A pénzszerzés módjai

Csendben sétált célja felé a férfi. Agyában mindennapos gondolatok cikáztak, mint például: egy zongora ráesik egy hároméves kisfiúra, vagy egy öreg nénit megerőszakol egy buzi egy villanypóznával, vagy a Föld összeütközik egy üstökössel és a fél világ szörnyethal.
Így elmélkedett útközben. Néha megigazította a kabátja alatt a lefűrészelt csövű karabélyt és a középhatótávolságú nukleáris rakétákat nehogy kicsússzanak onnan.
Aztán odaért és lebonyolította az üzletet. Most már csak egy aktatáska volt nála. A táska résein fehér por szóródott ki az úttestre. Mindenki jól tudta: kábítószer van benne.
Kezét odatartotta a réshez, és megvárta amíg megtelik a marka. Utána nagyot szippantott bele, és folytatta útját immár sokkal vidámabban.
Agyában újfajta gondolatok támadtak . Visszaemlékezett a börtönévekre, de elmélkedése félbeszakadt. Megérkezett a megbeszélt helyre. Sötét sikátor volt. A maffiafőnök így szólt:
- Meghoztad az anyagot?
- Igen, keresztapa! - mondta áhitattal a férfi.
- Jól van, itt a pénz. - válaszolta az, és átcserélték a táskáikat.
- Köszönöm! Holnap ugyanitt! - mondta a férfi, és elégedetten távozott.
Úticélja a Rákóczi tér volt. Hamarosan meg is érkezett.
- Hogy megy az üzlet, mama? - kérdezte az egyik prostituálttól.
- Minden rendben van, fiam. - válaszolt az öregasszony.
- Megcsináltam az üzletet.
- Meglásd fiam, ebből még bajod lesz. Megpróbálhatnál te is tisztességes úton pénzhez jutni. Vegyél példát rólam. - oktatta az öregasszony.
- Jaj, mama! Ezt minden áldott nap elmondod. - mondta, aztán elindult a dolgára.
- Fiam, fiam! Sose javulsz meg. - mondta Szűz Mária, de Jézus csak ment tovább a saját feje útján.

Ijesztgetés

Három fiatal megy az utcán. Egy kapuban ülő öregasszony felé közelednek.
- Te, Jancsi! Emlékszel a múltkor, amikor megkérdeztük az öreg nénit, hogy mennyi az idő?
- Igen. Ha-ha! Hogy szétvertük a fejét baseball ütővel, amikor nem mondta meg.
Odaérnek a nénihez.
- Csókolom néni, meg tudja mondani mennyi az idő? - kérdezik.
- Jaj-jaj-jaj, gyerekek, ne haragudjatok, de nincs nálam óra. - válaszolja ijedten.
- Biztos benne? - kérdezik fenyegető hangsúllyal.
Az öregasszony megijed, és szívrohamot kap. Holtan esik össze. A fiúk pedig nagyon örülnek.
-Jól ráijesztettünk a nyanyára, mi?
Ez megismétlődik még néhányszor, hullanak az öreg nénik az utcában. aztán újra közeledik egy nyanya.
- Te, Jancsi! Emlékszel a múltkor, amikor megkérdeztük az öreg nénit, hogy meg tudja-e mondani mennyi az idő?
- Igen. Ha-ha! Hogy szétvertük a fejét baseball ütővel, amikor nem mondta meg.
Odaérnek a nénihez.
- Csókolom néni, nem tetszik tudni, hogy mennyi az idő? - kérdezik, és az bátran felel:
- Dehogynem, mindjárt megnézem. - és azok nagyon megijednek, hogy a nyanyának van órája.
- Fél tizenkettő. - folytatja az öregasszony bátran.
- Most elrontotta a játékunkat a szemétláda! - mondják a fiatalok, és mérgesen egy baseball ütőt vesznek elő.
- De hát megmondtam mennyi az idő... - ezek voltak az utolsó szavai.

Szendvicsek

Az anyuka korán reggel készítette a szendvicset a kisfiának.
Jobb híján a saját ujjait aprította a kenyerek közé.
A fiú a szünetben meg akarta enni a szendvicset.
Azonban nem tudta megfogni.
Az összes ujja hiányzott.
Pedig szerette a húsos szendvicset.

Észhelyzet, avagy az agyműtét

Mészáros Károly professzor a mutatóujjával kipiszkálta a bennragadt ételmaradékot a foga közül, utána mélyen az orrába túrt.
- Ki következik? - kérdezte Mészáros doki.
- Kováts úr. Vakbele van. - válaszolta a nővér.
- Hozzák a műtőbe!
Letörölték az ebédlőasztalról a kiömlött borsófőzeléket és húslevest, aztán felrakták rá a beteget.
- Szikét! -üvöltötte dühösen Mészáros doktor - Felnyitjuk a koponyát!
- Úristen, de hát nekem vakbelem van! - kiáltotta ijedten a beteg.
- Nagyon mozog! Hívják ide dr. Hentest! - mondta a nővér.
- Doktor Hentest várják a műtőben! - Hallatszott a hangosbemondóból.
Az ajtó kinyílt, és egy csuklyás alak lépett be a műtőbe.
- Már vártuk doktor! A beteget altatni kell, mert nagyon ficánkol.
- Egy pillanat. Most jövök egy amputálásból. - mondta, és miután letette a láncfűrészt így folytatta: -Kissé felkavarodott a gyomrom! - elfehéredett és körbehányta a műtőt.
- Nővér, altatót! - mondta Mészáros professzor.
A nővér lenyúlt a földre és egy baseball ütőt emelt fel.
- Úristen, maguk állatok! Eresszenek, eresszenek! - üvöltözött Kováts beteg, de hiába.
- Fogják le ezt az idegbeteget! - mondta Mészáros doki. - Itt üvöltözik, és még azt mondják, vakbele van... Mindjárt beültetjük az új agyat, nyugodjon meg!
- Ne bántsanak! - kiabált a beteg, aztán elhallgatott.
- A francba! Kell majd rendelnünk altatót! - mutatott a nővér az eltört baseball ütőre.
- Hol van már az a rohadt szike? - üvöltött a doktor fröcsögő nyállal.
A nővér odanyújtotta a vajazókést.
- De hiszen el teljesen vajas! - üvöltötte idegesen Hentes doktor. - A májkrémes kést kértem!
- Akkor kezdhetjük? - kérdezte a nővér.
A dokik a késsel széthasították a beteg fejét hosszában. Az kissé rángatódzott közben, de utána már nem. A műszeren hosszú, egyenes vonal jelent meg, és vészjóslóan sípolt.
- Újraélesztés! - kiáltott Mészáros doktor.
- Elektrosokkal! - tette hozzá dr. Hentes.
- Nem! - ellenkezett Mészáros professzor és egy kovácsüllőt dobott a beteg mellkasára, az pedig hangosan ropogott.
- Szívműködés helyreállt. - konstatálta a nővér.
A műtét folytatódhatott. Kettényitották a koponyát, és már látható is volt az agy, amelybe ugyan belevágtak a felnyitás során, de majd összevarrják.
- Nővér, adjon egy újságot! - mondta a professzor, miközben a legyeket hessegette a feje körül.
- Itt van inkább egy kis Chemotox! - Nyújtotta át a nővér.
Mészáros doktor körbefújta a műtőt, különösen a beteg feje körül, majd folytatta a vizsgálatokat.
- Mi van itt? - kiáltott fel doktor Hentes. - Beleesett néhány légy a sebbe.
- Nem baj, majd kiforrnak, miután összevarrtuk. - mondta Mészáros doki.
- De hát, ez az agy teljesen épnek tűnik! - állapította meg a nővér.
- Jó, akkor segítünk rajta. - mondta doktor Hentes, és egy jókora darabot kihasított az agyból a májkrémes késsel.
- Hiszen ebből hiányzik egy rész. - állapította meg Mészáros.
- Nővér, pótlásra lesz szükség!- kiáltott fel Hentes doki.
- Mariska néni! - szólt a nővér a takarítónőnek. - Dobja ide a felmosórongyot!
A kapott rongyot belenyomkodták a fejbe, és összevarrták a bevágott részt. Utána letették a Singer varrógépet.
- Nővérke, Hentes doktor! Kérem, nyomják össze a fejet kétoldalról!
A felszólítottak összenyomták.
- Köszönöm! Most pedig, összekapcsoljuk. - mondta, majd a tűzőgéppel elkezdte összeerősíteni a koponyát.
- Végre készen vagyunk... - lélegzett fel a nővér.
- De hol az EKG mérő?! - kérdezte ijedten Mészáros professzor.
- Belevarrtuk. - válaszolta Hentes doki.
- Úristen, most mi lesz? - sikoltozott a nővér.
- Semmi probléma. Kilógnak a csatlakozók. - nyugtatta meg Hentes doktor.
- Még szerencse! - nyugodott meg a nővér.
A beteg pedig elkezdte felmosni a folyosót a hajával, miután belenyomta a felmosóvödörbe.

Orvosi végeredmény

A beteg neve: Kockafejű Zsigmond
A beteg azonosítószáma: 1234567890
A beteg személyi száma: 4-000000-1111
A beteg lakcíme: Valahol valamerre
A beteg felesége: Kockafejűné Leánynevén Júlia
A beteg gyermekeinek száma: -
A beteg panaszai: Fájó érzés a lábban
A beteg valószínűsíthető betegsége: Lumunátus dialogu (Zsigeres lábérfájás)
A beteg betegségének oka: 2 dioptriás szemüvege

A diagnózis orvos megindoklása: A szemüveg hatására a látóidegek megsérültek, és bénulást okoztak az agyban. A bénulást követően a szívizmok működését irányító idegcsomó szétszakadt, és a szívműködés leállt. A vérkeringés leálltával a lábban több ér elpattant, miután az agy vér hiányában az izmokat görcsbe rántotta.

Orvosi javaslat: Javaslom a beteg szemüvegének lecserélést kontaktlencsére.

1996.06.09
Az Orvos

Megjegyzés:

• A karton megsemmisítendő
• Oka: A beteg meghalt
• Orvosi indoklás: Nincs.
  

Doktorbácsik és Doktornénik

Az orvostudomány ma már csodákra képes. Legalábbis ezt állítják a fehér köpenyben rohangáló doktorurak és doktornők. Nap mint nap meggyógyítanak ezek a furcsa bolygóközi idegeneknek kinéző lények több ezer embert, száz és száz szívátültetést végeznek, nagyobbnál nagyobb daganatokat távolítanak el az ember különböző testrészeiről, fűrészelnek lábakat, lékelnek koponyát, és mosolyogva közlik, hogy menthetetlen vagy, meg fogsz dögleni és kész!
Persze ezek drága, jóképű emberek nem buták. Sokat tanulta, hogy megvédjék létünket, szépségünket, meg a többi dolgot a káros kis apró támadókkal szemben. Mint említettem, ezek az emberek nem buták… és félnek a munkanélküliségtől. Hiszen gondoljunk csak bele: Meg tudnak gyógyítani bennünket. (Ennek igaznak kell lennie, hiszen egyszer már leírtam.) Ha azonban megvan bennük a tehetség, arra csak úgy lehetnek képesek – mármint a fent említett tevékenységre -, ha megölik a gond okozóját. Persze, ha erre képesek, akkor kitudják pusztítani a világból az összes ártalmas betegséget (mert vannak egészséges betegségek is). Ebből egyenes arányosan következik, hogy a munkanélküliség súlyos fátyla borulna a doktorbácsikra és doktornénikre. Ha valaki pedig munkanélküli, akkor nem dolgozik, tehát, akkor nem is gyógyíthat. Aki pedig nem gyógyít, az nem lehet doktor vagy doktornő. Súlyos probléma. Ezért ezek az aranyos lények nem gyógyítanak meg mindenkit. Így a csúnya és gonosz ártalom nem tud kipusztulni (még akkor sem, ha akar), tehát tovább él. Azaz, továbbra is lesz kit meg kell gyógyítani, és lesz dolguk, lesz munkájuk a fehérköpenyes lényeknek.
Ezek a furcsa megjelenésű valakik azonban nem szeretik magukat beskatulyázni. Szeretik a változatosságot, és szeretik az új dolgokat. Éppen ezen indokból gyártanak, eszüket, tudásukat felhasználva teremtenek új csúnyaságokat. Ezzel el tudják űzni unalmukat.
Ők azonban azt is szeretik, ha – mint aranyos jófiúcskákat, jókislányokat – megsimogatják a korpás ki fejecskéjüket, és sűrű dicséretekben részesítik nevüket. Mivel ez a dicsérő mozdulat és ezek a tömjénező szavak nem maradnak meg sokáig, ugyanakkor nem lehet őket mutogatni széles vitrinben, szóltak a hasonlóan tanult barátaiknak, akik egy este leültek, elszívtak öt karton cigarettát, megittak három üveg orosz vodkát, és fejükhöz csapva így szóltak: „Adjunk nekik érdemrendet! Egy hülye plecsnit!” Ezek után a drága, mosolygós fehérköpenyek vártak néhány évet, majd a barátaik által kitalált televíziókészülékben bejelentették az általuk kitalált csúnyaság ellenszerének összetételét. Persze, ezt mindig is tudták, de hát valahogyan nekik is szórakozni kell.
Miután mindez megtörtént (és máig így folyik), e drága, aranyos lények két pártra szakadtak. Voltak, akik ezt akarták, voltak, akik azt akarták. De ez már egy másik történet.

A siker titka – Beszélgetés George Mike Joe filmrendezővel

…
- Ha jól tudom, Mr. Joe, Ön egy tévésorozattal indult el a rendezői pályán a kilencvenes évek végén.
- Igen. Emlékszem, annakidején nagy sikerrel kerültek műsorba a kórházas sorozatok, így hát én is készítettem egy 15x14 részes sorozatot „Az állat-orvos” címmel. Ezzel a szakmabeliek azonnal felfigyeltek rám, igaz, egyetlen rész sem került nyilvános vetítésre, nem tudom miért. Az igazi sikert azonban csak a „Gyilkos, halálos atomtöltet” hozta meg. Ez a film arról szól, hogy egy gonosz, egyszemélyes terroristacsoport által az államtól ellopott titkos atomtöltetet visszaszerzi egy volt szupertitkos zöldsapkás tengerészgyalogos elit kommandós, aki manapság már csak egy lerobban csöves alkoholistaként tengeti az életét.
- És mitől lett egy a film akkora siker annakidején?
- Hát, ugye egyrészt a történet, amelyet az előbb meséltem el, meg aztán én vagyok a rendező, és nem utolsósorban a forgatás alatt bekövetkező halálesetek száma is biztos sokat dobott a siker felé.
- Csak nem hal meg egy ember?
- Nem is egy!
- Éles töltények voltak a fegyverben?
- Nem, csak a forgatás alatt a nagyapám tüdőrákban elhunyt a kórházban, meg biztosan maga is hallott az ez idő tájt tomboló afrikai erdőtüzekről, amelyekben falvak égtek porig…
- Anyád!
- Parancsol?
- Ááá! Semmi, semmi! És mi kell még a sikerhez? Hiszen minden filmjében más és más dolgok jelennek meg.
- Igen, igen! Vegyük először is például a folytatásokat. Most kezdem forgatni a nagysikerű Keresztapa tévésorozat változatát, amely még a Dallasnál is több részből fog állni, pontosan négyszáz részes lesz. Itt az inspirált, hogy az ötletadó filmtrilógia mindhárom része akkora sikert aratott, hogy biztos befutó lesz sorozat változatban is. Bár rendezek egyszeri folytatásokat is. Ilyen a Schindler listája II., melynek alcíme: A második lista. Ebben Oskar Schinler újra megmenti az újabb galibába keveredő zsidókat. Természetesen a hitelesség miatt fekete-fehéren, feliratozott változatban készült. A másik a Forrest Gump 2. Itt Forrest az amerikai történelem további eseményeivel is kapcsolatba kerül. A komputertechnika segítségével kezet fog Kolombusz Kristóffal, harcol a polgárháborúban, rész vesz a Bill Clinton elnökkel kapcsolatos sexbotrány ügyében és még számos más kalandba keveredik. A harmadik említésre méltó folytatás pedig a Titanic II., amelyben a második útjára induló, egyébként az eredeti hajó egyik roncsdarabjából 2012-ben klónozott hajót űrlények lepik el. A többi legyen meglepetés! Egyénként minél újabb egy film, annál sikeresebb a folytatása. Régi filmek folytatását ezért nem is vállalok. Ha viszont az első részt is én rendeztem, akkor egyszerre forgatom a folytatással együtt, és így a mozikba is egyszerre kerül. Ezeken kívül persze nagyon fontos a színészek megválogatása is. Régen azt hittem mindegy ki az, csak minél híresebb legyen. Ezért első filmemben az utolsó statiszta szerepét is egy-egy nagy színész játszotta. Mára azonban már csak egy színészt használok a filmjeimben. Mindig az aktuális, mindig az éppen legsikeresebb színész játssza az összes szerepet a filmben. Ez a biztos siker titka!
- Beszélne egy kicsit az új filmjéről?
- Pontosabban filmjeimről! Ugyanis egyszerre két rész is forgatok. Ezek: „Az atomvillanás I – Hirosima”, a másik pedig az „Atomvillanás II – Nagaszaki”. Az egyik kizárólag komputeres animációval készül, a másik teljesen valóságos. Ettől lesz a két film sikeres! A főszerepet és az összes szerepet Arnold Schwarzenegger alakítja mindkét filmben, aki a forgatás alatt sajnos darabjaira szakadt. Így tehát biztosan ez a két film lesz a legsikeresebb a világon, a filmszakmában, hiszen felépítettük az eddigi legnagyobb díszletet, egy egész várost.
- Köszönjük a beszélgetést! És most, nézzünk meg a filmből egy-két részletet.

(Filmreklám)
Hirosimában és Nagaszakiban 1945-ben szerelmek szövődte két ember között. (nyálas filmrészletek)
De aztán ledobták az atombombát… (véres filmrészletek)
Atomvillanás I-II, Hirosima – Nagaszaki (címfelirat) Hamarosan a mozikban!

Az öregkor örömei

Aranka néni ránézett az órájára, és: - Már ennyi az idő? Be kell vennem a gyógyszereimet!
Odament hát a hűtőszekrényhez, és kinyitva annak ajtaját bő választék várta a pirulák különböző színeiből, formáiból, na meg persze anyagi mivoltából. A legfelső polcról lekapott egy piros valamit, és egy gyors mozdulattal, na meg persze egy pohár whisky segítségével, le is nyelte azt. Persze tudta, hogy ennek a gyógyszernek mellékhatása is van: szörnyű fejfájás, ezért egy zöld is követte az előző pirosat. Az utóhatás persze így sem maradt el, csak éppen a fájás helye helyeződött át a fejből a lábba, így egy sárgára is szükség volt. Ekkor látszólag minden probléma megoldódott, csakhogy Aranka néni tudta, ha nem akar öt perc múlva kétségbeesett szapora léptekkel a mellékhelységre rohanni, és várni, míg a múltheti maradék is elhagyja belsőjének csőlabirintusát, kénytelen lesz bevenni abból a második polcon található rózsaszínből is. Csakhogy a rózsaszín mellé kell egy lila is, mert különben vagy egy jó hónapig nem látja az előzőekben említett helyiséget. (Pedig jó hely az… Nyugtató!) Miután bevette az utolsó gyógyszert is, a fájások újra jelentkeztek, immár a melle környékén, úgyhogy meghazudtolva a mondat elejét, bevett még két barnát, egy fehéret és négy feketét, majd a legalsó sorban lévő dobozba belemarkolt, gondolván a szükségesek úgyis közte lesznek. Már csak egy dolog volt hátra, az injekció, egyenesen a vénába.
Ekkor már teljesen jól érezte magát. Odament a hifitoronyhoz, berakta a kedvenc CD korongját, és hamarosan felcsendül a hangszórókból a Firestarter című nagy sikerű klasszikus dal a Prodigy zenekartól.
Aranka néni azonban ekkor már békésen vigyorgott, és könnyedén lebegett ég és föld között.

Internet Hírek – Kultúránk tükre a televízió???

• Újabb oldalakkal bővült a filmsorozatok hada az interneten, miután elkészült a Dallasz és a Rabszolgasors után az Acapulco Akciócsoport és a Topmodell WWW-je, amelyek nemcsak angolul, hanem németül is olvashatóak. Jól értesült forrásokból megtudtuk, hogy már tervbe vették a Paradicsomszálló és a Klinika című német sorozatok megjelentetését is.

• Megnyerte perét az a 25 éves boldog családapa, aki lányának a http://jol/megbasztam/anyadat nevet akarta adni. A bíró így érvelt: „Ha az én időmben ezt lehetett volna…”
• Vágási Ferenc (a Szomszédokból) csatlakozni kíván az Internethez, miután magáévá tette a Windows95 vívmányait.
• Megmentették annak a férfinak az életét, aki a búcsúlevelét az interneten helyezte el. Tettéhez a kötelet, a sámlit és a csillárt a szöggel szintén az internetről rendelte. Na most, ha ilyen szép ez a világ, vajon miért akart öngyilkos lenni?

A betűkről szólva

A betűk, mint ilyenek, régebben egyáltalán nem léteztek, mivel csak egy betű volt: az „A”. De ez az „A” sem volt a mai „A”-hoz hasonlítható, hiszen valahogy így hangzott: Áaa…
Igen, pont, mint egy büfögés. Egy büfögés jelentette a vad közeledtét, kettő az elejtését, és az összes többi a falatozást.
Ám egy okos ember (biztos forrásaink szerint neve valószínűleg Aaa volt) rájött, hogy kellene több betű is, és mivel fiatal volt, és mert nem tudta kimondani a „Áaa” betűt, úgy határozott, kitalál egy „ÁaaÁaaÁaa”-t. (Ezt ma ABC-nek hívjuk.) Élete során majdnem eljutott a „Béé”-ig, és sikeresen megtanulta az egyetlen betűt amit ismert, s utolsó szavaiból a bölcsesség hangja szól hozzánk: „Áaa”.
Bölcseletét sokan tisztelték és követték, és így végül megszületett a várva várt „Béé” betű.
Örültek is neki a kőbunkóval, és egy egész évezreden át csak mulatoztak, de csupán addig, amíg fel nem merült egy újabb probléma. A nagy gondolkodók feje tele volt a sok – szám szerint kettő – betűvel, és így képtelenek voltak új betűket kitalálni, hiszen mire egy betűt megformált az elme a kettő közül, valamelyiket már el is dobta.
A megoldást a nyelvújítók hozták , akik gondolva a jövőre, eldobták az „Áaa” betűt, hogy tovább gondolkozhassanak újakon. Mivel azonban igazi lángelmék voltak, ezért mai szóhasználattal élve „leírták” (?!) az „Áaa” betűt a jövő számára. Ezzel a módszerrel utat nyitottak a modern tudomány felé, amelynek tudósai ma már szabványos kis- és nagybetű tárból írják a betűket:

John Death – avagy nehéz dolog az öngyilkosság (forgatókönyv)

I. jelenet:

• Egy férfi áll a felhőkarcoló 82. emeletén. Az arca remeg. Látszik rajta, hogy ugrani akar. Végül rászánja magát, és ugrik.
• Esés közben hírtelen megjelenik Superman, és a 48. emeletnél elkapja a zuhanót. Ünnepélyes zene hallatszik.
• A szuperhős a férfival a kezében leérkezik a földre, és az ünneplő tömeg körbeveszi őket. Superman vigyorog, majd ünnepélyes zene kíséretében továbbrepül.

II. jelenet:

• Ugyanaz a férfi egy híd tetején áll. Az egész teste remeg. Mindenkinek tudnia kell, hogy ugrani akar.
• Megteszi.
• Zuhanás közben azonban ismét feltűnik Superman, és elkapja a férfit a levegőben. Győzelmi zene hallatszik.
• A kalimpáló férfit a kezében tartva a szuperhős elrepül a legközelebbi buszmegállóba, ahol megmentettjét felülteti a buszra, és rámosolyog.
• Újra győzelmi zene csendül fel, miközben Superman továbbrepül.

III. jelenet:

• A már ismert férfi egy pisztollyal a kezében egy sötét szobában ül. Homlokán izzadságcseppek csurognak végig.
• Hírtelen betörik az ablak. Üvegszilánkok mindenfelé.
• Az ablakban megjelenik Superman.
• A férfi az addig a homlokához szorított fegyvert villámgyorsan megfordítja, és lelövi a szuperhőst.
• Superman nem számít a támadásra, és meglepődve meghal.
• A férfi hangja: „Most megkaptad te szemét!”

IV. jelenet:

• Ugyanaz a férfi egy széken ül. Kezére és lábára fémcsatlakozókat raknak, így többé nem tud mozdulni.
• Fejére fémsapkát helyeznek.
• A férfi arcán felhőtlen öröm, majd egy rövid mondat hangzik el ajkáról: „Végre!”
• A megkönnyebbülés arcát azonban furcsa rángatódzás mossa el…