Egy beteg ember

Egy teljesen átlagos ember egy hétfői napon megfázott a hideg a szélben.
Másnap már szaggató érzés tépte belülről a tüdejét. Nem is az zavarta, hogy vérgöfeteket köhög. A legnagyobb problémája az volt, hogy a szegény etiópoknak nincs mit enniük abban a távoli országban. Ezt viszont sehogy sem tudta megemészteni magában. Agyában egyre zavarosabban keringtek a gondolatok. A köhögés pedig csak nem akart abbamaradni, sőt, már az orra is kezdett elcsöppenni. Ekkor villant az agyába a felismerés. Papír zsebkendőhöz kell jutnia és mentolos cukorkához. Így hát elindult a közeli diszkontba bevásárolni. Útközben a véres gubacsok 200 km/h-ás sebességgel röpködtek ki a szájából. Lelki szemei előtt viszont már csak egyetlen cél lebegett: elérni a diszkontot. Az sem érdekelte már, hogy egy IFA típusú gépjármű eltiporta a bal lábát, mert végre elérte a célját. Belépett az ajtón, és egy hirtelen mozdulattal bevásárolt. Most már megnyugodott az agya. Megszerezte a hőn áhított anyagokat. Azonban hirtelen észbekapott.
Szájába tömte a százas csomagolású papír zsebkendőt és kiállt az út közepére. Elkezdte magába dobálni a mentolos cukorkákat, aztán hírtelen eltiporta egy kamion. De utolsó szavai még visszhangoztak a szélben: Mi lesz szegény etiópokkal?