Tavaszi ásás

Szép lassan, óvatosan kiemelte a földből az ásójával. Vigyáznia kellett nehogy visszaessen oda ahonnan kibányászta, mert akkor aztán vége. Nem azért szenvedett eddig, hogy most elmásszon.
Azért érdekes állat ez a pajor… de kártékony! Csizmájának kemény talpával rátaposott az ásó lapjára, és így a leendő cserebogár már nem lett leendő, hanem gusztustalan belsőit mutatta az ég felé.
Már kora reggel óta ásta a földet. Tavasz volt, és mivel ősszel nem jutott rá idő, most volt kénytelen megforgatni ezt a barna földet.
Madarak szálltak el a feje felett.
Lassan haladt az öreg. Koros férfi volt, vastag bajusszal az orra alatt, amelyet –ha megpihent – jól megpödört, és köpött egyet. Itt lakott a közelben. A telek pontosan annak a dombnak az egyik oldalán volt, amelynek a túloldalán a Város feküdt. Ő ott lakott, a városban.
Madarak szálltak el a feje felett.
Lenyomta az ásót a földbe, és nyögött egyet. A dereka fájt. Megforgatta a földet, és visszadobta. Újra lenyomta az ásót, és újra nyögött egyet. Szintén a dereka fájt. Így ment ez egész nap. Ásott és fájt a dereka. Nem baj – gondolta. Be kellett fejeznie ezt a munkát, holnap már más dolga lesz.
Madarak szálltak el a feje felett.
Közeledett a dél. Lassan itt lesz az ebédidő. Már éhes volt, és nagyon-nagyon vágyott egy kis pulykahúsra. Szépen kirántva és fokhagymával bekenve… De még hátra volt egy jó nagy darab föld, amit ebédig fel kellett ásnia. Belegyorsított. Sűrűbben nyomta az ásót, és sűrűbben nyögött. Eltaposott újabb két férget, örömét lelte benne.
Bombázók szálltak el a feje felett.
Légi bemutató –gondolta. – Mindig itt szoktak repkedni.
Lenyomta az ásót, de nyögését furcsa durranások nyomták el. Mintha robbanások lettek volna. Ez kizökkentette a férfit a ritmusból. Félre értés ne essék, nem a robbanáson lepődött meg, hanem, hogy nem hallotta saját nyögését. Ezért nyögött egyet csak úgy bele a nagy levegőbe, de az újabb furcsa hangok nyomták el. Mintha megint robbantak volna valamik, és utánuk mintha összedűltek volna valamik. Néhány sikolyt is hallott, és furcsa berregést, meg szirénát. Dühös volt, hogy mindez elnyomja az ő nyögését. Aztán füstöt látott. Ez gusztustalan – rémlett fel benne. – Tűzrakási tilalom van. Hogy milyen emberek vannak.
Végül csend lett. Még sokáig fülelt és várt, hátha az egész újra elkezdődik, de a táj csendben maradt.
Felsóhajtott és köpött egyet, persze csak miután megpödörte a bajszát. Nyögött egyet – csak úgy minden fizikai indok nélkül – és folytatta az ásást. Igencsak sietnie kellett, mert már sötétedett, és még jó nagy adag földterület hátra volt a napi tervből, vagyis hogy az egész telek fel legyen túrva.
Madarak szálltak el feje felett.
Estére befejezte. Nehezen és dupla annyi munkával, de befejezte. Gyönyörű volt így a kert. Büszke volt magára. A déli incidensen ugyan még mindig mérgelődött egy kicsit, de tudta, hogy mire hazaér, elfelejti az egészet.
Madarak szálltak el feje felett.
Helyére rakta az ásót, és hazaindult. Megmászta a dombot, és legyalogolt a városba. Másnap megmetszette a fákat. Semmi nem tűnt fel neki.

A cseresznyefák rejtélye

Amikor megérett a cseresznye B-luskát anyukája kiküldte a kertbe cseresznyét szedni. B-luska azonnal hozzálátott a feladat elvégzéséhez. Heves mozdulattal vetődött ki tolókocsijából, és máris hason fekve találta magát a földön. Fejlett nyakizmainak igénybevételével fejét előre-hátra mozgatva próbálta előrébb húzni magát. Szegénynek ugyanis tőből hiányzott mindkét keze és lába (meg még más is, de az most nem fontos). „Nemsokára” odaért a cseresznyelelőhelyhez. Fel nem tudott mászni, ezért fejével kezdte ütni a fa törzsét. A gyümölcs viszont nem hullott. B-luska feje enyhén eldeformálódott, néha még a vér is fröcskölt belőle. B-luska azonban rendületlenül fejelgette a fát, olyannyira , hogy a fán tanyázó elefántcsorda (akik szemszínük miatt szoktak ott elbújni) lepottyant a földre, de cseresznye egy szem se. Ez még nem is lett volna baj, de B-luska egyre jobban döngette a fát. A tudósok szerint mintegy 10000 esztendővel ezelőtt kipusztult faj, a gyapjas mamut, utolsó élő példányai is lehullottak a fáról. Aztán a dinoszauruszok valaha létező összes fajtája következett, majd pedig kardfogú tigrisek és az összes valaha létező mindenfajta állatok. A lények ellepték a földet és mindent eltiportak. B-luskát is.
Volt egyáltalán cseresznye a fán? Ez örök rejtély marad.

"Milyen különös"

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember mindig csak bent kuksolt a jó öreg toronyórában, s olvasgatott, meg kódexet másolt, na és néha vendégül látta a betérő lovagurakat, akik a hosszú háborúból tértek meg, a kannibál hitetlenek ellen.
Na, persze, hogyha semmi ilyesmi (mármint a fent említett dolgok valamelyike) nem történt, emberünk szívesen bambult a TV elé, sőt, saját kis számítógépével is szívesen játszott, na, de ezt hagyjuk.
Egyszer aztán, emberünk – akit nevezzünk Jancsikának – úgy gondolta: jó lenne már kimerészkednie a jó öreg toronyszobából”, meg aztán, hogy: „jó lenne megfürdeni”, na meg, hogy: „kezdődik a Dallas, de jó volna nézni”. Hát igen, emberünket igen sok dolog foglalkoztatta, aztán inkább – miután megnézte a Dallast – úgy döntött, mégis megnézi magának azt a világot.
Kimerészkedett hát, és elindult, gondolván: „megkerülöm a földet”. Ment, mendegélt; s egyszer csak találkozott egy öregasszonnyal, aki hátán nagy csomag rőzsét cipelt, görnyedt kezében vasvillát vitt, és övtáskájában GSM mobiltelefont hordott.
„Milyen különös…” gondolta János, és továbbállt.
Ment, s továbbment, és látott egy fiút, meg egy lányt, amint annyira veszekedtek, hogy egymás fejéhez nagy fadarabokat vagdostak. Gondolta János: „Ez is különös”.
Tovább mendegélt, és látott egy keresztre szögezett embert, s körülötte sok másikat, akik csak sírtak, sírtak, de nem segítettek neki, így ismét csak azt gondolta: „milyen különös ez”.
Aztán továbbment, és látott magas házakat, felhőkarcolókat, amelyekben sok ember lakott, és úgy hullottak ki, mint a legyek a lámpásnál, s látott keményfejű agyatlan embereket, akik a fejüket a sziklába verték, meg egy hülye királyt, aki ló helyett gyalog járt, és a szolgája egy tökkel dobogott a ló helyett, meg látott autókat és repülőket, nőket és gyerekeket, és egyre jobban azt gondolta: „milyen különös mindez”.
Aztán egyszer, amikor megkerülte a földet, hazatért, leült, s mivel nem jöttek lovagok, és jobb dolga nem akadt, bekapcsolta a tévét, és nézte a Dallas összes addig vetített epizódját – merthogy, amíg a világot kerülte a videója felvette neki. Csak nézte, nézte és azt gondolta: „milyen különös ez”.
S ekkor megálltak a gondolatai, felpattant, lekapcsolta a tévét, tollat ragadott, és írni kezdett. Írt görnyedő GSM-es nénikről, veszekedő óriásokról, cipekedő emberekről, hülye királyokról, meg ehhez hasonlókról…

Tömeg Termékek Boltja (TT Shop)

- Jó napot, kedves nézőink! Egyfolytában járjuk a világot, hogy hétről-hétre újabb ötletes találmányokkal jelentkezhessünk. Legújabb termékünk ez a hiperszonikus ultramodern műanyagdarabka. (felmutat egy kb. 10 cm-es, hosszúkás, fekete műanyagot) Na, mit szólnak hozzá? (a fizetett közönség eszeveszettül tapsol és mosolyog) Elmondom mi mindent tud ez a csodálatos eszköz. Először is adunk hozzá egy teleszkópos dzsungelvágó kést, amely „Nyílj ki kés!” parancsszóra nyílik. A kés pengéje pontosan ugyanabból az anyagból készült, amelyből az űrhajók külső borítását csinálják. Nem hiszik? Bizonyíték kell? Tessék! A kés első példányához a Challengerből spórolták ki az alapanyagot. Nekem ez a legjobb bizonyíték! Nézzék! Még a porcelántányérokkal is könnyedén megbirkózik. (porcelántányérokat vág ketté a késsel) Sőt! Embert is problémamentesen lehet vele öldösni. És adunk hozzá egy 30 méter hosszú 20 méter széles fóliát, hogy az áldozat vére ne csöpögjön a padlóra. Ez az előzetes tesztek alapján 112 főre elegendő. Aztán adunk hozzá egy késélezőt. A legújabb gyártmány. Még a vasfűrészt is meg lehet fenni rajta. Most biztos sokan gondolják magukban: Ugyan, ezt már a régi késélező is tudta. Ezzel viszont már láncfűrészt is lehet élezni. Megkérdeztünk az utcán egy járókelőt, mi a véleménye róla.
(csuklyás ember, láncfűrészéről csöpög a vér)
- Marhára baró! Megélezem vele a láncfűrészemet, és így sokkal hatékonyabban irthatom az ártatlanokat. Biztosan veszek belőle.
- Megkérdeztünk egy szakértőt, hogy mi a véleménye.
(szakértő bejön)
- Az új késélező használatával 200%-al növekedett a láncfűrészes gyilkosságok száma.
- Köszönjük a szakvéleményt. Továbbá adunk hozzá egy hagyományos festőecsetet és egy jó tanácsot is: festés közben végezzünk bodybuilding gyakorlatokat és szedjünk NEROBOLT. Így sokkal hatékonyabban fejleszthetjük izmainkat.

Rendeljék meg! Mindössze 12990Ft!
Név: Hiperszonikus Ultramodern Műanyagdarabka

Figyelem: Vigyázat hamisítják, az eredeti csak nálunk kapható, utcai árusok nem árusíthatják.

Magyar óra a hétköznapokban

M.I. totál be volt lőve. Valahogy úgy nézett ki, mint egy kicsavart felmosórongy a partvis végén. Hogy honnan indult, arra már sehogy sem tudott visszaemlékezni, és csak most, hogy itt állt azt iskola előtt, jött rá – ki tudja, hogy tájékozódik a gondolat sűrű ködben és felhők között -, hogy dolgozni jött. Valaki megmutatta neki merre van a terme, és harmadik próbálkozásra sikerült is eltalálnia az ajtónyílást úgy, hogy egyenesen az asztalra zuhant. Rohadtul fájt a feje, és valami régi mondat úszott be ópium áztatta agyába; egy filmben hallotta, pontosabban diákoktól hallotta a folyosón, miközben arról a filmről beszélgettek: „Én nem szennyezem a testem ilyen vegyi anyagokkal.” Cseszd meg – gondolta, de ez nála annyit jelentett: Kérem a házi a feladatot. Az osztály pedig bambán nézett – mert tényleg nem volt HF. De M.I.-nek ez már sok volt. Az agya majd szétrobban! Így mindenkinek beírt egy egyest nyugtatóként, amely nem hatott, így még további kettőt odaírt mindenkinek. Most már jobb volt… És észrevette B.Z.-t, így feljebb húzta miniszoknyáját, és láthatóbbá váltak lábai, amelyekből vagy egy centire kidudorodtak a visszerek. Egyébként az egész teremben szellőztettek, mert M.I. természetes parfümjét senki nem bírta ki, csak B.G., aki vadul figyelte a zöld foltokat M.I. hajlataiban. Aztán kicsöngettek, és M.I. túlesve legújabb román népmeséjén újabb adagért futott irodájába.

Tanuláság: Ne kábítózz, és kerüld a román magyartanárokat!

Nyúl?!

- Jó estét kívánok a kedves nézőknek, és az itt helyet foglaló közönségnek, akik nem voltak olyan lusták – mint Önök ott a TV készülékek előtt -, hogy mélyen a zsebükbe nyúljanak, és megvegyék az igen drága jegyet. Mindegy, úgysem fognak látni semmit. A mai témánk… Nem is. Inkább újra kezdem. Mai első vendégem Józsibácsi… Hé, fiúk legközelebb külön írjátok a súgótáblán… Az oroszlánszelídítő, Józsibácsi!
(Felgyullad a taps tábla, és óriási füst és oroszlánüvöltések között bejön Józsibácsi. Fél karja, fél lába hiányzik, egyik szemén még véres kötés látható.)
- Józsibácsi! (taps és a műsorvezető hülye vigyora) Ha jól tudom, Józsibácsi, Ön oroszlánokat szelídít.
- Óh! Ez tévedés. Én nyulakat szelídítek.
- Tessék???
- Mindenkinek azt mondom, hogy oroszlánt szelídítek, mert az, az állat az emberek szemében egy félelmetes jószág. Pedig szelíd, mint az őzike vagy a fehércápa. Bezzeg a nyúl…
- Már, hogy érti mindezt? Azt akarja bemesélni nekünk, hogy a nyúltól jobban féljünk, mint az oroszlántól?
- Ez az igazság. Ráadásul itt nagyobb veszélyben vagyunk, mert az oroszlán az itt nincs, csak Afrikában, nyúl azonban van.
- De Józsibácsi, kérem, ne nevettesse ki magát!
- Mit gondol milyen állat tépte le a karomat és a lábamat?
- Oroszlán?
- Hülye! Nyúl volt. Érti? Nyúl!
- Na, ne! És a szemét is az nyomta ki? Hahaha! (taps)
- Nem. Azt késsel szúrtam ki, amikor villát kerestem, hogy egyek valamit. De látom, Ön nem nekem.
- Már ne haragudjon, de ez az egész nevetséges.
- Hozassák be a nyulat! Majd én bebizonyítom! (behozzák a nyulat, Józsibácsi ölébe rakják, simogatja) Egyébként nem látta a Gyaloggalopp című filmet?
- De hisz az egy mese!
- Az a valóság! Minden ugyanúgy történt, ahogy filmben látta.
- Téved! Hát nem ért? Én is ott voltam. Én vagyok az egyetlen, akit akkor nem vittek el a rendőrök. Sikerült ugyanis meglógnom… A francba, elszóltam magam! (rendőrök viszik ki)
- Hát ez a pasas teljesen hülye. Remélem jól szor… (soha nem tudta befejezni ezt a mondatát, és többé már bele sem kezdett, mert az ott maradt nyúl átharapta a torkát)

Atlantai közvetítés

Hajrá Nyuszika! Gyerünk Nyuszika! Már csak ötven méter van hátra, és Nyuszika több, mint egy karcsapással vezet. Már csak negyven! Most már biztos a győzelem! Már senki nem veheti el Nyuszikától a győzelmet. Vagy mégis?! Óh, nem! A Vadász lelőtte… De ott van még Őzike! Hajrá Őzike! Gyerünk! Már csak harmincöt méter! Harmincnégy! Harminchárom! Harminckettő! Jaj! Nem! A Vadász őt is lelőtte. Vaddisznócska gyerünk! De már késő… Ő is áldozatául esett a Vadásznak. Tessék? Igen! Visszatértek a remények. Ott úszik Patkányka! Gyerünk Patkány! Már csak húsz méter van hátra! Tizenöt! Tíz! Tiéd a győzelem Patkányka! Ezt már senki sem veheti el tőled! És……. Igen! Patkány a célban! Bent van! Ott látom Patkány mosolygó arcát! Hát ilyen nincs! Hát ilyen nincs, és mégis van! Hát ez fantasztikus! Úristen! Hát ilyen nincs! Hát ilyen nincs, és mégis van! Hát ez fantasztikus! Úristen!

Bűneset

Ember rémülten telefonál be a rendőrségre.
- Halló, rendőrség? Egy bűnesetet szeretnék bejelenteni.
- Igen, itt a rendőrfőnök beszél! Hallgatom, uram.
- Éppen szendvicset akartam csinálni magamnak, amikor észrevettem, hogy egy lemészárolt család van belesütve a kenyérbe.
- Értem, uram. Tudja, tökéletesen megértem a problémáját, de kérem Ön is értsen meg engem! Drága keresztapám – isten nyugosztalja szegényt – mindig arra tanított, hogy ne rontsuk el a beton minőségét holmi halottakkal. Viszonthallásra! Remélem, megért engem.

Húsüzletben

Egy férfi bemegy a húsüzletbe:
- Jó napot kívánok! Egy kiló marhacombot kérek.
A hentes ingerülten ráordít:
- Várjon egy kicsit! Nem látja, hogy éppen maszturbálok?
- De uram, ez undorító! Maga perverz!
- Kussoljon! Nem tudom csinálni, ha zavarnak!
- Hogy van bőr a képén? Maga disznó!
- Csönd legyen, vagy eltakarodik!
- Micsoda bánásmód ez?! Szolgálja ki a vevőket! Felháborító!
- Mi az? Ideges? Jöjjön és csináljuk együtt! Ez majd megnyugtatja!
- Na, végre! Azt hittem, már sosem kér meg rá, hogy magával tartsak – válaszolja elégedetten az ember, és már megy is.