Reklám II

- Mária egyik felét hat hónapig a hagyományos tusfürdővel és samponnal mostuk, a másikat pedig az új mosószerrel. Az egyik fele vastagon retkes maradt, ráadásul undorítóan összeéget a forró víztől. Az új mosószerrel viszont negyven fokon tudtuk tisztítani, így a másik fele nem égett össze. Viszont a piszkot a bőrrel együtt lemarta az új mosószer.
(A nő jobb oldala teljesen koszos, a bal pedig tiszta vér) Azt mondja:
- Engem meggyőzött!

Reklám I

Egy családanya jön ki a közértből. Egy TV riporter megállítja.
- Elnézést, hölgyem. Látom bevásárolt. Elmondaná, hogy mit vett?
- Egy kiló kenyeret és két liter tejet.
- Nem akarja inkább kipróbálni az új mosószert?
- De igen! Mutassa csak! – bele kostól. – Igen, finom. Sokkal lágyabb és porhanyósabb. Mostantól csak ezt fogom vásárolni.

Játszótéri terror

Pistike kiment a játszótérre játszani.
- Hintázhatok én is? – kérdezte a többi gyerektől.
- Nem. Ez itt a mi területünk. Ha itt akarsz hintázni, fizetned kell nekem.
- Ez megfelel fizetségül? – kérdezte fennhangon Pistike, és hosszú bőrkabátja alól egy lefűrészelt csövű shotgunt rántott elő. A hintázó gyerekek még fel sem tudták fogni mi történik, mert már halottak voltak.
Pistikének azóta külön hintája van a játszótéren.

Reflexszerű cselekedett

Egyik reggel ülök a vécén. Éppen befejeztem a dolgomat és a WC-papír után nyúltam, de nem volt a helyén. Ijedten álltam egy pillanatig. Gyorsan rájöttem, hogy elfogyott. Mit tehettem mást? Azt tettem, amit ilyenkor minden normális ember tenni szokott. Kimentem az erkélyre, és téptem magamnak egy darabot a legfelső emeleti lakásból leeresztett WC-papírból. Aztán, kitöröltem vele.

Szerencsétlen baleset

Dr. K. István augusztus hó 18. napján, pontban fél nyolckor szállt fel arra a buszra, amely később a vesztét okozta. Saját bevallása szerint ekkor még semmit nem gyanított. A tanuk szerint viszont látszott rajta, hogy a későbbi történtekre számíthatott volna, és el is kerülhette volna azokat.
Ifjabb B. Sándor (foglalkozása: géplakatos), aki szemtanúja volt az eseményeknek, azt nyilatkozta: „A tragédia elkerülhető lett volna.”
A negyedik kerületi rendőrkapitányság ez ügyben ez ügyben megbízott nyomozó biztosa, L. József százados, az esetet mérlegelve megállapította, hogy ebben az esetben szó sem lehetett véletlen balesetről.
Az esetről szóló jelentés is arról árulkodik, szándékos emberölés történt.
Dr. K. István természetesen mindent tagad. Az esetet belátva azonban be kell látnunk, hogy K. hazudik, hiszen teljesen elképzelhetetlen, hogy bárki is véletlenül vágja az előtte álló P. Gábor fejébe a motoros fűrészt. K. szerint az egész véletlenül történt. Bevallása szerint nagyon sajnálja az áldozatot, de nem érzi magát bűnösnek. Szerinte, ha bűnöst kell keresni, a sofőrt vagy az eladót kell felelősségre vonni, hiszen, miként adhat el valaki egy olyan motoros fűrészt, amely ennyire könnyen beindul. Másrészről pedig, hogyan fékezhet valaki olyan vadul, hogy az ember kezében lévő működő motoros fűrész az emberrel szemben álló férfi fejébe repüljön. A rendőrség szerint a buszsofőr és a műszaki bolt eladója ártatlan az esetben.
D-né Mária, nyugdíjas özvegy, aki az áldozat mellett állt a szerencsétlen pillanatban, biztosra veszi, hogy gyilkosság történt. Szerinte K. egy félelmetes üvöltés közepette előkapta a gyilkos szerszámot, és darabokra szaggatta P. Gábort.
Cikkünk nem szándékozik igazságot tenni ebben az ügyben, ezt inkább meghagyja a bíróságnak, mégis úgy érezzük, eme eset sokakat gondolkodásra késztet majd.

Poty Story II – Az első számítógéppel készült film folytatása

Sziasztok! Hadd mutatkozzam be, Poty vagyok, bizony, egy atomrakéta. Nekem még a kézigránátok is tisztelegnek, ha bevisznek a raktárba. Büszke is vagyok. Áldom is magam, hogy nem egy közönséges elhárítórakétának vagy esetleg egy műholdnak születtem. Egy atomtöltettel a fejemben azért mégis tekintélyesebb, nem?!
Szerelmes vagyok. Tegnap átszállítottak egy új raktárba. Ott ismertem meg. Gyönyörű, karcsú, 20 megatonnás. Döglesztő!
Megpróbáltam odacsúszni, odagurulni mellé, de rám se bagózott… Hát, igen, ezek a fiatalok csupa hév, csupa vadság. Eljár szórakozni a silóba, aztán issza a sok plutóniumot. A végén még valamilyen silóbalesetben hal meg.
De akkor is szeretem!
A gyár is egymásnak teremtett minket, mindketten ugyanúgy érezzük a másikból sugárzó erőt. Ezért jó, ha az ember radioaktív. Persze a kézigránátnak is jó, hisz ő is repülhet, vagy ott vannak a torpedók, de ilyen alantas szerkezetek nem képesek az érzelemre. És mit ér az ő életük az enyémhez képest? Élnek, aztán csúfos véget érnek. Tegnap hoztak vissza egy kis újonc gránátot… Micsoda égés: nem tud robbanni! A pancser!
Bezzeg a nagyszüleim: Ádám bácsi és Éva néni. Még a könyvekbe is bekerültek, és az iskolások is tanulnak rólunk. Ők az én őseim, a famíliám.
Na, most már eleget beszéltem, majd holnap folytatom, addig se felejtsetek atomrakéta pólókat venni a családnak karácsonyra! Jó éjszakát, szép álmokat, gyerekek.

Riport a futószalag mellől

- Mai életvájkáló és vidámságcsalogató, hányásmegrázkódtató, görényröhögtető műsorunkban a gyerekgyárba fogunk ellátogatni. Jó napot, hogy van?
- Mi a faszt akarsz te itt ezzel az ósdi szöveggel?
- Hát ez nem a gyerekgyár „A” épület 3-as szoba?
- Nem, ez a Kulturális Minisztérium B/3, maga faszfej!
- Óh, bocsánat, sajnálom.
- Hát azt látom.
(kicsit később)
- Mondja, ez a gyerekgyár?
- Miért, há’ maga szerint ez itt micsoda? (felkapva egy nőstény egyedet a lábánál fogva a futószalagról)
- Ja, persze. Gyerek.
- Nem, ez selejt… (és a három méterre lévő kukába dobja)
- Hát, persze, már az ajtóból látszott… és mondja, hogy készülnek?
- Azt én nem tudom, kérem, engem azért állítottak ide, hogy figyeljem a szalagot – szaknyelven mondva a futószalagot – és kiválogassam a selejtet.
- És honnan tudja melyik a selejt?
- Hát, tudja, annak vannak kis apró jelei, például a haja 2milliméter helyett 2,1 milliméter, aztán meg a sírási frekvenciája jóval az 1kHz alatt van… (itt egy kicsit elgondolkodik) Meg egyébként általában lila is egy kicsit a fejük.
- És hol születnek?
- Hát ebben a dobozban. (rá is mutat a nagyszekrényre, amelyen két nyílás van) Itt megy be az alapanyag, aztán itt jön ki a szalag, amit mi futószalagnak hívunk.
- Vannak más tesztek is, ami alapján kiválogatják a selejtet?
- Hát persze. Hova jutna a világ, ha csak azok maradnának meg, akik fizikailag életképesek. Van intelligencia teszt, KRESSZ és érettségi vizsga, illetve gyorstalpaló internet tanfolyam.
- És az milyen?
- A gyerekre fülhallgatót teszek, és háromszor elismétlik neki az INTERNET szót. Ha megismétli, mehet tovább, ha nem, irány a zúzda. Ez a legjobb tesztünk, én is segítettem kitalálni.
- Mondja csak, naponta hány gyerek éli meg a holnapot? Egy, maximum kettő, zsúfolt napon ez felmehet 2,5 és 2,55 közé is.
- Köszönöm az interjút, és nézőinknek is boldog újesztendőt kívánok. Viszont látásra és kellemes napot.

Egy fogalmazásról amit tudni kell

A fogalmazás eleje: Nagyon fontos egy fogalmazásnál a bevezetés, hiszen itt dől el, hogy egyáltalán mi a jó fenéről fogunk írni az elkövetkezendőkben. A bevezetőben is nagyon fontos az első mondat. Mert ha például úgy kezdjük a fogalmazást, hogy: „Öt perccel a világvége után”, akkor elgondolkodhatnánk, egyáltalán mi a fenéről akarunk írni, ha ekkor már nincsen semmi, hiszen a világnak vége van. Ha viszont úgy kezdjük a fogalmazást, hogy: „Öt perccel a világvége előtt”, akkor talán egy kicsit izgalmasabbá tettük a bevezetőt, viszont a fogalmazásunk így sem ér semmit, hiszen senkit nem fog érdekelni mi van 5 perccel azelőtt, hogy mindannyinknak vége lesz. Persze fenn áll még egy lehetőség: „Pontosan a világvége bekövetkeztekor”. Ezzel azonban lelőttük a poént. Mint láthattuk, igen óvatosan kell megválasztani a megfelelő bevezetést.
A fogalmazás közepe: Ez az a rész, ahol semmi nem történik, úgyhogy ide bármit írhatunk.
A fogalmazás vége: A fogalmazás leglényegtelenebb része. Az emberek nem azért fogják elolvasni művünket, mert kíváncsiak a szerzemény végére, hanem, mert kritizálni akarják. A hibát keresik benne. Persze vigyázzunk, mert az emberek elvárják, hogy valamilyen frappáns mondattal legyen vége a fogalmazásnak. Az egyik ilyen utolsó mondat, amelyet szinte minden iromány végén felhasználhattunk, a „kettő meg kettő, az négy”. Ez a mondat szinte mindent kifejez. Van benne tudomány, igazság, abszurd és valóság. Felfedezhető benne a tragédia és a komikum is.
A fogalmazás összefoglalása: A tanár egy hülye fasz, mert ilyet irat.