2010. június 17., csütörtök

Felnőtté válás, avagy mese a kedvenc dolgokról

Egy fiúról fogok mesélni, kinek halála mindenkit megrendített. Nem is olyan régen volt, amikor boldog volt, és a fütyült a világra. Voltak barátai és társai, kedvenc színei és dolgai. Kedvenc dolgai közé tartoztak a fekete-vörös-kék tollai, a kék rotringja és a szakadt, ütött-kopott tolltartója, na meg a benne lévő „golyótlan” golyóstoll, amelyekről a világ minden kincséért sem mondott volna le. Nem voltak nagy igényei, nem akart a legjobb, a legszebb vagy a legerősebb lenni, csak azt akarta, hogy élete úgy maradjon, ahogy volt, a kedvenc dolgai, barátai, színei…
Történt azonban, hogy a 4. osztály, s a tanárok (különösen pedig egy bizonyos Zongori Bálint nevezetű Internetika tanár) elkezdték ijesztgetni, hogy le kell mondania kedvenc dolgairól, barátairól, életformájáról, s úgymond nagyobb sebességre kell kapcsolnia, hogy ismét csak úgymond „leérettségizhessen”.
Hősünk először bal vállát kezdte el rángatni a dolgok hallatán, aztán később a jobbat is. De végül bekövetkezett a tragédia! Elkezdte elhinni, amit tanárai mondtak neki, mindent. A 2x2-től a politikai értékítéletekig, mindent. Régi tolltartóját a kedvenc golyótlan tollal egy új, praktikus (forgótányéros, sztereo, 2 hangfalas, 120 MHz-es, parabolaantennás) tolltartóra cserélte, már alig író szép kék rotringját egy új, de piros rotringra cserélte, amelyben állandóan volt hegy, igaz, keményebb fajta, mert az nem fogy olyan gyorsan.
Mindent a sikerét, mondaná a kedves olvasó, hát igen. Mindent!
Egy ideig hősünk még próbálta életét visszaterelni a helyes vágányra, de hiába. Erőt vett rajta a tanárok hipnotikus szövege, és nem volt menekvés.
Az utcán, ahogy ment, mindenkinek az volt az érzése, nem is látja mi van körülötte, s ez így is volt igaz. Barátaira nem figyelt, kedvenc zenéjét is valami lélekölő kalapálásra és lábosdobálásra cserélte fel.
Ám ha jött a tanulás ideje, mint 100 nagy, úgy állt neki, s 1000%-os munkát végzett. Megtanult mindent, még az olyan tantárgyakat is, amelyek eddig nem érdekelték, s kezdtek kedvenc tantárgyai s kedvenc tanárai lenni.
Egy héttel az érettségi után halt meg. Álmában. Az orvosok nem tudták megállapítani a halál pontos okét és az idejét sem.
Az utóbbit egy-két hónapra becsülték.

Nincsenek megjegyzések: