Egy értelmetlen történet

A tanár, mint a vadalma, úgy vigyorgott a tábla előtt. Igen, ott feküdt vérben ázva, torka fültől-fülig felvágva. A diákok persze már nem voltak ott. Ők már rég elhagyták a termet. Odakint a mezőn égették a tankönyveket, és nagyon boldogok voltak. Volt ott szó mindenről: „Jól elbaszták a felújított Csillagok háborúját. Milyen kicsi lett már Jabba.” vagy „A nők arra valók, hogy jól meghágja őket az ember.” vagy, hogy „Há’ basszus az a basszus olyan basszus volt, hogy az már basszus, ja basszus.” Szóval ilyesmikről esett szó, meg hasonlóakról.
Már éppen nagyon bemelegedtek a tüzelésbe, amikor feltűnt a réten a Megváltó. Igen, ő volt az, aki a metrón vagy a lakótelep tízedik emeletéről hirdette az igét, ő volt, aki a pincékben osztogatta az orosz típusú gépfegyvereket és egyéb típusú rakétavetőket, harckocsikat és búvárnaszádokat. Odament a fiúkhoz, és így szólt: „Egy kis anyagot kértek, fiúk?”
Aztán továbbment, és a fiúk hazalebegtek könnyedén. Lelkük megtisztult a társadalom minden mocskától, s az új élet büszke szellemében tényleg új életet kezdtek.