A fogadás filozófiája

- Kedves nézőink, mai adásunk vendége egy olyan személy, akinek foglalkozása meglehetősen különös. Ő a tulajdonosa az emberfogadó irodának: Mr. Richard Beaker.
- Jó napot!
- Jó napot! Mondjon valamit erről a fogadóirodásról!
- Hát…
- Nagyszerű, köszönjük, de lehetne egy kicsit bővebben?
- Tudja, mi azzal foglalkozunk, hogy fogadjuk az olyan embereket, akik embertársaikra velünk akarnak fogadni.
- Ezt nem egészen értem.
- Én sem, de azért elmondom. Az alapötlet egyszerű: Arra jöttünk rá, hogy sok olyan ember van, akit érdekel a körülötte lévők sorsa, annyira, hogy akár még fogadni is hajlandóak. Például, hogy kettőjük közül melyikük túrja ki előbb állásából a másikat, vagy mondjuk a szomszéd mikor vágja bele a kést feleségébe, meg ilyenek. Érti, ugye?
- Még nem egészen értem. Eszerint maguknál arra és annyival fogadok, amennyivel akarok?
- Azért nem teljesen. Állatokra például tilos fogadni, mi meggyőződéses állatvédők vagyunk, tudta?
- Nem.
- De, azok vagyunk.
- És mondja, kifizetődő ez a vállalkozás?
- Óh, hogyne! Tudja hányan tódulnak azért, hogy fogadhassanak? A főnök a beosztottakra, a munkások a kormánytagokra, a férj az anyósra, a gyerekek a tanárra, satöbbi…
- Gyerekek? Tőlük is képesek pénzt elfogadni?
- Persze! A gyerek csak hadd tanulja meg milyen az élet. Egyszer nyer, másszor – ez van többségben – veszít. Egyszer rá fogadnak, máskor ő fogad másra. Egyszer fenn, másszor lent, ahogy mondani szokták. Az élet egy verseny, és ha az, akkor miért ne fogadhatna bárki rá? Az életbiztosítók is így működnek, csak mi ezt be merjük vállalni.
- Hát, igen, de úgy hallottam, hogy Önök – ellentétben a biztosítókkal – mindig nyernek.
- Ez aljas rágalom! Mi nem csalunk!
- Én ezt nem mondtam… Miért? Igen?
- Hát… most, hogy így rákérdezett… de az a nagymama már úgy is a végét járta, meg hát egy-két állás, igen… majd találnak másikat… Mondja, nincs véletlenül egy anyósa?
- De, van.
- Nem akar fogadni, mondjuk arra, hogy egy héten belül meg fog halni? Na, fontolja meg, mondjuk 25000$-ért.
- Hát, tudja, nagyon szívós az öreg… Áh! Üsse kavics, itt a pénz.

A jövő…

Amikor a világ elért arra a pontra, hogy sok haragot és gyűlöletet már nem lehet majd elfojtani, elszabadul majd minden.
Az emberek akkor egyek lesznek az ős természetből kiszakadt elődeikkel, s az állatok veszik át az irányítást. Az erőszak és a gyűlölet szavak új értelmezést kapnak. A nemzetek és a fegyverek egymás ellen fordulnak, robbantanak néhány atombombát, majd mikorra azok elfogynak, puszta kézzel esnek egymásnak, és nagyobb pusztítást visznek véghez, mint valaha gondoltuk volna.
Az állatok és a növények akkora már régen kihalnak, és a légkör is egyre elviselhetetlenebb lesz.
Csak egy helye marad a Földnek, egy kis szeglete a világnak, ahova az erőszak és az öldöklés nem tudta befurakodni magát. Ez a hely az Újpesti Műszaki Szakközépiskola, amely még ezen zordon időkben is képzi a jövő informatikusait.

A találmány

Helyszín: Feltalálók klubja

- Jó napot!
- Jó napot, uram.
- Szeretném szabadalmaztatni új találmányomat.
- Mi lesz az?
- Hát, az elején kezdeném! Éppen vártam a villamost ma reggel, és nem jött. Nagyon megijedtem, hogy a elkések a munkából, és rájöttem a megoldásra. Azonnal idejöttem, hogy elmondjam. A megoldás a villamospótló.
- Na, jó-jó, de álljunk csak meg egy pillanatra! Mi az a villamos?
- Hát az előző találmányom. Tegnap voltam itt bejelenteni, mert vártam reggel a buszpótlót, és nem jött. Nagyon megijedtem, hogy elkésem a munkából, és eszembe jutott, hogy esetekben szükség van villamosra. Azonnal eljöttem szólni.
- Igen, igen, már rémlik valami. Az azonban nem világos, mi az a buszpótló?
- Hát, egy tegnap előtti találmányom. Minden hasonlóképpen történt, mint ma és tegnap, de itt a busz nem jött, ezért találtam fel a buszpótlót.
- Erre már emlékszem, de mi az a busz?
- Az a buszpótló előtti találmányom. Vártam reggel a…
- Na, várjunk csak egy kicsit! Mi a maga foglalkozása?
- Na, de főnök, ezt mindennap megkérdezi. Feltaláló vagyok!
- És ugye megint pénzt akar?!
- Hát… Igen, szeretném még ma forgalomba állítani a villamospótlót.
- Napról napra állandóan ez a szöveg.
- Nem bízik bennem, főnök?
- Őszinte leszek magához. Első nap, amikor nálunk kezdett dolgozni, azonnal egy furcsa és egyben hihetetlen ötlettel állt elő. Azt állította, hogy a szekerek kerekeit háromszög helyett kör alakura kellene esztergálni, hogy jobban menjenek. Már akkor gyanakodtam magára. Ilyen átlátszó trükkel ugyanis nem mindennap próbálnak tőlem pénzt kicsikarni. De azt mondtam, úgy legyen! Pénzt adtam a fejlesztésekre.
- Igen, főnök, de a kör alakú kerékkel, bevallom, még most is vannak problémák. Az új járműveim is azért nem működnek. A kerekeik miatt. De már dolgoznak a mérnökeim a tökéletesítésen.
- Na, jól van. Most utoljára még adok pénzt, de eredményt akarok sürgősen!
- Köszönöm, főnök! Viszlát!

(Beszáll a kocsijába, gyújtást ad. Nem indul, így elkezd káromkodni.
- A francba, ezt még tökéletesíteni kell!
Kiszáll, és indul gyalog. Most látszik csak, hogy a kocsikerekek fektetve vannak felszerelve az autóra.)

Óvakodj a könyvtárostól

Urbánus mese napjainkból.
Előadja: Nagypapa
Hallgatják: Unokák

Jaj, drága kisunokáim! Úgy örülök nektek. A derekam… Olyan régen láttalak benneteket. Olyan szépek vagytok… Mondjak egy mesét nektek?
Ma három hős lovagról és egy gonosz könyvtárosról fogok mesélni. Jó? Jó? Jó?
E három lovag különböző országokból származott, mégis nagyszerű és összetartó csapatot kovácsolt belőlük a nagy kihívás. A kihívás, amelyen az emberiség sorsa múlhatott, a könyvtár bevétele. No, nem úgy, hogy le kellett gyilkolni mindenkit, és fel kellett égetni az egész könyvtárat… Nem. Egyszerűen csak be kellett jutniuk a félelmetes építmény belsejébe, és ki kellett kölcsönözniük egy egyénileg választott könyvet.
Ez persze egyszerű dolognak tűnhet, drága unokáim, és az is lenne, ha nem egy félelmetes ellenféllel, a könyvtár urával, a rettenthetetlen Józsibácsival kellett volna szembenézniük. Már maga a név is félelmetesen hangzik, hát még ha elárulom, hogy miként is nézett ki ez az ember… De nem, inkább mégsem írom le nektek, kisunokáim, mert még kicsik vagytok, és rosszul fogtok aludni az éjjel.
De térjünk vissza hőseinkhez. Sir Attilácska éles eszéről és méretes termetéről volt nevezetes, de ez nem is csoda, hiszen Kispesten – hazájában – is kitűnt a tömegből. A másik hős, Sir Jenci, nem túl messze élte életét a sötét könyvtárból, így érthető, hogy le akarta törni a zsarnok könyvtáros rémuralmát. Sir Viktorka messzi földről érkezett, és nem is tudom, hogy mit akart egyáltalán.
A három hős lovag szövetséget kötött, és elhatározták, hogy életük árán is végrehajtják a feladatot, megtörik a gonosz Józsibácsi hatalmát, és megszüntetik a fekete mágia hatását, kikölcsönöznek egy könyvet.
Rövid túra után az első emeleti bejárati kapunál álltak, és számba vették a lehetőségeiket. Majd kiköpték, amely így reptében eltalálta az ereszcsatornát.
Elhatározásukat tett követte, és beléptek a félelmetes „Könyvtár nyitvatartása” feliratú ajtón.
Ebben a pillanatban óriási ugrásokkal és egy égő cigarettával a kezében odaugrott Józsibácsi, és rájuk ordított:
- Takarodjanak kifelé! Mocskos brigandi! Mit akarnak itt már megint?!
Összes erejüket össze kellett szednie a három lovagnak, hogy válaszolni tudjanak:
- Könyvet szeretnénk kikölcsönözni.
- Minek az maguknak! Takarodjanak már kifelé! Óra lesz! Takarodjanak! – és nagyot taszított hőseinken.
- De tanár úr…
- Minek az maguknak! Nem is tudnak olvasni! Mocskos ötödik bések. Folyton idetolják a büdös képüket. Mit akarnak még itt?! – kiáltozott továbbra is Józsibácsi, de nem vette észre vörös szemgödrében villámló szemeivel, hogy a három lovag egyike besurrant a belső helyiségbe, és beírt a kölcsönzési lapjára egy követ.
A varázslat megtört.
- Kölcsönözni? Óh, nemes uraim, fáradjanak beljebb! – változott meg Józsibácsi hangvétele. Kedves, aranyos könyvtáros lett.
Csak tudjátok, kisunokáim, mindez nem a valóság, ez csak egy mese, melynek az a tanulsága, hogy: Óvakodj a könyvtárostól!

Katalógus

Főhős: fiatal férfi
Kora: 19 év
Súllyá: 55 kg
Családi állapota: nőtlen
Munkahelye: van
Élete: Eddig zavartalan és unalmas, de unalmát és magányát történetek kitalálásával feledtette, így meg is szokta az egyedüllétet. Minden nap a 7.15-ös lifttel ment munkába, és estefelé tért haza. Kényesen ügyelt arra, hogy ne legyen úrrá rajta a mindennapok szürkesége. Egyszer azonban, ahogy a liftben utazott, valami hirtelen a tetőről ráömlött, s még csak el sem tudott előle menekülni. Valami zöld folyadék volt. Rögtön el is mesélte a munkatársainak bent a gyárban s mind jót derültek rajta.
Ám a dolog ezzel el is lenne intézve, ha másnap nem ismétlődött volna meg az eset, és újra ráömlött a maró, zöld lötty, s ő megint úgy érezte, nem tud menekülni, de azért elmesélte barátainak ismét, és ők (csodák csodája) ismét jót derültek rajta! És ez így ment hónapról hónapra tovább.
Odafigyelése a löttyre annyira lekötötte minden idejét, hogy nem foglalkozott többé a történetek kitalálásával és saját egyéniségével, csak a lötty elől próbált menekülni, de az egyre ellepte őt. Talán, ha nem menekült volna…
… vagy talán akkor sem, na de mindegy is.
Ruházata, külseje, és már gondolatai is olyanok lettek, mint a gyári kollégáié, akiket eddig csak megtűrt maga mellett bólogató hallgatóságnak.
Egy nap, amikor a legmélyebben volt a zöld löttyben, nem történt semmi. Nem ömlött rá semmi. Ő ezt már nem vette észre, bement az ABC-be, vett egy flakon Domestos-t, és a fejére öntötte. Teljes volt a siker, mindenki rajta nevetett, aztán bement dolgozni…
Jövője: ? (törölve)

Közvetítés

Jó napot, jó szurkolást kívánok innen az Újpesti Műszaki Szakközépiskolából, ahol az idén is megrendezésre kerül a már sok éves hagyományokkal rendelkező Érettségi Verseny! Mint tudják, a versenyzők két szakaszban lesznek megmérettetve. Az első szakaszban, amelyen már túl vannak a versenyzők jobb és kevésbé jobb eredményekkel, három versenyágban kell bizonyítaniuk a sportolóknak. A mai közvetítés a második, sokkal izgalmasabb versenyszakaszt fogja az Önök képernyőjére varázsolni. Máris rajthoz áll az első versenyző. Arcán rémület, de a nyerni akarás is helyett kapott. Elhangzik az indítójel, de a rémült sportoló megszeppenve áll a startvonalnál, és nem indul el. Sajnos a versenybizottság ezért diszkvalifikálja őt, és a startvonalhoz máris a második versenyző áll. Elsül a pisztoly, és a sportoló vad vágtába kezd a zsűri asztala körül, de a bizottság ezt nem igazán jutalmazza pozitívan. Egy átlag kettessel sikerül is nem megbuknia, de ez nem lesz elég az első helyre. A következő versenyző már elhagyta rajtvonalt, és igen nagy sebességgel közeledik a cél felé. Igen! Igen! Gyerünk, fiú! Új világcsúcs van kilátásban, de az Európacsúcs már biztosan megvan! ... Óh, nem! Elesik! ... Nem áll fel! A fekete halottaskocsi lassan, tiszteletre méltóan hajt keresztül, és viszi el a maradékokat. Az utolsó versenyző készül a rajtnál. Elsül a pisztoly! Szépen halad a sportoló. Sorra veszi az akadályokat. Hupsz! Mintha most egy kicsit megbotlott volna, de nem, folytatja a megkezdett utat, és sikerült, beért! A zsűri nagy tanakodásba kezd, és igen, megadják a maximális pontszámot. Nos, kedves nézőink, közvetítést láthattak az Újpesti Műszaki Szakközépiskolából, az Országos Érettségi Világbajnokságról. Remélem élvezték a versenyt, és... Elnézést, most kaptuk a hírt, hogy az utolsó versenyzőt kizárták, és visszavonták az első helyét, mert doppingszert találtak a vérében. Így egyetlen versenyző, aki szabályszerűen ért célba, az igen gyengye teljesítményt nyújtó második versenyző volt. Ezzel az érdekes forulattal búcsúzok Önöktől, és abban a reményben, hogy velünk tartanak jövőre is, de előbb még találkozuk egyszer, a pótvizsgán.