2013. február 14., csütörtök

Halotti beszéd és könyörgés

Kedves egybegyűltek! Köszöntök mindenki ezen az örömteli alkalomból, mikor is testvérünk és rokonunk testét felajánljuk a természet újrahasznosító gépezetének.
Látjátok feleim, mik vagyunk: szén és víz, mely a szerves bomlás eredménye. Ennek lehettek most kedves barátaim szemtanúi, s csak az vigasztalhat bennünket, hogy szerettünk teste, szíve tovább él a transzplantációs intézet révén.

Köszönjük nektek, szent orvosok és boncmesterek, kik szemeit másokba örökítitek, s őt eme fekete humusszá égettétek, hogy a természet gépezete majdan erjedő folyamatok révén olajat bomlasszon porrá égett testéből, s így egy benzinkútnál vagy egy olajkazánnál majd mindig rád emlékezzünk szeretett testvérünk. Élj boldogul valamely robbanómotor dugattyúiban, hogy aztán átalakulva gáz halmazállapotú égéstermékként okozz savas esőt vagy rongáld az ózonlyukat. <>
Búcsúzunk tőled, kedves testvérünk! Reméljük, valamely szerves táplálék folytán majd visszatérsz hozzánk, és egyesülve véled törhetünk át ellenfeleinken életünk során.
Ámen.
<<Áhitatos zene szól: Mr. Prezindent: "kokodjámból">>

Nincsenek megjegyzések: