Reklám – Reklám

Váratlanul betoppannak a vendégek? Ezért legyenek otthon vérhaskonzervek! Vegyen vérhaskonzervet vagy emberfarhátkonzervet! Hűtés nélkül is sokáig eláll!

Nagyvárosi tahó faluhelyen

Egy szép napon az ember bent volt a dobozában (városiul: panelház). Éppen ünnepnap volt. NEM KARÁCSONY! EZ NEM EGY KARÁCSONYI TÖRTÉNET! Bizony ma lett húsz éves. Húsz kemény év a négy fal között!
Ebben a pillanatban azonban egy paranormális dolog történt. Hősünk hirtelen eltűnt, és mintegy 15 kilométerrel arrébb találta magát, egy hárombetűs, semmitmondó vidéki faluhelyen termett. Azonnal összeszedte magát, és minden erejét bevetve megszólalt:
- Hí-ja! Tyű-ha! Na, most akkó mi van? Mi van, hö? Híj-lya! Nya! Tyű-ja zannya!
Erre már a falusiak is kitódultak a kunyhóikból, és Bolha kutya is csak kétségbeesetten vonyított.
- Néda a városi bunkóját! – háborogtak a parasztok, miközben vasvillákkal és kaszákkal körbefogták a betolakodót. Nagydarab kövér zsíros paraszt pödrött bajusszal ért oda először az idegenhez, és így szólt.
- Az anyádat! – aztán lesújtott. És a többiek is. Bolha kutya pedig jóízűen megvacsorázott a maradványokból.

Ki érti?

Három ember ül a padon, egymáshoz közel, mondhatni szorosan, és egymással beszélgetnek: Lámpa, kalap, esernyő, enni, táska, ma, senki, kutya, ima, tegnap, pénz, kalap, zsenyó... – vagy valahogy így.
Akik arra járnak, mind megnézik a 3 öreg urat, akik csak úgy beszélgetnek. Már kint volt a rendőrség, a tűzoltóság, a szabó, a varró, az állam, a kormány, az egyház, a raktár, az író, de senki sem értett semmit.
No, és persze én sem.

Nyereményakció

Új akciót indítunk mától az LSD bélyegek forgalmazása terén. Egy nyereményjátékot. Íme a játékszabály:

1. Olvassa el a játékszabályt.
2. Nyalja meg a bélyeget, majd lazuljon el.
3. Ha a következő fél órában meglátja valamelyik metropoliszt az égből, akkor hívja fel a 06-60/666666 számot és mondja meg a város nevét. Csak érthetően és sértetlenül elmondott városneveket fogadjuk el.
4. A nyertesek hozzájárulnak a nyilvános – rendőri – szerepléshez és mindenféle ügyvédi költség a nyertest terheli.

Egy beteg ember

Egy teljesen átlagos ember egy hétfői napon megfázott a hideg a szélben.
Másnap már szaggató érzés tépte belülről a tüdejét. Nem is az zavarta, hogy vérgöfeteket köhög. A legnagyobb problémája az volt, hogy a szegény etiópoknak nincs mit enniük abban a távoli országban. Ezt viszont sehogy sem tudta megemészteni magában. Agyában egyre zavarosabban keringtek a gondolatok. A köhögés pedig csak nem akart abbamaradni, sőt, már az orra is kezdett elcsöppenni. Ekkor villant az agyába a felismerés. Papír zsebkendőhöz kell jutnia és mentolos cukorkához. Így hát elindult a közeli diszkontba bevásárolni. Útközben a véres gubacsok 200 km/h-ás sebességgel röpködtek ki a szájából. Lelki szemei előtt viszont már csak egyetlen cél lebegett: elérni a diszkontot. Az sem érdekelte már, hogy egy IFA típusú gépjármű eltiporta a bal lábát, mert végre elérte a célját. Belépett az ajtón, és egy hirtelen mozdulattal bevásárolt. Most már megnyugodott az agya. Megszerezte a hőn áhított anyagokat. Azonban hirtelen észbekapott.
Szájába tömte a százas csomagolású papír zsebkendőt és kiállt az út közepére. Elkezdte magába dobálni a mentolos cukorkákat, aztán hírtelen eltiporta egy kamion. De utolsó szavai még visszhangoztak a szélben: Mi lesz szegény etiópokkal?

Az okosok jutalma

K.J. okos ember volt. Sőt, talán már túl okosnak is mondhatnánk. Úgy ment neki az 1x1, mint másnak a gyilkolás vagy a TV csatornák közötti váltás. Az ember (mármint a az átlag; az egyszerű szürke kis emberke) még meg sem halotta a feltett kérdést (5x8), és már halotta is… pontosabban nem hallotta, mert a válasz hangjait még elnyomta a tudatában éppen akkor beépülő kérdés. Szerencsénkre modern korban élünk, és a műszerek kimutatták, hogy igenis elhangzott az a bűvös 39-es szám.
Nem tudom, a tisztelt olvasó már élt e abban a korban, amikor még a matematika akkori állás szerint 5x8 az 40 volt, de most elárulom, hogy a helyes eredményt (39) szintén K.J állapította meg, bebizonyítva a régi eredmény hamis mivoltát.
És ez még csak egy volt a rengeteg új felfedezés és régi tétel megdöntése közül. A zseni azonban nem elégedett meg a matematika terén végzett újításaival, s megváltoztatta a történelem mára már elavult megállapításait. Bebizonyította, hogy Széchenyi az sem tudta mi az a Lánchíd, hát akkor még, hogy építette volna meg? K.J. állítása szerint ez is csak egy mocskos kommunista kitaláció. Akárcsak az, hogy Hitler elvesztette a II. világháborút. Állítása szerint ez is Sztálinista koholmány.
K.J. egyébként már fiatalon az NSDAP (NonSzociál Demokrata Agronómusok Pártja) tagja volt. Ez is meggyőzhet bennünket az ész hatalmáról…
…És a showműsorokról. Egyszer ugyanis meghívták K.J.-t egy igen nemes műsorban, hogy ugyan meséljen már az életéről, és mutassa be különleges képességét.
Az első kérdés még el sem hangzott, a választ már üvöltötte is a hangszóró: nyolcvankét-milliónégyszázhuszonötezerkilencszázhetvenhét egész huszonöt végtelen tizedes.
A következő kérdésre jövő felelet még gyorsabb volt.
A harmadikra azonban egyszerűen nem jött válasz. A műsorvezető félve feltette újra a kérdést a többi közé a polcra, de erre akkor sem jött válasz. K.J. nem válaszolt. Hogy válaszolt volna, hiszen halott volt. egy vörös pontból a homlokán vér csordogált. A műsorvezető persze gyorsan feltalálta magát, és a másnapi újságok mát bizonyítékokat közöltek arról, hogy K.J. buta ember volt. 5x8 ismét 40 lett, Hitler elvesztette a háborút, és R.G. – aki okos ember volt – kényelmesen tisztogatta puskája csövét.

Felfedezés

szereplők: 2 férfi
helyszín: szoba, „Felfedezés szabadalmaztató” felirattal a háttérben az ajtón

- Jó napot! A nevem Újváros – mondja Újváros úr.
- Üdvözlöm! Már nagyon vártam. Tehát pontosan miről is van szó? – kérdezi az igazgató.
- Hát elmesélem hogyan történt. Éppen testépítő gyakorlatokat végeztem, amikor egy erősebb lökésnél a kétmázsás kovácsüllő kicsúszott a kezemből és az égbolt felé vette az irányt. Ekkor jöttem rá a fordított gravitáció elvére. Ez abból áll, hogy a Föld taszítja a testeket. Ebből egyből arra következtettem, hogy ez a taszítás, a fordított gravitáció, bármely két test között fennáll. Gyorsan elneveztem az elméletet magamról, Newtown nulladik törvényének. Ezután azonban a természet azonnal megcáfolta zseniális, mindent felülmúló elméletemet. Ezt látszik alátámasztani ez a nyolcvanhét öltés a koponyámon. A kovácsüllő ugyanis egyszer csak hirtelen irányt változtatott a levegőben, és szétloccsantotta a fejemet, mielőtt észbe kaphattam volna. Így jöttem rá Newtown első törvényére a fordított fordított gravitáció elvére, amit egyszerűen gravitáció elméletnek neveztem el. Eszerint a testek nem taszítják, hanem vonzzák egymást. Maga például nagyon vonzó!
- Maga is, várjon bezárom az ajtót.
(szex!)

Ponyvaregény bónusz – X. Hétköznapjainkban (Bónusz rész)

- Tudod, Jenő, szerintem a mi szakmánkban nem maradhatunk talpon, ha nincsen egy saját számítógépünk.
- Tudom, baszd meg, azért vettem én is egyet annakidején.
- Mennyi manapság pentijumos gép?
- Száz vagy százötven.
- Áfával együtt?
- Nem biztos.
- Szóval lehet, hogy kétszázba is belekerül?
- Nincs kizárva.
- Na, annyi pénzem nincsen, baszd meg!
- Szar dolog.
- A szó szoros értelmében. Szűcsnek kellett volna tanulni, baszd meg!

Ponyvaregény bónusz – IX. Mijánál

- Vinszent! Vinszent! A házitelefonon beszélek.
- Hol… ö… hol a készülék?
- Azon a falon, ahol a két afrikai fazon.
- Merre? Jobbra vagy balra?
- Jobbra. Langyos, meleg, forró! Nyomd le a gombot, ha beszélni akarsz.
(Lenyomja)
- Halló!
- Még mindig hallak. Na, mindegy. Lehet, hogy elromlott a készülék. Menj, tölts magadnak egy italt. Egy fél pillanat és én is ott leszek.
(Vinszent elengedi a gombot)
- Hol van a bár?
- A kandalló mellett van.

Ponyvaregény bónusz – VIII. A táska titka és Dzsúz világelmélete

- Mi van a táskában?
- Sztálin mutatóujja.
- Veled mosatja kii?
- Csak ha igazán tisztára akarja.
- Szar meló!
- A szó szoros értelmében.
- Nyisd ki!
- Az sajnos nem megy.
- Nem hallottam.
- De igen.
(- Mi van?)
- Egy Információs és számítástechnikai technikus van köztünk!
(- Lődd pofán!)
- Nem akarok a lelkedbe taposni, de nem most először fognak maroktelefont rám.
- Ha nem ereszted el a táskát, akkor utoljára.
(- Önnek korpás a haja, használjon Hedensolderszt!)
- Fogd be a pofád dagadt, ez nem a te dolgod, baszd meg!
- Hármat számolok, ha addig nem nyitod ki, kinyírjuk a tag kislányát, baszd meg! Világos? Egy-kettő-három.
- Oké, gringó. Győztél! A tied.
- Nyisd ki!
(Kinyitja)
- Az, amit gondolok?
- Öhöm.
- Gyönyörű.
(- Az istenit, mi az?)
- Egy zacskó koleszterin,nyuszi-muszi.
(Dzsúz hirtelen elkapja gringót)
(- Ereszd el! Ereszd el! Azonnal ereszd el!)
- Állítsd le nyuszi-muszit!
- Kussolj, picsa!
- Hogy hívják nyuszi-muszit?
- Picsa!
(- Ne merd bántani!)
- Senki se bánt senkit amíg én nem bántok senkit. Szóval elmondom mi a helyzet. Ilyenkorra általában már kinyírtalak volna mind a kettőtöket. De most olyankor fogtatok ki, amikor épp bőrkeményedés nőtt a talpamon, és nem akarok ölni. Szoktad olvasni a Szinemát?
- Nem rendszeresen.
- Nagy hiba! És a Háború és békét?
- Nem.
- Na, mindegy. Tudok egy mondókát: Mit sütsz kis szűcs, talán sós húst sütsz kis szűcs? Évek óta lököm ezt a szöveget, de csak most sikerült hibátlanul végigmondanom. Tudod, most azt hiszem, lehet, hogy azt jelenti: A nagymamám sós húst süt vacsorára. Nekem ez tetszene… Csakhogy a nagymamám már meghalt. Az igazság az, hogy én vagyok az Információs és számítástechnikai technikus, és ez a világ egy nagydarab sós hús tele koleszterinnel. De igyekszem, gringó. Hidd el, igyekszem, ahogy csak tudok, hogy szűcs lehessek. Menj!

Ponyvaregény bónusz – VII. Reggelinél

- Kérsz szalonnát?
- Nem. Nem eszem disznóhúst.
- Mi vagy te? Zsidó?
- Nem vagyok zsidó, csak egy néger vagyok baszd meg!
- Te nigger vagy? Én meg fajgyűlölő vagyok, baszd meg! Most kinyírlak te rohadék! Csak előbb kimegyek szarni.

Ponyvaregény bónusz – VI. Dzsimmi haver

- Ha Dzsimmi nincs otthon, nem tudom, mit fogunk csinálni, mert más ismerősöm nekem sincs a környéken.
(Pity-Pity-Pity-Pity)
- Felhívod Dzsimmit maroktelefonon?
- Nem Dzsimmi a lényeg, hanem a maroktelefon, baszd meg! Egyébként is Dzsimmi haver. – Helló haver! Szevasz haver, itt a haver beszél! Figyelj, haver! Itt a haverral kurva nagy szarban vagyunk, haver. A haver véletlenül lelőtt egy havert. Kéne a garázsod egy pár órára, haver. Kösz, haver. Jó haver vagy, haver.

Ponyvaregény bónusz – V. A pincében

- Állj félre, Butccs!
(Bumm!)
- Jól vagy?
- Nem vagyok jól! Kibaszott cefetül vagyok, nem jól!
- Na, és most mi van?
- Hogy most? Megmondom, hogy mi lesz most! kisollóval levágom a körmeimet a lábamon, aztán körömreszelővel utána igazítom egy kicsit.
- Na, de veled és velem hogy lesz?
- Ja, hogy velem és veled mi lesz?

Ponyvaregény bónusz – IV. Munka közben

- Úgy látom, Vinszenttel épp reggeli közben zavarunk. Ezer bocsánat! Mit esztek?
- Hamburgert.
- Hamburgert! Nélkülözhetetlen az egészséges reggelihez. Milyen hamburgert?
- S-s-s-s-sajtb…
- Ne-ne-ne. Milyen márka? Adidas? Black&Decker?
- Big Kahuna burger
- Big Kahuna burger! Az, az a külföldi burgercég? Én utálom a külföldieket. A barátnőm fajgyűlölő, és én is az lettem. És te Vinszent?
- Az vagyok én is.
- Most kérdeznék tőled is valamit! Tudod hogy hívják Debrecenben a talicskát?
- Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni-Ni!!!
- Hagyd abba, a kurva anyád! Ez nem a Gyalog galopp! Tudok egy nyelvtörőt. Pontosan ide illik: Mit sütsz kis szűcs, talán sós húst szütcs kis sűc?
(Bumm-Bumm-Bumm-Bumm-Bumm-Bumm)

Ponyvaregény bónusz – III- Drogárusnál

- Te, én most jöttem vissza Amszterdamból.
- Külföldi vagyok én? Nem! A kurva anyjukat a rohadt külföldieknek. Na, most a fehér emberek, akik tudják értékelni a minőséget, ide járnak.
- Én is utálom a külföldieket. Na, adj egy grammot az agydurrantóból!
- Te, mit szólsz Trudihoz, momentán facér, elszórakozhatnál vele.
- Melyik Trudi? Az ajtó mellett balra?
- Az a hűtőszekrényem.
- Bocs, nem úgy gondoltam. Nem, nem lehet a feleségem miatt.
- Megvan még a feleséged?
- Á, ne is mondd! Tudod mit csinált valami fasz?
- Mit?
- Végigkarcolta. Öt napja hoztam elő, erre valami tökéletlen állat tönkrebassza!
- Ilyen gecit!
- De elkaptam a rohadékot. Egy szinesbőrű volt! Belőhetem itt?
- Érezd otthon magad!
- Múcseosz gráciász!

Ponyvaregény bónusz – II. Kocsi mögött

- Puskát kellett volna hozni ehhez a melóhoz.
- Hányan vannak fönt?
- Hárman vagy négyen.
- Az emberünkkel együtt?
- Nem biztos.
- Szóval lehet, hogy öten is vannak odafent?
- Nincs kizárva.
- Maroktelefon kellett volna baszd meg, azzal bankot is lehet rabolni.

Ponyvaregény bónusz – I. Étteremben

- Bankot akarsz rabolni?
- Nem, azt mondom, hogy bankot akarok rabolni, csak vázolom, hogy lehet könnyebben is, mint ahogy csináltuk.
- Akkor most italbolt lesz?
- Ezt már megbeszéltük! Nem, nem lesz több italbolt, az italboltokat megszállták a külföldiek. Azokat pedig rühellem, mint a kutyákat. A végén még kénytelen lennék kinyírni őket.
- És a disznóhús?
- Disznóhúst sem rabolunk ki.
- De a disznóhúst is rühelled?
- Nem, baszd meg! Imádom a disznóhúst!
- Pedig tele van koleszterinnel.
- Én imádom a koleszterint, baszd meg! De hagyjuk, baszd meg!
- Akkor most mi lesz? Elmegyünk melózni?
- Na, azt azért nem. Ezt itt. (közben az asztalra mutat)
- Ezt az asztalt?
- Nem az asztalt, baszd meg, hanem az éttermet!
- Benne vagyok. Csináljuk meg most, itt, maroktelefonnal, hegesztőpisztollyal.
- Helyes.
- Szeretlek, tökfej!
- És is, nyuszi-muszi!

Modern művész vallomása

Na!...
Szóval!...
Hogyan is kezdjem?!...
Először is szeretném leszögezni, hogy a mélyen tisztelt olvasó most azon írásomat olvassa, amelynek írásakor kivételesen józan voltam. Ezt tessék úgy érteni, hogy nem voltam részeg. (Itt most zárójelben – mint látható – megjegyezném, vagy inkább közölném a nemesebb lelkű olvasókkal, hogy nem a boldogságtól vagy a sikereimtől szoktam megrészegülni.) A fejem egy kicsit ugyan még zúg, és vonatok zakatolnak a koponyám mögött a tegnap éjszaka miatt, de biztosra állíthatom, hogy ma még egy kortyot sem ittam… Csak egy pohár Martinit.
Ezzel a bevezetőt már meg is írtam.
Bocsánat, mégsem! Rájöttem, hogy még le sem írtam, amit minden tanár elvár egy diák fogalmazásának bevezetésében; hogy egyáltalán miről is fog szólni az a kézirat, amelyen éppen most szenvedek.
Először is szeretném figyelmeztetni azon olvasót, aki nem igazán ehhez a félig kifinomult nyelvezethez van szokva – vagyis egyszerűen ő az utca gyermeke -, de azért érdekli miről is ír majd itt a szerző, az lapozzon a mű végére, ahol megtalálja ezen írás tömörített változatát, az ő nyelvi igényéhez megfelelően átdolgozva.
Egy különös történetet fogok elmesélni a következő sorokban. Egy elsőre furcsa, de megtörtént történetet. (Így józanul tényleg nagyon furcsa.)
Minden tegnap kezdődött.
Munka után (szerkesztőség, titkárnők, hátsó irodák…) szokásomtól eltérően nem tértem be abba a kocsmába, ahová már évek járok, hanem inkább a vele szemben található vadonatúj lebúj ajtaján nyitottam be. Ha jól emlékszem – így utólag ez egy kicsit nehéz – valami újra vágytam.
Egy asztalnál ültem, és már alig volt az üvegben ital, amikor hirtelen valaki megszólított.
- Jó estét, uram!
Kábán és riadtam figyeltem körbe – az asztalt persze jól megmarkoltam –de senki olyan nem láttam, aki hozzám szólt volna.
- Jó napot, uram! – hallottam újra a köszöntést, és meglepődve vettem észre, hogy az üveg szólt hozzám.
Bármilyen meglepő, de szóba elegyedtem vele.
- Üdvözöllek!
- Végre felfigyelt! Már régóta ordibálok!
- Te tudsz beszélni?
- Persze! Milyen hülye kérdés. Megfelelő alkoholszint csökkenése – mármint bennem – után, meg tudok szólalni.
- Oké! Oké! Ha már így van, mesélj nekem az életedről.
- Rendben van. Miután megszülettem, a szüleim rögtön jól leitattak, és egy hideg pincébe zártak be a társaim közé. Hidegnek ott ugyan hideg volt, de nem telt unalmasan az idő. Annyi üveg volt ott, és mindegyik csak mesélt, mesélt, hogy alig bírtam követni őket. Aztán, amikor eljött az éjszaka, álomba zuhantunk, és arról képzelődtünk, majd egyszer, egy karcsú női ajak fog inni belőlünk. – jól emlékszem, itt felsóhajtott. – Végül azonban nem így lett. Sok büdös részeg kezébe kerültünk, akik utánunk végighányják az utcát.
Azt hiszem, ekkor vesztettem el az önuralmamat.
A részeg szó volt az, amely igen felmérgesített. Úgyhogy földhöz vágtam a poharamat, hogy az szilánkokra tört széjjel, és gyorsan elhagytam a kocsmát, majd hazafelé előjött a róka, és a boa végigkúszott a szegélyen.

Ugyanez az utca gyermekének, vagyis a valóság

Ez a történet egy íróról szól, aki állandóan be van baszva. Megállás nélkül vedeli a szeszt, és másnaposa írta a fenti sorokat is, ahol előző éjszakájára emlékezik.
Elmondja mint választott kocsmát, mint itta le magát a sárga földig, és rúgták ki a lebujból randalírozás miatt, mert összetörte az üvegeket, és mint hányta végig az utcát, míg haza nem ért.
Körülbelül azt hiszem ennyi!

Egy nyári napon...

Két tudós egyszer összejött, gondolván végre nevet adnak új találmányuknak, valahogy eképpen beszélgettek:
- Legyen mondjuk ásványvíz!
- Ne, nem jó, az már van, legyen inkább egérirtó.
- Ez sem jó, senki nem venné meg, olyan riasztó! Legyen a neve… bébiétel, és mondjuk zárójelben: „becsinált püré”.
- Ez sem az igazi, a kockacukor jobb.
- Tényleg jobb, de ez nem kockacukor.
- Á… tényleg nem…
És csak ültek ott, és gondolkodtak magukban, mint két okos fizikus, és egyszer csak:
- Megvan! – ugrott fel az egyik.
- Legyen Hidrogénbomba! Jó, mi?!
- Jó, legyen.
És milyen jó név is ez. Az emberek azonnal megrohanták őket, és mindenki hidrogénbombát akart venni, el is adtak belőle azóta párszázat.