Az igazi szabadság

- Te nem szeretnél szabad lenni? Érted ugye, hogy mire gondolok. Repülni szeretnék. Láttad már a madarakat? Szárnyakat akarok, hogy repülhessek, hogy szabad lehessek. Érted, ugye? Mert ez itt egy börtön. Ez az egész világ egy börtön. Olyan jó lenne elmenni innen, és azt csinálni amit akarok. Ne legyen senki, aki megmondja mit, mikor és hol csináljak. Ne legyen senki, akinek be kell számolnom mindenről. Érted? Ki akarok törni ebből a világból! De nem könnyű ám! Mindenütt fülek és szemek vannak. Figyelnek! Az őrök könnyen nyakon csípnek… Bár lehetnék madár! Sólyom vagy sas a hegyek fölött. Eltűnni, és elhagyni ezt a helyet.
- Fogd már be a szádat, te barom, és ássál! Mindjárt túljutunk a szögesdróton.

Mária, a rocker

Mária vagyok, Szűz Mária.
Tudják, ez nem is lenne baj, csak hát nekem van, vagyis volt egy fiam, de már nincs… elmondom.
Amikor megszületett még olyan kedves és aranyos volt, még rá lehetett bízni másokra, és nem szólt egy szót sem. Elmehettem bulizni, ha kedvem volt. Ihattam, szipuzhattam, hisz nem volt senkim, nem szólt bele senki az életembe. Ez nekem így jó volt. Ez volt életem legszebb korszaka.

Ám amikor kezdett nőni rájöttem, mégis kéne valaki, aki jól elveri, de hát nem volt. Folyton kioktatott, tanított, és állandóan olyan kis ovisokkal vette körül magát, akik imádták, ha dirigálnak nekik. Állandóan azt hajtogatta, ne menjek bulizni, ne kábítózzak. Szörnyű, ugye, hogy mi lett ebből a gyerekből, így talán őnök is megértik, hogy nem bírtam tovább. Nem tehettem mást, a bíró is ezt mondta, bár hozzá is tette, azért nem a tízedikről kellett volna kidobnom, de hát mit tehettem volna?
Kérem kedves bizottság, ne hagyják, hogy ez a gyerek is megszülessen, még most öljék meg.
Vagy a sorsa ellen nem tehet az ember semmit?!

Csalódás

Én más vagyok, mint a többiek, engem nem érdekel a politika. Hallottam, hogy bejelentették, miszerint az elnök azt hazudta az országnak, 2023-ban élünk, közben csak 1996 van. Sok embert megviselt, és sok az öngyilkos. Az én családom is megfogyatkozott. A nagyapám, az anyám, a testvéreim, az anyám, a gyerekeim, a kutyám.
De én erősebb vagyok náluk, engem nem érdekel a politika. Sosem érdekelt, hogy mit hazudnak azok a disznók, szemét mocskos békák.
Én nem vagyok olyan, mint a többiek, én nem ugranék le egy felhőkarcoló tetejéről le a mélybe, és nem várnám, hogy vége legyen… én nem…
Placcccs…

Az amerikai láncfűrészes gyilkos 24 vacsorára készülődik

- Na! Hő! Lássuk csak mit együnk ma vacsorára! Asszony, mindjárt jövök! Benézek a hűtőkamrába. Höhö! Ma nincs kedvem újabb részt forgatni. Úgyis mindig valami hülyét kéne szétdarabolnom a 25-ben.

Na! Hő! Lássuk csak mit együnk ma vacsorára! Mi található itt a hűtőkamrában? Na, nézd má’ egy jobb felső comb. Áh! Ma nincs erre étvágyam, talán együnk inkább egy kis bal alsó kézfejet? Áh! Az asszony nem szereti. Pidig finom ám… Jé, van itt egy kis tavalyi mell. Hát, igen, akkor még nem volt a szilikon őrület. Bár jól megfőzve még az is ehető. De lássuk inkább ezt a bal combot. Fúj! Ennek lejárt már a szavatossága! Asszony!Nem megmondtam, hogy a régi áldozatokat tüntesd el? A 22-esben még olyan ügyesen csinálta… Áh! Megvan! Ez jó lesz!

(beront az asszony)

- Mit művelsz már itt! Teszed azt le rögtön! Az a gyereknek lesz szülinapjára. Különben is, sok benne a koleszterin. Ma este diétázni fogunk, és csak néhány ujjpercet fogyasztunk vacsorára.