Madártávlatból

Nehezen vehető ki a táj, a felhők mindent eltakarnak.
Igen-igen, eloszlott a sűrű pára.
Északra egy város látszik rengeteg házzal. Az emberek kis hangyaként izegnek-mozognak az utcákon. Az autók színes kavicsoknak tűnnek. A város mellett egy erdő fekszik, közepén tisztással.
Nyugaton egy folyó kanyarog a hegyek között. A hegyre kígyóként vezet fel egy autóút. A vonat, mint egy sikló tűnik el és bukkan föl utána az alagutakból.
Keleten pedig a tenger. Víztükrén apró gyöngyszemek formájában csillan meg a napfény. Az óriási repülőgép-anyahajó is csak apró összeragasztható játékmodellnek tűnik.
Délre szántóföldek terülnek el. Barna, zöld és citromsárga téglalapok a búza és kukoricaföldek.
Így nézelődött a szerencsétlenül járt ejtőernyős, mielőtt szétplaccsant volna, mint egy görögdinnye a földet éréskor.

Szója (Soja)

Sokféle vitaminok vannak benne, pl: L, S, D vitaminok. Ezért feldobja az embert.
Elkészítése: Meleg vízben teát készíteni belőle.
Fogyasztása:

1. Gőzér inhalálással felszívni.
2. A teát vénásan injekcióval belőni.
3. Az edény alján maradt darabkákat speciális pipával elszívni.

NEM TARTALMAZ KOLESZTERINT!
Az alapszóját lehet vásárolni közértben. Azonban ezt a fajtát csak nálam lehet beszerezni. Gyermekek is fogyaszthatják. Kábszer is készül belőle. A gyerek megeszi a szóját, de a húst otthagyja.

Terminátor III

„Javában dúl a gépek háborúja, de a végső harcra itt és most kerül sor” (Terminátor I)

Az éjszaka nyugodt volt, a hold és a csillagok komoran pihentek az égbolton. Csend honolt a tájon, nyomasztó csend. A család lefeküdni készülődött, mindenki halkan, nesztelenül végezte a dolgát. Az anya ágyazott, az apa fürdött és a gyerekek a pizsamát vették fel éppen. Minden vészjóslóan hallgatott.
Hirtelen üvöltés és rettenetes csattanás hallatszott valahonnan. Mindenfelé elektromos kisülések és szikrák pattogtak. Aztán újra csen lett és sötét. Rettentő sötét.
- Mama, félek a sötétben! – hallatszott az egyik gyermek hangja.
Halk kattanás után újra világos lett. Valami borzasztó nagy elektromos mezőnek kellett létrejönni, hogy az automata biztosíték leoldjon.
- Mi történhetett? – kérdezte a gyerek.
- Mindjárt megnézem. – hallatszott a válasz.
Az anya felszaladt a lépcsőn, és kinyitotta az ajtót. Egy ember feküdt a földön teljesen meztelenül. Arckifejezése és testtartása mind arról árulkodott, hogy óriási kínokat kellett kiállnia a középkorú férfinak. A nő ijedten felkiáltott:
- Úristen, apa beleejtette a hajszárítót a fürdőkádba!

Az élő történelem

Az estély már javában folyt, amikor megérkezett az új vendég, ebbe a különös környezetbe. Rögtön beszédbe is elegyedett az első emberrel, aki az útjába került.

- Á! Jó napot!
- Jó estét! Albert Einstein vagyok!
- Óh, persze! Emlékszem magára, magának köszönhetjük az atombombát.
- Mit beszél? Én nem, én nem fogom ezt megtenni… (és szívéhez kapva esett össze)
Hát, ilyen az élet. Éppen, amikor beszédbe elegyednénk valakivel – gondolta – összeesik. Na, mindegy. Hiszen még annyian vannak itt.
- Nicsak, itt van Mr. Zeppelin is. Jó napot!
- Jó estét, uram!
- Ugye nem tévedek, ha azt mondom, hogy az Ön léghajója fog darabokra esni tíz év múlva? Igen, már emlékszem. Több száz ember fog meghalni!
- Nem, én ezt nem akarom, ezt nem. Inkább… (és kiugrott az ablakon)
Hát ezzel sem volt szerencsém, de hát ugye (kedves Olvasó) ilyen az ÉLET!
- Á, jó estét! Ne mondja meg, kitalálom! Maga Friedrich Nietzsche, nemde?
- Pontosan. Feladatomnak érzem a jelenlegi értékek lerombolását, és helyébük újak építését.
- Igen, és maga a nácizmus egyik ideológiai alapköve!
- De hát mi az a nácizmus?
- Egy szörnyű, iszonyatos diktatúra, amelyben milliókat fognak megölni tervszerűen, úgy 60 év múlva.
- Uramisten! Nem! Én soha sem, én nem… (és nekiiramodott a zárt üvegajtónak, s minden csupa vér lett)
Na, keresek valakit, akivel végre értelmesen beszélhetek.
-Á, Mr. Freud, jó napot!
- Jó napot! Maga biztosan az, az ember, aki halálba kergette a világ nagy tudósait, és aki koholt vádak alapján – miszerint ő találta volna fel az atomhasadást, pedig a periódusos rendszer találta fel – halálba hajszolta Marie Curie-t, a Nobel-díjas kémikust.
Na, ennek sincs ki a négy kereke, de hát mi várhatnánk el egy őrülttől.
-Á, Marie Curie! Kezeit csókolom! Ugye maga találta fel a … (és itt megállt, elgondolkozott, próbált emlékezni az őrült öreg Freud szavaira) Maga találta fel a periódusos rendszert?
- Ne,. ez szörnyű, hát az embereknek ennyit ér az rádióaktivitás, hogy összekeverik a periodikus rendszerrel? Hát, így nincs értelme az életemnek… (és beledőlt a kenyérvágó késbe)

Kifelé menet a férfi furcsállta, hogy miért áll annyi mentő a bálterem előtt, de hát, mit törődjön vele – gondolta – hiszen egyenlőre nem érte jöttek, hiszen Napóleon Szent Ilona szigetén hal meg majd úgy öt év múlva!

Faiskolában

- Üdvözlöm, uram! Mit szeretne?
- Valamilyen mutatós fát szeretnék venni.
- Ajánlhatok valamit?
- Igen, legyen szíves!
- Itt vannak ezek a gyönyörű fenyők például, vagy ezeket a törpealmafákat is szívesen veszik mostanában. A legkülönösebbek azonban ezek az orrszarvúfák.
- Micsoda? Orrszarvúfák?
- Igen. Ezek itt, látja?
- De hiszen ezek egyszerű szilvafák, még szilva is van rajta.
- Nem, nem. Ezek még növésben lévő apró orrszarvúk. Csak ilyenkor még nagyon hasonlítanak a szilvára. Majd rövid időn belül kezd el nőni a lábuk, a fejük, a farkuk, és aztán leesnek a fáról, majd nemsokára a szemük is kinyílik.
- Ja, értem. De várjon csak! Micsoda hülyeség ez! Hiszen az orrszarvúak nem fán teremnek. Maga át akar verni engem.
- Dehogyis, uram! Mit képzel rólam?! Hiszen tavaly hoztam az orrszarvúmagokat Szibériából.
- És már ekkorára nőttek a fák?
- Igen. Rendkívül gyorsan nőnek.
- De ezek akkor sem orrszarvúfák. Olyanok ugyanis nincsenek.
- De igen!
- Nem! Az orrszarvú nem terem fán.
- Dehogynem!
- Engem bizony nem ver át. Képzett botanikus vagyok, és orrszarvúfarmom is van. Biztos vagyok benne, hogy orrszarvúfa nem létezik, az orrszarvú nem terem fán.
- Miért ilyen biztos benne?
- Mert van otthon orrszarvúbokrom. Az orrszarvú ugyanis kizárólag bokron terem meg. Nem is tud rámsózni egyszerű szilvafákat.
- A fenébe! Ez nem jött össze!

Naptári világnap

- Jó estét kívánok, kedves nézőim! A mai műsor vendége dr. Gergely András naptárológus professzor, a Magyar Naptárológiai és Halikra-szaporító Egyesület tagja és alapítója. Tapsolják hát meg vendégemet, Andrást!
- Jó napot mindenkinek, csókolom műsorvezető bácsi!
- Szervusz, Andráska! Első kérdésem az lenne, hogy miben áll a Magyar Naptárológiai és Halikra-szaporító Egyesület lényege?
- Tudja, mi naptárakat szaporítunk és halikrákat írunk.
- Tényleg?
- Á, dehogy. Naptárakat írunk és halikrákat szaporítunk.
- A naptár részét már értem, Andráska, de a halikra, az hogyan szaporodik?
- Hát természetesen baltával! Én és Balázska szaporítjuk őket, és már egész sok van.
- És mire jók ezek a halikrák, Andráskám?
- Semmire.
- És a naptárak írása?
- Az már egy komolyabb dolog, s meg is ragadnám az alkalmat, hogy előadjam új találmányomat, a Gergely-András naptárat.
- No, de Andráska, ebben pornóképek vannak!
- Jaj, hát nem az, az új benne – az, az anyukámé volt – hanem a napok.
- A napok?
- Igen, a napok. 1024 van belőlük egy évben.
- És ez mire jó?
- Tudja, így a számítógépek is gyorsabban feldolgozzák, de a legnagyobb előnye, hogy minden világnap külön világnapot kaphatott benne. Tudja, eddig nagy kavarodást okozott, hogy néhány világnap egy napra került. Például a könyvtárosok világnapja egy napon volt a diákok világnapjával, s így állandóan verekedésbe torkollott a dolog, másrészt pedig így jut majd hely az eddig durván és megmagyarázhatatlanul mellőzött farkatlan férfiak és kenguruk világnapjára. Remek, nem?
- Remek, remek, de ha egy év 1024 napos, akkor mi van a hónapokkal?
- Tizenhat van belőlük, így a közmert Augusztusról elnevezett hónap mellett helyett kapott az eddig méltatlanul mellőzött nagy államférfiak is, mint Hitler, Sztálin, Napóleon vagy Törpapa.
- Törpapa?
- Igen, a kedvenc mesém. Tudja sokat tanakodtunk Balázskával, hogy belerakjuk e barbáékat, de tudja, őket mégsem szeretjük annyira.
- És mi van akkor, Andris, ha ez nem tetszik az embereknek?
- Akkor sincs semmi baj, mi szeretjük a halikrákat.
- De én a naptárra gondoltam!
- Ja, persze! Hát, azoknak készítettük azokat a képeket az elejére… Bár szerintem egy pucér nő halikrával vagy egy kémcső halikrával jobban mutatna.

Na, most mi van?

Kora reggel volt, a nap is álmosan ébredezett. Az utcák még az ürességtől kongtak, csak a parkban ébredeztek a hajléktalanok. Úgy tűnt, kellemes nap lesz. És akkor Kovács P. János egyszer csak megjelent a Váci út és az Árpád út kereszteződésében. Na nem úgy, hogy egyszer már valamikor létezett, és csak valami furcsa erő folytán most az egyik tér vagy idő síkról egyszer csak itt termett, mint ahogyan a tudományos fantasztikus könyvekben szokás. Nem! Szó sincs itt semmi ilyesmiről.

Kovács P. János azelőtt soha nem létezett. Legalábbis ez a Kovács P. János. Ugyan a telefonkönyvben fellelhetőek néhányan, akik erre a névre hallgatnak, de ez a Kovács P. János egyikükre sem hasonlít. Ugyanakkor névváltoztatás sem történt. Kovács P. János egyszerűen csak megjelent a Váci út és az Árpád út kereszteződésében. Megjelenhetett volna akár is, pl. Szabó V. Márta vagy Takáts S. István, de nem jelentek meg, így róluk most nem esik itten szó.

Kovács P. János egyszer csak ott volt, és kész! Körülnézett, majd félhangon a következő kérdést tette fel:
- Na, most mi van?