltak a legjobb vadászok az egész univerzumban. Miután kikerülték a sárga-kék kockás és piros-sárga csíkos vízilovakat, és már csak a hírhedt sárga-piros kockás állatokat látták, kiválasztották a legrettegettebbet közülük. A sárga-piros vízilovat, és lőttek.
Egy egész sorozatot. Kiürült az egész tár. Az anyahajót elhagyták a nukleáris rakéták, és felszaggatták a víziló jobb szárnyát. A víziló élesen visított és füstölt, miközben lezuhant. És mindenki nagyon örült.
- Cipő, jól vagy? Térj magadhoz, kezdődik a koncert!

A hómunkások unalmas élete

A rendkívüli hómunkások javában lapátolták a havat a dermesztő hideg éjszakában. Egy rohadt girhes kóbormacska azonban megzavarta őket a nyugodt munkában.
- Miaú!
- Pfúj! Néd, Pista! Ott a büdös kandúr – mondta az egyik.
- Cic-cic – hívta a másik.
A macska pedig odament, de ez lett a veszte. A hólapát kegyetlenül lesújtott és csak egy nagy piros paca árulkodott arról, hogy valaha élőlény állt a hóban.
- Na, most már dolgozhatunk tovább!
Mindannyian iszonyú tempóban kezdtek lapátolni.
Ha egy átlag járókelő arra járt, biztosan nem értette volna meg, mire ez az eszméletlen munkakedv. Ráadásul a munkaterület egy végeláthatatlan sík hómező. Miért lapátolják a havat ezek a barmok?
Az egyik hómunkás hirtelen felkiáltott:
- Találtam valami keményet! Ez az olajfaág lesz!
Két-három nap múlva már látszott az egész Szabadságszobor és a Gellért-hegy teteje. A munkások azonban tovább dolgoztak rendületlenül. Milyen lelkiismeretesen ásták ki a város a hótakaró alól ezek az emberek… Igazi magyar hazafiak! Csak ástak és lapátoltak. Hirtelen azonban vége szakadt a nagy munkának, és a hómunkások hangos éljenzésbe fogtak.
- Éljen-éljen! Megtaláltuk a kocsmaajtót!
Aztán mindannyian berohantak, és jól bebasztak, és magasról szartak a városra. Rohadjon szét a hó alatt.

A 3 manus

Történt egyszer, hogy 3 manus összetalálkozott Pesten a Váci utcában. Összetalálkozásuk előtt még nem ismerték egymást, ezért is volt sorsdöntő későbbi kapcsolatukban ez az eset, amely ha jól belegondolok, nem is Pesten történt, végképpen nem a Váci utcában…
De, hogy a 3 manus így találkozott az felettébb érdekes, merthogy, mint mondtam, nem is ismerték egymást, ezért hát nem is köszöntek egymásnak. Persze, most mondhatnánk, hogy azért egy biccentést csak levághatott volna az egyik, de hát…
Inkább az esett: „Jéé.. én téged nem ismerlek!” mondták mindhárman, majd egyikük így folytatta: „Menjünk, vegyünk vattacukrot!” Erre föllelkesedve elindultak, és akit nem ismertek, annak mind azt mondták: „Megyünk vattacukrot venni!”
Érdekes módon ezek az emberek le sem szarták őket, de ez a történet szempontjából lényegtelen.
A történet vége felé közeledve (már majdnem leestek a szélén!) találtak is egy vattacukorárust, ám sajna ez egy vattacukor nélküli vattacukorárus volt. (Csak azt nem tudom, hogy mé’ hívják így!)
A 3 manus gondolkodóba esett: most, hogy legyen?
Úgy határoztak, hogy jól szétverik egymás fejét kisbaltával, ezzel állítva helyre a kozmikus űrt, melyet a vattacukor hiánya okozott ebben a kibaszott nagy univerzumban…

A nagy kapás

Az öreg ember kapálgatott a kertjében csak úgy szombatestiesen, no meg közben figyelte a szép naplementét, mert ellátott odáig.
Szép kertje volt, tele sok virággal, meg mindenféle húsevő növénnyel, amelyekre ő büszke is volt. Vagyis inkább csak egyre, a legnagyobbra: minden délben meg is etette szépen és rendesen egy csirkével. Múltkor, amikor elfelejtette a csirkét, majdnem a szomszédot ette meg. Azóta tudja az öreg: csak a csirke a jó.
No, de csirke ide vagy oda, este volt, és az öreg úgy gondolta, ez az este is olyan lesz majd, mint „azok” az esték, egy kis romantika a gránátvetővel, aztán ha lemegy a nap, és nem tud kapálni, majd nézi kicsit a tévét.
De az este másképpen alakult: Állt az öreg kapával a kertbe, s nézte azt a rohadt naplementét, mikor megszólalt a sziréna, vagy ahogy az öreg emlegette: „az a kibaszott sziréna”.
A szirénáról tudni kell, ha szól, akkor szól. Nincs olyan, hogy még összepakol vagy valami. Ha menni kell, hát, menni kell, és az öreg ment.
Kinyitotta a pincéje vastag ajtaját, bement, és becsukta maga után, csak úgy, mint amikor valaki atomtámadás elől menekül, aztán zamek.
Az öreg pár óráig eltengődött a finom babkonzerveken és más ínyencségeken, egyszóval jó dolga volt.
Aztán, mikor már minden sugárfertőzött patkányt is felfalt, kinyitotta a pinceajtót.
Nagy káromkodásba is kezdett ott helyben az öreg, hiszen kedvenc szomszédevő virágja, hát, finoman szólva is elpusztult, no meg aztán a kert tele volt mindenféle furcsa állattal meg növénnyel. Az öreg nagyon elkeseredett, de aztán, meglátva a földön kedvenc kapáját, kicsit felvidult. Első vidám tettével odasuhintott egyet egy háromlábú csirkének, amitől aztán úgy helyreállt a biológia egyensúlya, hogy öröm volt nézni. Ezután fölkelt, kapálgatott egy kicsikét, aztán ment minden a maga útján… (mint máskor, amikor a gránátvetővel játszadozott)