A mindennapi teendő

A szokásos módon történt minden ezen az estén is. Talán másként is történhetett volna, ha van egy nő a közelben. Akkor talán „azzal” lett volna elfoglalva, de ilyen már nagyon régen esett meg vele. Ezért hát – mint máskor is – kénytelen volt a saját kezébe venni a dolgokat. Felkapcsolta a villanyt, mert csak úgy ment neki a dolog.
Erősen megszorította a micsodáját, és csuklója hevesen kezdett mozogni föl és alá. Arca deformált volt a szokásoshoz képest, bár ezt már megszokta az idők folyamán. Néha kinyitotta a száját, máskor viszont erőlködve vicsorított. Érezte, mennyire közeledik a vége.
És tényleg. Hirtelen vége szakadt az egésznek. Kezét ekkorra már teljesen beborította a sűrű, fehér színű, habos folyadék.
Aztán megmosakodott, és nyugovóra tért. Örült neki, hogy túl van már a fogmosáson.

A Világítóember

Egy világító ember megy az utcán. Hirtelen leszólítják.
- Elnézést! Maga netán egy ufonauta?
- Nem! – üvölti idegesen. – A kurva anyád az ufonauta.
- Jaj-jaj, ne haragudjon. – mentegetődzik.
- De, haragszom! Mi az, hogy nem ismer fel? Ezért megérdemli a halált – kiáltja, és agyonlövi.
Megy tovább a világító ember. Megint megszólítják.
- Jó napot! Maga miért világít? Valamilyen hasadóanyagnak képzeli magát?
- Szégyellje magát, hogy nem ismer fel! – ordítja, aztán ezt is agyonlövi.
Elindul tovább. Újra megállítják.
- Helló! Maga egy éjjeli állólámpa, vagy miért világít?
Se szó, se beszéd, csak agyonlövi vörösödő fejjel.
Háborogva áll az utcán és 110 decibellel káromkodik.
- Hát, senki nem ismeri az elemlámpát? – mormolja csalódottan maga elé. – Akkor inkább kissámli leszek . –mondja és vidáman sétál tovább az utcán egy kissámli.

A jó turista 4+1 ismertetőjele

1. A jó turista fekete cipőt visel, amely ki van lyukadva. Ebből látszik, hogy sűrűn jár túrázni.
2. A jó turista kék pólót és kék farmert hord. Ez egy titkos turistazsargon. Ebből is látszik, hogy szeret túrázni.
3. A jó turista visz magával túlélő-felszerelést: kést, újságot és – persze a legfontosabbat –FIRE!-t. Mindezt természetesen nylonzacskóba csomagolva.
4. A jó turista négyzetes hasáb alakú műanyag flakonba viszi a limonádét és napi 10 zsömlét fogyaszt.
5. A jó turista hangosan kurvaanyázik, ha jégeső szakad az égből túrázás közben. Ja, és ha eláztatják a cuccait, akkor ŐL!

Körkérdés: Mit hoz a jövő?

- Hát, szerintem csak szépet és jót. Végre minden ember megbékélődzik és mind felmennek a holdra vagy más bolygókra majd piknikezni.
- A jövő szép és jó, kérem! Remélem új autót veszek majd, mert ez a roncs már tavalyi.
…És ön szerint mit hoz az 1997-es év?
- Én azt hiszem a világ afelé halad, hogy megoldja saját problémáit, mivel az információs szupersztráda és az internet segít… - a műsorvezető egy hatalmas ütéssel leteríti riportalanyát, és csak annyit mond: Az ilyenek mind felbosszantanak.

A féllábú, fogatlan történelemtanár utolsó fogának kiverése – Akció-forgatókönyv (ActionScript)

Nos, most, hogy széttapostuk a macskád, és felégettük a házad a kocsiddal együtt, mi az utolsó kívánságod, te rohadt állat, mielőtt kiverjük az utolsó fogadat? –szólt a fogász orvoscsoport a tanárhoz.
Égessétek fel a kertemet is – válaszolta elhaló hangon immár negyedszer a tanár.

Változást hozó ember

Igen, most megváltoztatom a világot! – gondolta magában az egyszeri ember, s felkerekedett. Ment, ment, míg el nem ért egy vaskerítéshez.
Talán mégsem kéne ugrálnom – mondta – inkább élnem kéne úgy, mint régen. Nem kell mindig a világot alakítgatni.
Bár ezt mondta, nem így gondolta, s gondolatát tett követte: „Változtatni akart a világon!”
Benyúlt tehát zsebébe, kivette a láncon függő lakat kulcsát; kinyitotta, s elindult afelé a kis épület felé ott balkéz felől. Megkerülte, hogy az ajtóhoz jusson, újabb kulcsot vett elő, s ezt is kinyitotta.
Az ajtó mögötti lépcsőn lement, fölkapcsolta a villanyt, és bezárta maga után a vasajtót. Leült a szép bársonyszékbe, amely ott volt a sok monitor és gomb előtt. Egy ideig ült ott, láthatóan gondolkodott, majd fölpattant, és megnyomta a START feliratú gombot a sok közül. – és a rakéta felemelkedett.
Ezután, mintha misem történt volna, kivette a szekrényből a sugárvédő ruhát, fölvette, és kiment az ajtón, fel a lépcsőn, át a kerítésen. Meg sem állt hazáig, ahol a továbbiakban úgy próbált élni, hogyan régen. Látszólag nem változott semmi – leszámítva persze azt a ruhát amit hordott.
Ám ha az ember jobban megnézte, nem voltak szomszédjai, sem rokonai, sem családja. Egyáltalán senki se volt. Ezeket ő a lelke mélyéről amúgy is utálta.

Kalapáló emberek

Egy ember ül, úgy néhány napja egy tévé előtt, és láthatóan vár valamire. Most, hogy jobban megnézem, van már vagy egy-két éve, hogy ott vár, merthogy a pókhálók bujasága és az árasztott bűz mértéke erre enged következtetni.
A nagy várakozásnak hirtelen vége szakad, amikor hirtelen megmozdul, és az órájára pillant. Megnézi, majd heves gyorsasággal felugrik a székéből (tönkretéve a pókok éves hálóit), kirohan a szerszámosládához, és egy K-15-ös típusú légkalapácsot és egy kis fanyelű kézi kalapácsot hoz be magával. A régen be nem kapcsolt tévé készüléket most újra áram járja át, mikor ujjával a kapcsoló felé mutat és… és… bekapcsolja. Az áram örömmel hatol a tévé belsejébe, melynek hatására néhány másodperc múlva meg is jelenik benne mindannyiunk kedvenc műsora a „Kalapálók-ötperce”.
A műsorvezetőnél irdatlanul nagy kalapács van – azért ő a műsorvezető -, mellyel hatalmasat üt, és már beszél is. „Jó reggelt, mindenkinek! Mai első témánk a kalapács helyes megválasztása. A kalapácsnál a méret a legfontosabb. A kisebb kalapácsok hangja vékonyabb, és csak egy-két faalt képesek áttörni, ám a nagyobb méretűek egész háztömböket tudnak a földdel egyenlővé tenni.”
Emberünk igencsak elcsodálkozva szemléli a műsort, de közben várja jelet. Azt a jelet, amikor a nagy valagfingató – vagyis a műsorvezető – megadja a jelet a K-15 típusú légkalapácsok bekapcsolására.
A műsorban eközben már javában folyik a kalapálás. Az operatőr éppen a kamerát veri, a vendégek kis kalapácsokkal a mellettük ülő szemét és orrát verik, a műsorvezető pedig nemi szervét (faszát) veri széjjel a közönség közt. Őrület és extázis 30 percben. A csúcs azonban még hátra van. Az est fénypontja, amikor a nagy valagfingató engedélyt ad a K-15-ös bekapcsolására.
Emberünk is erre vár, aztán, amikor kell, megnyomja a gombot, és óriási lyukat vág ház oldalába, aztán a tetőbe, amely félig leszakad, aztán a konyhaszekrény, a pince, a kerítés, majd a szomszéd háza következett.
Emberünk utolsó erejével még visszakalapálta magát a tévé elé, szétverte a tévét, majd leült a jó kis foteljába egy újabb évre pihenni.
Hiszen ő a jövő embere!