Mária, a rocker

Mária vagyok, Szűz Mária.
Tudják, ez nem is lenne baj, csak hát nekem van, vagyis volt egy fiam, de már nincs… elmondom.
Amikor megszületett még olyan kedves és aranyos volt, még rá lehetett bízni másokra, és nem szólt egy szót sem. Elmehettem bulizni, ha kedvem volt. Ihattam, szipuzhattam, hisz nem volt senkim, nem szólt bele senki az életembe. Ez nekem így jó volt. Ez volt életem legszebb korszaka.

Ám amikor kezdett nőni rájöttem, mégis kéne valaki, aki jól elveri, de hát nem volt. Folyton kioktatott, tanított, és állandóan olyan kis ovisokkal vette körül magát, akik imádták, ha dirigálnak nekik. Állandóan azt hajtogatta, ne menjek bulizni, ne kábítózzak. Szörnyű, ugye, hogy mi lett ebből a gyerekből, így talán őnök is megértik, hogy nem bírtam tovább. Nem tehettem mást, a bíró is ezt mondta, bár hozzá is tette, azért nem a tízedikről kellett volna kidobnom, de hát mit tehettem volna?
Kérem kedves bizottság, ne hagyják, hogy ez a gyerek is megszülessen, még most öljék meg.
Vagy a sorsa ellen nem tehet az ember semmit?!