Az élet értelme III

Kora reggel van. Két alak sétál a mezőn. Anya és 8 éves fiacskája. Láthatóan „szartse” gyűjtenek. Van náluk zsartsetartó, meg szartsecsapda, szóval mindenre fel vannak készülve.
Egyszer a gyerek, akit hívhatnának Andrisnak is (de nem így hívják) megszólal:
- Anyúúúú! Én költő leszek!
- Fiam, te nem leszel költő.
- De. Én költő leszek.
- De te nem leszel költő.
- De igen! – kötötte az „ebet a karóhoz” a kis vacak; mígnem anyja megunta, és bele nem eresztett egy olyan jó kiadósat a vállán csüngő vadászpuskából:
- Nem leszel! – mondta a halott fúnak, majd ment tovább szartse gyűjteni...