Az üveg

Egy ember – ki e műben majd hőssé emelkedik – ment az utcán, mint akárki más. Látszott rajta, hogy teljesen ugyanolyan, mint a többi ember az utcán, vagy talán pont az nem látszott, hogy különbözne. A nagy hasonlóságra való törekvés közepette emberünk nem figyelt a szemben, a lába előtt elterülő útra, s így érthető volt, hogy az első útjába eső dologba bumm!- orra bukott.
Áldotta is a nagy szerencséjét emberünk, hogy ő mégsem olyan, mint bárki ezen az utcán, hiszen senki nem esett el itt, pláne nem úgy, ahogyan azt ő csinálta. És ez így is volt igaz, hiszen ez az üveg, amiben elesett kiemelte őt ebből az utcánjárásba szokott világból, és átrepítette egy új, egy még most épülő világba. Szemén látszott, hogy nagy tetteket vihet mostan véghez, és csakugyan: Felkapta az üveget, és rohant vele otthonába, hogy kitegye valahol – talán a polcra ezt a szent üveget, amelyet talán az istenek vagy az UFOk, de talán az üvegvisszaváltó teherautó felejtett hősünk útjában.
A képlet egyszerű: megy az ürge;bamm, orra esik; és ettől az egész élete megváltozik;majd boldogan él tovább az üveggel.
Szép ugye? Hát persze, hogy szép. Ám ez nem a valóság lenne, ha ez így volna, igaz?
Hát, majdnem így történt: Emberünk boldogan élt tovább, ám néha ugye voltak neki „rossz napjai”, amikor egyetlen vigasza az üveg volt. Csak ült, és NÉZETT! No, meg fantáziált, hogy mi lehet benne. Hiszen ez csoda üveg, és úgy valaminek benne kell lennie, vagy az üvegnek kell valamiben lennie, vagy ezt az egészet már ő sem érti teljesen.
Először valamilyen palackpostára gondolt, mondjuk Isten így kér tőle segítséget, vagy egy csodatündér elvarázsolt topánkájának aranyfonatos, bársonyszabású csatjának drágakőberakása rejtőzik benne, gondolta. De ki sose nyitotta az üveget.
Ám voltak neki „piszok rossz évei” is. Egy ilyen év vége felé történt, hogy hősünk odacsúszott szeretett üvegéhez, hogy menedéket leljen, ám az eltaszítva őt magától hirtelen feltárta titkos tartalmát: a SEMMIT!
Lesújtó volt emberünkre nézve ez a felfedezés, annyira, hogy rögtön golyót is röpített a fejébe.
Az emberek – miután megtalálták holttestét – azt gondolták, bizonyára megőrült.
És igazuk is volt.