Ponyvaregény bónusz – VIII. A táska titka és Dzsúz világelmélete

- Mi van a táskában?
- Sztálin mutatóujja.
- Veled mosatja kii?
- Csak ha igazán tisztára akarja.
- Szar meló!
- A szó szoros értelmében.
- Nyisd ki!
- Az sajnos nem megy.
- Nem hallottam.
- De igen.
(- Mi van?)
- Egy Információs és számítástechnikai technikus van köztünk!
(- Lődd pofán!)
- Nem akarok a lelkedbe taposni, de nem most először fognak maroktelefont rám.
- Ha nem ereszted el a táskát, akkor utoljára.
(- Önnek korpás a haja, használjon Hedensolderszt!)
- Fogd be a pofád dagadt, ez nem a te dolgod, baszd meg!
- Hármat számolok, ha addig nem nyitod ki, kinyírjuk a tag kislányát, baszd meg! Világos? Egy-kettő-három.
- Oké, gringó. Győztél! A tied.
- Nyisd ki!
(Kinyitja)
- Az, amit gondolok?
- Öhöm.
- Gyönyörű.
(- Az istenit, mi az?)
- Egy zacskó koleszterin,nyuszi-muszi.
(Dzsúz hirtelen elkapja gringót)
(- Ereszd el! Ereszd el! Azonnal ereszd el!)
- Állítsd le nyuszi-muszit!
- Kussolj, picsa!
- Hogy hívják nyuszi-muszit?
- Picsa!
(- Ne merd bántani!)
- Senki se bánt senkit amíg én nem bántok senkit. Szóval elmondom mi a helyzet. Ilyenkorra általában már kinyírtalak volna mind a kettőtöket. De most olyankor fogtatok ki, amikor épp bőrkeményedés nőtt a talpamon, és nem akarok ölni. Szoktad olvasni a Szinemát?
- Nem rendszeresen.
- Nagy hiba! És a Háború és békét?
- Nem.
- Na, mindegy. Tudok egy mondókát: Mit sütsz kis szűcs, talán sós húst sütsz kis szűcs? Évek óta lököm ezt a szöveget, de csak most sikerült hibátlanul végigmondanom. Tudod, most azt hiszem, lehet, hogy azt jelenti: A nagymamám sós húst süt vacsorára. Nekem ez tetszene… Csakhogy a nagymamám már meghalt. Az igazság az, hogy én vagyok az Információs és számítástechnikai technikus, és ez a világ egy nagydarab sós hús tele koleszterinnel. De igyekszem, gringó. Hidd el, igyekszem, ahogy csak tudok, hogy szűcs lehessek. Menj!