(Helyszín: Forgalmas utca; Színen vannak: Riporter + 1 ember)
Riporter: Jó napot!
Ember: Jó napot kívánok! Kér egy újságot?
Riporter: Nem. Én egy riporter vagyok.
Ember: Ja, az más.
Riporter: Ön mit csinál itt?
Ember: Hol?
Riporter: Hát itt, ahol áll.
Ember: Hát, állok. Mi mást csinálnék… Na jóm, néha le is ülök, de aztán újra fel kell állnom, mert pirosra vált a lámpa.
Riporter: Tehát Önnel én – mármint az a személy, akit ebben a hülye darabban megszemélyesítek – egy forgalmas utca közepén állok?
Ember: Valahogy úgy. Itt állunk az Árpádhídnál, és ha Ön most arrébb lépett volna, az a jóvágású body buildinges férfi most nem szállt volna ki a 10 milliárdos Mercédeszéből az öklét keményen szorongatva, és közben vadul meghazudtolva az Ön drága édesanyjának a foglalkozását, amiért a kocsija elé állt, és így most Önt elütve megkarcolódott a motorháztetőn a festék és betört a szélvédő üvege.
Ember: Tudom, csak ez állt az előre megírt szövegkönyvben, amit a kedves kolléganője némi juttatás fejében nekem adományozott.
Riporter: Nem értem miről beszél. Ebben a hülye színdarabban én már semmit nem értek.
Ember: Nem is kell, hogy értsd. (csend) Csináltad már színpadon és egy forgalmas helyen egyszerre?
Riporter: Mire célzol?
Ember: Hát tudod…
Riporter: Ja! Már tudom.
Ember: Csináljuk?
Riporter: Ne! Ne csináljuk.
Ember: Jó. Akkor nem csináljuk.
Riporter: Amúgy mi a véleménye Önnek, mint a utca emberének arról az öregasszonyról akit a Mercédeszes férfi tényleg elgázolt?
Ember: Hát, tudja, én nem igazán szoktam foglalkozni az ilyesmivel. Itt ez naponta megtörténik. És, tudja, hosszú ám az idő, amíg a helyszínelést végző rendőr kollégák - jól ismerem ám őket… Az egyik az a Józsi, a másik pedig a Pista… Na, szóval… Hosszú ám az idő, amíg ők megérkeznek. Az öregasszonyok meg addig csak úgy ott fekszenek az úttesten. Tudja, ezeknél az öregasszonyoknál mindig van pénztárca. Hát, én azt elrakom. Meg az órájukat is. A múltkor a ruhát is lerángattam valamelyikről.
Riporter: Várj! Várj! Ez nincs benne a színdarabban.
Ember: Tudom. Csak személyes élménnyel gazdagítom a művet.
Riporter: Ja… (csend) És Ön mit csinál idekint?
Ember: Hát újságot árulok. Kicsiknek és nagyoknak is valót egyetlen újságban.
Riporter: De hiszen ez porn… Na nem, én ezt az idétlen jelenetet nem játszom tovább. Elmegyek… (csend) De az öltözőm ajtaja nyitva lesz… Várlak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése