Az egy igaz hit

Kedves felekezetbeli társaim. Mai misémet hagy kezdjem egy kis prédikálással Istenről, az egyetlen és létező legnagyobb erőről.
Mint tudjátok kedves lelki barátaim, modern korban élünk. Állandóan változó és egyre sebesebben rohanó világban tengetjük napról napra életünket. Gondolhatjátok drága feleim, hogy Istenünknek is alkalmazkodnia kell ehhez a sebességhez. Eddig ő is hosszú hajat viselt és velünk volt Woodstockban is. Együtt szívtuk a marihuánás cigarettát, és a drága kockacukrokat osztogattunk, hogy ez itt Isten teste és lelke. És ő boldogan és fajtalan vigyorral költözött belénk. A szeretetet hirdettük, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében felhőtlenül zengtük az ég felé az áment.
Az idők azonban változnak, drága hittársaim, és ezt istenünk is felismerte. Most már teljesen kopaszon és bomberdzsekiben jár közöttünk, kezében baseball ütővel, mellyel keményen és határozottan téríti meg a hitetlen kutyákat. Kedves feleim, borotváljátok ti is simára fejeteket, és öltözködjetek akképpen, ahogyan a Biblia bővített és javított kiadásában olvashatjátok.
És hirdessétek az igét: A tiszta és elsőbbrendű faj a fehér. A többi csak büdös rabszolga lehet földjeinken. Terjesszétek a hitet és tiszteljétek az Istent, mert ő szeret titeket.
Most pedig kedves felekezeti társaim, mondjunk el egy imát...

Türelem rózsát terem

A szerelmes férfi ott állt az utcasarkon. A kedvesét várta. Kezében virág lógott. Egy szál rózsa.
A leány azonban késett. A szerelmes férfi nem izgatta magát, tudta, ez természetes szokása szívecsücskének, és hát ő türelmes ember volt.
Mivel nem volt más szórakozásra, időtöltésre való lehetősége, ezért csak úgy figyelte az embereket, a járműveket maga mellett. Most például egy keménykalapos, sétapálcás, nyakkendős úriember haladt el mellette, és befordult a következő sarkon. Gyerekek rohantak utána fakocsit húzva maguk mögött. Egy lovaskatona tűnt fel az utcán – büszkén kihúzta magát a nyeregben -, majd egy dörrenés után leesett az állatról. Egy másik katona rohant oda, másik fajta egyenruhában és egy szuronyos puskával a kezében, s miután kizsebelte a kimúlt katonát, boldogan elrohant.
A lány még mindig nem jött, de a szerelmes férfi nem izgult. Tudta, majd jön.
Most utcaseprők tűntek fel, és végigsöpörték a pénzt a macskaköveken, majd felvonulás következett, középpontban egy apró, ordibáló bajszos férfival. A tömeget marhaláncra vert kötött zsidók követték, majd tankok kitépett, lyuka közepű zászlókkal. Aztán csend lett. Újságárusok jöttek-mentek hangosan kiabálva, hogy „A kapitalista Amerika megtámadta baráti országunkat, Vietnámot” vagy, hogy „Szocialista társunk a Szovjetunió rettenthetetlen flottája elindult a Kubai öböl felé”. Rajtuk kívül már csak néhány ember járkált az utcán. Néhányan a rendszerváltásról, néhányan Antal József haláláról, és még néhányan Darth Vadert azonosították egy híres politikussal.
Ekkor már a szerelmes férfi9 egy kicsit ideges lett. A leány nem jött, pedig már mióta várt reá. Elege lett az egészből. Az a büdös nő nem jött el. Az a hülye kurva valószínűleg egy hülye fasszal hetyeg éppen otthon.
Földhöz vágta a kókadt virágot, és hazament.

Újságcikkek

Új rekordot döntött K. Péter, a Malév légitársaság új pilótája. A Budapest-Budapest eddigi 22 óra 39 perc repülés idejű csúcsot 1,2 másodpercre csökkentette. Ez utón is gratulálunk e remek teljesítményért.

Jó alakú, szemérmetlen fiatal lányokat keresünk Hong Kongba eltűnt lányaink helyére. Havi 1000 dollár fizetéssel. Hív most! Tel: ****-**-**.

Mindennapok a Pilvax kávéházban (Jelenet 1, azaz egy felvonásban)

Szereplők: 6db férfi, Döguralom
Színhely: lásd főcím

(Hat férfi ül az asztal körül. Dögunalom körülöttük rohangál.)

1. férfi: Hé, fiúk, ti nem unatkoztok?
Többiek: (kórusban) De igen.
1. férfi: Csinálnunk kellene valami jó kis balhét, nem?
2. férfi: Mégis, mire gondolsz?
1. férfi: Hát, egy kis utcai felvonulásra, népszításra… vagy legalábbis valami ilyesmire.
3. férfi: Hmm… Ez nem is hangzik olyan rosszul. Kifejtenéd bővebben!
1. férfi: Először is írnánk egy kiáltványt, majd utána elmegyünk az egyetemekre, és ott csinálunk egy jó kis balhét, aztán betörünk egy nyomdába, és úgy hülyeségből a magyar nép nevében lefoglaljuk aztat, majd sok száz példányt csináltatunk a kiáltványunkból, hogy asztat szétszórhassuk az utcákon, és egy kellemes kis forradalmat gerjesztünk. Később még elnézhetünk a Múzeum kertbe is, és este felé talán tehetnénk egy sétát a várban.
4. férfi: Ez igen! Ez nagyon jól hangzik. Szerintem szavazzuk meg!
(Megszavazzák, Dögunalom el)
5. férfi: Szerintetek hány pontból álljon a kiáltvány?
6. férfi: Várj! Mindjárt kigurítom. (kockákkal gurít egyet) Az anyja! Két hatos. Hát, fiúk, álljon pontosan, kereken 12 pontból.
2. férfi: Gondolod elég lesz ennyi pont?
6. férfi: Szerintem bőven. A hülyeségből hagyni kell a jövő hétre is valamit.
1. férfi: Legyen az első pont… mondjuk az, hogy… Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. A mű felütéseként nem lesz rossz.
3. férfi: Figyeljetek! Második pont: Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
4. férfi: Ha már ezt belevesszük, bár a múlt hetiben is benne volt, akkor mondjuk legyen a következő pont az, hogy évenkénti országgyűlést Pesten.
5. férfi: Ez az! Megvan! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
3. férfi: Nem lesz ez egy kicsit meredek?
1. férfi: Jó lesz! Hagyjuk benne!
4. férfi: Lehetne az ötödik pont az, hogy Nemzeti őrsereg, és a tízedik, hogy nehogy egymás után jöjjön, ahogy a múltkor is, mondjuk az a hosszú katonás duma, az idegen katonák haza, satöbbi, satöbbi…
6. férfi: Ettől viszont a hasatokat fogjátok fogni: Közös teherviselés, képviselet alapján, és úrbéri viszonyok megszűntetése.
1. férfi: Ez tényleg jó, de szerintem válasszuk ketté, és máris két ponttal kevesebb van hátra.
2. férfi: Én a múltkor olvastam két idegen szót. A nép zabálja az ilyeneket.
3. férfi: Oké, és mi volt az?
2. férfi: Esküdtszék és Nemzeti Bank.
5. férfi: Nagyon jó! Két újabb pont megvan. Mit írsz te ott?
1. férfi: Áh, semmit… Ez egy nagy hülyeség…
3. férfi: Hadd nézzem! Nemzeti dal. (elolvassa) Ez tényleg hülyeség, de arra jó lesz, amit itt művelünk. Majd kinyomtatjuk, és te meg elszavalod.
4. férfi: Tizenegyedik pont: A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
3. férfi: Ez igen! Ezt zabálni fogja a nép. A végére pedig rakjuk a már jól bevált, és még egy évszázad múlva is népkedvenc dumát, azt az Uniósat.
1. férfi: Várjatok! Várjatok! Az egésznek valami címet is kellene adni.
2. férfi: Mit kíván a magyar nemzet?
1. férfi: Ez az! Ez jó lesz. A legvégére pedig nyomjuk azt a süket francia dumát a testvérekről, az egyenletekről, meg a szabadlábra helyezésről.
5. férfi: Hát, fiúk! Meg kell vallanom, ez kurva jó lett.
1. férfi: Akkor tettre fel!
3. férfi: Induljunk!
(Mind el; Dögunalom be; Dögunalom ki)

János születése

Péter ember volt. Egy rövid hajú férfi. Mindennapos élete volt. Reggel felkelt, benézett a munkahelyére, majd hazament. Élte mindennapjait.
Péterben azonban volt valami különleges. Ezt barátai – a rövid hajú Péter, a nem hosszú hajt viselő Péter és Péter, akinek rövid haja volt – is megérezték. Volt ebben az emberben valami különleges, valami meg nem fogható.
Péter anyukájának, Péternek, ez már az óvodában feltűnt, ugyanis ott az ő drága, aranyos kisfiát úgy hívták: Peti. De lehet, hogy még régebbről kell keresni az árulkodó jegyeket. Igen. Péter, Péter nagypapája emlékezett rá – múlt időben, mert már meghalt és gyönyörű temetése volt -, hogy a parkban, amikor hintáztatta kis unokáját, az öregasszonyok Petikének szólították. A kis Péter nagy Péter lett, és iskolába kezdett járni, ahol őt csak úgy egyszerűen lepetyázták. A fiú időközben felnőtt, és miután Péter, az érettségi elnök átadta neki a bizonyítványát, kilépett a nagy életbe.
Ott már mindenki Péternek hívta.
Egy nap, miután Péter szakított barátnőjével, Péterrel, meglátta élete végzetes szerelmét, Pétert. Rögtön beleszeretett. Péter ugyanis nagyon vonzó nő volt. Igazi csoda. Péter még sohasem látott olyan gyönyörű rövid hajat, mint választottjának, Péternek volt.
Megszólította a lányt, s az rámosolygott. Péter szíve nagyot dobbant ebben a pillanatban. Este már együtt mozizott, majd vacsorázott Péter Péterrel. Mindkettőjük számára gyönyörű este volt.
Haza felé tartottak éppen, amikor egy járókelő eléjük vetődött , és megkérdezte Pétertől:
- Mi a neve fiatalember?
- Péter! – válaszolta Péter, és a járókelő már válaszolt is: - Engem pedig Péternek – majd továbbment.
- Téged Péternek hívnak? – nézett Péterre szerelmesen Péter. – Gyönyörű neved van. Az én nevem Péter.
- Az is gyönyörű név. – adta válaszát Péter.
Ám ekkor a lány – akit Péternek hívtak – olyat mondott, ami nagyon meglepő volt, és sorsdöntő Péter számára: - Petyus! Leszel a férjuram?
Nem, nem! Nem a házasság hátborzongató szavai rémítették Pétert, hanem az, ahogy őt most szólította Péter. Így még senki sem szólt hozzá. Ez annyira megzavarta a fejét, hogy egy hétre rá megtartották az esküvőt, és miután Péter kimondta az igent Péter felé, és Péter is igennel fogadta, hogy hű lesz Péterhez, nászútra mentek.
Kilenc hónapra rá pedig várták a babát.
Amikor eljött a nagy nap, mindenki nagyon izgatott volt. Péter, aki Péter anyukája volt, a nagypapa, Péter, Péter, Péter apukája és nem utolsó sorban Péter, az örökös rosszcsont, Péter öccse.
Kilenc óra harminchét perckor indult meg a szülés. Komplikáció nem volt.
Péter, az újdonsült anyuka kezébe vette a kisgyermeket, majd mikor meglátta azt, rémülten felüvöltött: - De hiszen ez János! – és falhoz vágta a csecsemőt.

A jóslat

Tél van.
Az ember bemegy a jósdába.
Az öregasszony jósolni kezd.
- Add a kezed fiam! Jaj! Halált látok!
- De öreganyám…
- Várj! Nagyon vigyázz! El fogják vágni a torkodat, a véredet kifolyatják és kisütik. Aztán feldarabolnak, zsírodat kisütik, húsodat megeszik. Rettentő kínokat kell kiállnod!
- De öreganyám, ha megengedi, előbb levenném a disznóbőr kesztyűmet.

Mi a tömeghisztéria?

A minap néztem a tévét. Azt mondták benne: Az eper okozta! Az eper a bűnös!
Másnap, csak úgy véletlenül kikeveredtem a piacra. Nagy nyüzsgés volt, és mindenki ordibált.
Az egyik árus így kiabált:
- Friss az eper! Nem okoz semmi bajt! Friss az eper!
Volt olyan árus, aki ekképpen akarta meggyőzni vevőit:
- Szalmonellamentes epret tessék! Itt a szalmonellamentes eper! Be lett oltva szalmonella ellen az eper!
Később, amikor éppen a húsért álltam sorba, és várnom kellett mert egy hülye nő kiverte a balhét, hogy fagyasztott a hús, és, hogy attól beteg lehet attól ő beteg lehet , szalmonellát kaphat, megszólalt mögöttem egy vén nyanya:
- Nyam! Nyam! Nyam! Az ember már nem mer semmit, főleg nem mer epret venni.
Én ránéztem, ő meg elhallgatott.
Valami furcsa ok folytán elegem lett a az egész piacból…
De máig nem értem mi az a tömeghisztéria.