20 és feledik fejezet - Arról, hogy mi minden érte még a tengeren Candide-ot és Martint

A hajó villámsebesen szelte a hullámokat, s nyelte a mérföldeket, hogy utasait minél előbb kitehesse a francia partokon. Az utasok alatt persze nem csak Candide-ot és Martint kell érteni. Két nő is utazott még hőseinken kívül a hajón. A sors furfangja, hogy mindkét asszony teherbe volt esve.
- Látja kedves Martinom azt a két hölgyet ott a hajóorrban? – kérdezte utazótársát Candide.
- Látom – válaszolt a kérdésre Martin.
- Ugye beismeri kedves barátom, hogy mégiscsak szép és jó e z a világ. Nincs szebb, mint látni, vagy legalábbis tudni, hogy nemsokára egy új élet születik.
- Ne legyen ennyire jóhiszemű, barátom. Még nem születtek meg a gyermekek – vágott vissza Martin.
Hőseink ekkor abbahagyták a vitatkozást. Késő volt, s mindannyian visszamentek a kabinjukba, hogy ott töltsék az éjszakát.
Candide-nak már éppen sikerült volna elaludnia, amikor Martin berontott a kabinjába.
- Megindult a szülés! – ordította.
Hősünknek sem kellett több. Gyorsan felkapkodta magára ruháit, és barátja után futott.
A két nő irtózatosan sikoltozott a szülés közben, Irtózatos kínokat éltek át. Martin meg is jegyezte Candide-nak:
- Ha Isten tökéletes, miért nem tudta a szülést fájdalom mentesebben megalkotni
- Talán azért, hogy így még nagyobb legyen az anya öröme, amikor kezébe veheti újszülött gyermekét – próbálta megőrizni optimizmusát Candide.
A szülés azonban nem úgy zajlott le, ahogy azt Candide remélte. Fájdalmasan be kellett látnia, hogy barátjának megint igaza volt.
Az egyik nő egészséges gyermeket hozott a világra, azonban ő maga belehalt a szülésbe. A másik anya ugyan életben maradt, de gyermeke holtan született.
- Belátja-e már kedves Candide-om, hogy a maga elmélete sehogyan sem akar beigazolódni?! Itt volt egy élet, ami mielőtt megszületett volna, elveszett. S ez a másik élet – mutatott a halott nő karjaiban fekvő újszülöttre – él ugyan, de minek. Elvesztette az életet adó földet, elvesztette az anyaföldjét, s így ős halálra van ítélve.
- Nincs igaza kedves barátom. Annak az anyának akinek meghalt a gyermeke, Isten adott egy másik gyermeket, és annak a gyermeknek, akinek anyja meghalt, Isten adott egy másik anyát. Mégiscsak rendben van minden ezen a világon.
Ebben maradtak. Mind a ketten túl fáradtak voltak vitatkozni. Visszatértek a kabinjukba, és lefeküdtek aludni.
Candide aznap nyugodt szívvel aludt el. Hiszen ha két elveszett lélek személy egymásra talált, talán még ő is megleli Kunigundáját.

Emberközeli riport

Ez a riport azért készüt – szólt a riporter -, hogy megmutatcsa, hogy millyen emberségesek a hagyseregben a fogászok, vagyis a fodrászok.
- Maga fogász?
- Nem, én fodrász vagyok a hadseregben.
- Beszéljen valamit az új munkájárór?
- Én a rövid haj specialistája vagyok itt. Már legalább 70 éve vágok itt hajat, s eddig itt még semmi panasz itt nem volt itt.
- És mongya, élvezi?
- Persze, tudja micsoda öröm, ha bejön ide egy hosszú hajú, ápolatlan hülye, és aztán, hogy megkopasztom egész normális lesz.
- És mongya, mikór vólt a legjobb dólgozni. Régen vagy mocst?
- A hatvanas, hetvenes években volt az igazi fiacskám. Az a sok bunkó, aki ide akkor bejött, és mindet csak kopasztani, csak kopasztani, óriási volt!
- És mi a vágya, amiről álmodni szokott?
- Azt álmodom, hogy én vagyok Claudia Schiffer fodrásza.
- Köszönöm az inyterjút.

Első forgatókönyvem

2018 március: az emberiség már épphogy túlélte az ötödik atomháborút, és z UFO-k ellen vívott szörnyű háborút. (Nem is említve a szúnyogok és egyéb kártevők elleni szüntelen harcot.)
Az ég tiszta volt, fényesen tündöklött a hold, a sark- és a halálcsillag.
Olyan kor volt ez, ahol nem volt szabad éjszaka az égben járni, a gaz éjszakai manguzok mindenkire lecsaptak. Ők voltak a legkártékonyabb kártevők a Föld felszínén. Minden vegyi ellenanyagnak, minden permetezésnek ellenálltak, ám amikor már a küzdelem kilátástalanra fordult, támadt egy utolsó ötlete az emberiség védelmezőjének, Bálint Gazdának: egy katonát küldött vissza a múltba, keressen ott új védelmet a kártevők ellen.
Történetünk a múltban, azaz a jelenben játszódik:

Egy ember ment az utcán, s szemlátomást zavart volt. Nem tudni miért, de akivel szembe találkozott, annak tett valami furcsa megjegyzést, aztán továbbment. Például ilyet: Ferrari 280! Fiat 170! Vagy mondjuk: Trabi 100! No, és ehhez hasonlóakat.
Mivel a többi ember nem szemlélte ezt jó szemmel (sőt nagyon is rossz szemmel néztek rá) elhatározták, hogy bevitetik a diliházba. A diliházi ápolók örültek is neki, hiszen ilyen tüneteket még senkinél nem észleltek, így mondjuk tanulhattak is egy kicsit, ám nem lett szerencséjük. Ugyanis a diliházban (miután magára hagyták a gumiszobában) már nem produkálta a fenti tüneteket, és úgy mutatkozott, mint aki éppen egy 14-es villamosra vár, vagy buszra.
Miután két hónapra rá eldöntötték, hogy emberünk inkább úgy fest, mintha buszra várna (és nem villamosra), kiengedték.
Az utcán azonban rögtön szembetalálkozott egy emberrel: Jaguár 225! – szólt izgatottan emberünk.
-Ferrari 280! Mindenvivő! – szólt vissza az ismeretlen jövőből érkezett férfi.
- A fenébe vesztettem! – szólt a diliházból frissen szabadul főhős, aztán továbbment.
A jövőből érkezett férfi is továbbment, s kereste az új ellenanyagot a manguzok ellen…

Az új technológia

Mai műsorunkban ellátogatunk Paksra, az atomerőműbe, ahol tegnap szereltek be egy új műszert, amellyel még biztonságosabbá és gazdaságosabbá vált az ország energia ellátása. Megkérdezünk egy munkást.

(férfi, aki valamit lapátol egy óriási kazánba, és világít a feje)

- Megkérdezhetem, hogy mit csinál itt?

- Nem, az szigorúan titkos.

- Ötvenezer?

- Befűtök. Lapátolom az atomot a reaktorba.

- Ez lenne az, az új technológia?

- Nem tudok semmiről.

- Ötvenezer?

- Ez. 

- És mi volt a régi módszer?

- Nem tudom.

- Harmincezer?

- Azelőtt kézzel dobáltuk bele az atomdarabkákat a reaktorba.

- És ez nem veszélyes az országra, a környezetre? Harmincezer?

- Óh, nem! Ez az eljárás teljesen környezetbarát.

- De… Hiszen a terem teljesen tele van ablakokkal, és mindegyik nyitva. Háromezer?

- Hát persze, hogy nyit van! Kurva meleg szokott itt lenni. A szenny úgyis a kéményen távozik. Így ez az eljárás teljesen környezetbarát.

- És Önöknek, itt dolgozó munkásoknak nincs semmi bajuk? Ezer?

- Semmi. Teljesen egészségesek vagyunk Haza is mehetünk mindennap.

- De… Hiszen magának világit a feje a rádióaktivitástól!!!

- Hahaha! Már a magáé is.

Az időkapu

A kurva életbe! Tiszta baromság ez az egész. Ki volt az a barom állat, aki ezt kitalálta! - és kidobta az ablakon a fent megnevezett jeles művet.
A könyv zujant, zuhant, zuhant, zuhant... s az egész világ azt várta, hogy leessen, hát meg persze Newton is, mivel jól jött volna neki, ha elméletét a gyakorlat is igazolná (legalább egyszer az életben), de mindegy, hiszen Newton már meghalt. Még szerencse, mert lássanak csodát, a könyv, ami csak zuhant, zuhant, zuhant és zuhant, egyszer csak egy nagy robbanással és fényáradattal, gömbvillámbecsapódással és áramkimaradással eltűnt. (Szegény Newton, he-he!)

Látván a nagy fényt és hangzavart az 500 évvel ezelőtt élt paraszt igencsak megijedt, s hát amikor meglátta, hogy belőle egy könyv is ki akar esni, akkor sápadt csak el igazán (mert, hogy a helyi káplár már régen meg akarta tanítani olvasni, de hát mindig csak a B betűig jutottak: B, mint balta!).
Még szerencse a dologban, hogy emberünk nem volt az az ijedős fajta, mint a felesége, aki egy egér láttán múltkor is a szomszéd vármegyéig futott. Szóval emberünk - mit tehetett hát - megnézte a nagy fehér fényből kiesett könyvet, s látta ám, hogy olyan zöld színe van, mint a fáknak, meg a fűnek, meg a békáknak, meg a hányásnak... hát, szóval látta, hogy zöld. Gondolta, hát, ha ezt hazaviszi, az asszony úgy megijed (merthogy a zöld színt, még az egereknél is jobban utálta), hogy két hónapig biztos nem látja viszont.
Imigyen okoskodva rájött, hogy csoda történt, és hát akkor nem tehetett mást, minthogy elvitte a könyvet egy asztrológushoz (akkori nevén paphoz), aki azonnal látta, hogy írva is vagyon bele. Ugyan olvasni eltudta, de nem értett mit is jelenthet ez. Gondolta, ez istenül van, és valószínűleg az Isten akart ezáltal a "szent" zöldkönyv által üzenni a földi halandóknak, hogy éljenek úgy, ahogy az ebben írva vagyon.
Ám volt egy apró problémája. Mivel megérteni nem tudta, nem mondhatta meg az embereknek, hogy Isten elmondta hogyan éljenek, de ő nem érthette. Így inkább arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez egy istennyelven írt imádság Istenhez. Nyilvánvaló ugye, hogy az Isten megunta a sok latin imádságot, és most a saját nyelvén akarja hallani. Ez a megoldás nagyon tetszett is neki, így a következő misén már így imádkoztak:
"Kedves Testvéreim, Isten elküldte nekem imáját, hogy hogyan imádjuk az Urat. Most felolvasom nektek, hogyan imádkozzatok eztán: A 10cm sugarú, 15kg tömegű tömör korong a vízszintes helyzetű szimmetriatengelye körül, súrlódás nélkül foroghat..."

X-files from FBI secret documents

Ez a történet olyan valóságos és olyan hihető, hogy akár meg is történhetett volna, itt nálunk. Talán éppen most...
... egy ember -egy nőnemű egyed - lépett ki egy egy ajtón, valahol a mesebeli ajtósoron, és elindult a frissen - pár éve - betonozott úton. Gondolatai - ha voltak egyáltalán - az éppen szembe jövő ember -egy hímnemű egyed - vállain, mellkasán és .... jártak. Arról ábrándozott, hogy felismeri benne a nőt, és kéz a kézben mennek tovább. De a pasi csak közeledett, közeledett, és amikor szembe kerültek, egy jelképes mondat hangzott el: "Deák tér".

Óh, Deák tér - suttogta a lány, és úgy gondolta egy randevúra mégis föl kéne vennie majd valamit, így röppályáját némileg korrigálva az irányt egy boltba irányította, no meg az éppen szembe jövő, ugyancsak HÍM egyedre.
Újabb szóváltás eredménye az "Arany János utca" lett, majd a "Nyugati Pályaudvar", "Lehel tér", "Dózsa György út", "Forgács utca".
- Forgács utca? - ripakodott rá a sorban hatodik HÍM egyedre, de még mielőtt visszafordulhatott volna, már hallotta is a háta mögül a lihegő hangot: "Árpád híd".
- Na azé, húzzá bele! -szólott biztatóan a 7. HÍMhez.
Utána még jöttek sorban a "Gyöngyösi utca" és az "Újpest-Városkapú", de utána jó ideig semmi. Az utca kiürült. Egy lélek sem volt sehol.
Na, és a Központ? Az Újpest-Központ? Mi lesz? Valaki?
- Újpest-Központ! Újpest-Központ! - kiabálta végig az utcát.
Egyszer csak a Múlder ügynök ugrott elé: Állj, végállomás! - és feltartotta a kezét, amelyben egy pisztoly volt, és lelőtte a nőnemű egyedet. Utolsó szavai ezek voltak: "Újpest-Központ, végállomás". Aztán meghalt.
Szkáli ügynök a boncolás során kisebb napszúrást állapított meg, amely nem földi eredetű volt.
"Talán a Napból jöhet" -gondolta Múlder.

(A film alkotói elnézést kérnek a rasszista Hím-Nöstény megnevezésekért - Charles Darwin.)

Halotti beszéd és könyörgés

Kedves egybegyűltek! Köszöntök mindenki ezen az örömteli alkalomból, mikor is testvérünk és rokonunk testét felajánljuk a természet újrahasznosító gépezetének.
Látjátok feleim, mik vagyunk: szén és víz, mely a szerves bomlás eredménye. Ennek lehettek most kedves barátaim szemtanúi, s csak az vigasztalhat bennünket, hogy szerettünk teste, szíve tovább él a transzplantációs intézet révén.

Köszönjük nektek, szent orvosok és boncmesterek, kik szemeit másokba örökítitek, s őt eme fekete humusszá égettétek, hogy a természet gépezete majdan erjedő folyamatok révén olajat bomlasszon porrá égett testéből, s így egy benzinkútnál vagy egy olajkazánnál majd mindig rád emlékezzünk szeretett testvérünk. Élj boldogul valamely robbanómotor dugattyúiban, hogy aztán átalakulva gáz halmazállapotú égéstermékként okozz savas esőt vagy rongáld az ózonlyukat. <>
Búcsúzunk tőled, kedves testvérünk! Reméljük, valamely szerves táplálék folytán majd visszatérsz hozzánk, és egyesülve véled törhetünk át ellenfeleinken életünk során.
Ámen.
<<Áhitatos zene szól: Mr. Prezindent: "kokodjámból">>