Az emberek műsora

- Jó estét kívánok Önöknek tisztelt nézőink! A ma is jelentkező Bip-Bip számítástechnikai-informatikai-telekommunikációs szakkiállítással és vásárral egybekötött beszélgető show-ban. Ma műsorunk első vendége Göncz Árpád köztársasági elnökünk, aki csatlakozott a Számítógépek Előtt Tévében Nyilatkozó Politikus-Költők pártjához. Jó estét, elnök úr! Mondja meg nézőinknek, mégis miért jelentkezett ebbe a neves és független pártba, hiszen Önt mindenki a napi politikától független embernek ismeri.
- Hát, tudja, nagyon megtetszett a programjuk.
- És elmondaná, hogy mi is az?
- Célunk, hogy még több politikus és irodalmár nyilatkozzon a TV képernyőjén számítógépek hátteréből. Pártunk készített egy statisztikát, miszerint az utca emberének 100%-a azt akarja, hogy közéleti személyiségeink ily módon szóljanak hozzájuk.
- Tényleg?
- Hát persze! Másik statisztikánk azzal foglalkozik, hogy az érintettek mindössze 15%-a nyilatkozik íly módon. Ezeknek is 60%-a képernyővédő - úgynevezett SCREENSAVER - előtt, 15%-a valamely szövegszerkesztő előtt, 13%-a valamely multimédiás alkalmazás és 12%-uk valamely pornográf szoftver előtt nyilatkozik szívesen.
- És mik a távlati céljaik, mit szeretnének elérni?
- Célunk, hogy a TV-ben nyilatkozók 90-95%-a számítógép előtt ülve tegye meg nyilatkozatait.
- Viszont látásra, elnök úr! Köszönjük az interjút. Következő vendégem Földes László, azaz Hobó, aki úgy döntött, bekapcsolódik a számítástechnika világába. Jó estét! Mondja, miért tette?
- Internet! Internet! Internet! - és úgy kell lefogni, nehogy kárt tegyen valakiben (vagy saját magában??)
- Köszönöm! Viszont látásra, kedves nézőink! Telefonszámunkat, az internet, intranet, e-mail, MSN, CompuServe, ARPANET, GSM címeinket a képernyőn láthatják. Viszont látásra holnap ugyanebben az időben!

Rajzoltam egy asztalt...

Rajzoltam egy asztalt. Nem tudom miért. Csak úgy rám jött. Na, jó! Ha már elkezdtem írni. Menjünk ebbe a dologba mélyebben is bele. (Ez nem volt túl magyaros. Nem baj. Elmegy!) Az egésznek persze óriási hátteret ad, hogy mindez egy osztályteremben történt. Matek. Asztal. De akkor mit keres ott az a csésze? Az hozzá tartozik. A teát mindenki képzelje be. Ha nem megy, akkor üres. Virágok. A virágok hiányoznak. Azok most csak a szívemben vannak. Bocsánat! Hazudtam. Csak egy virágszál. De az gyönyörű, kedves, aranyos, érzéki... Vissza az asztalhoz. Papír, rajta betűk. Ki írta és mit. Lényegtelen. Lehetett akárki. Lehet ott akármi. Egy toll is fekszik ott valahol. Igen, az: ott. Az a valami az akart lenni. Mert hát ott kell lennie. Toll nélkül nem lehet írni. Már megpróbáltad? Igen? És sikerült? Miért hallgatsz? Sikerült, csak nyoma nem maradt. Szomorú. De ez van. Kész. Ennyi. Több időm nem volt rajzolni. Befejezni sincs kedvem. Hogy miért írok most? Azt sem tudom. Abba is hagyom.

Rendező

Hogy nem hallottad, hogy kezdünk? Oké! Nincs semmi baj! Tényleg jobb lett volna úgy. Igen? Jaj, Manczyka, mit akar már megint? A Trabant? Még mindig a Trabanttal problémázik? Nem megmondtam már, hogy kivágjuk? Dehogy a Trabant takarja az egyik színészt. Mindkettőt? Értem, szóval takarja mindkét színészt. És akkor mi van? Hogy maga is ezt kérdezi? Kénytelenek leszünk megtartani a Trabantot. Megtartani a Trabantot? Fantasztikus ötlet! Köszönöm, Manczyka! Hát ez csodálatos! Hol késik a kávém? Jancsi! Nem te! A másik. Jól sikerültek a hangok? Igen... Igen... Szóval a párbeszéd nem érthető, csak a fegyvercsörgés. Ne izgasd magad Jancsikám a dolgon, nem is volt párbeszéd. Mikor ér már ide az a nyamvadt kávé? Áh! Színész úr! Egyszerűen fantasztikusat alakított most végre ötszázhuszonharmadikra. Lenyűgöző volt a játéka. Egyszerűen csodálatos. Ön igazi tehetség! Mi? Hogy ne hízelegjk? Hogy a jelenet pocsék volt? Hogy nem sikerült megfelelően kihoznia a karakter jellemét? Dehát, Színész uram, Ön egyszerűen odatapsztotta a fejemet a tenyeremhez, mert nézni sem tudtam az Ön jétékát, annyira elkápráztatott. Örüljön inkább, hogy végre sikerült megemelnie azt a kardot. Nem könnyű játékszer az a maximum egy kilójával, nekem elhiheti. És most ha megbocsát! Végre! Itt a kávém. Ezek a hülye színészek! Végre kész a jelenet, de nekik semmi sem jó. Köszönöm a kávét, Gizike! Most már elmehet az irodámba és levetközhet... akarom mondani: átöltözhet! Manczyka, már megint maga az? Igen? Tudom, hogy ez a nyamvadt film a tizenkilencedik század elején játszódik! Igen? ÉS? Hogy nem volt még Trabant akkor?! És mi van akkor?! Hogy nem hinné, hogy a mozinézők szívesen látnának egy Trabantot egy kosztumös filmben! Hogy mit nem mond, Manczyka! Maga egy született zseni! Azt hiszi ezt én nem tudom? Igen? Azt hiszi? Helyes! Én is így gondoltam. Ne féljen, Manczyka! Megoldjuk! Érti? Megoldjuk! És most már mehet! Na! Menjen már!

A pénzszerzés módjai

Csendben sétált célja felé a férfi. Agyában mindennapos gondolatok cikáztak, mint például: egy zongora ráesik egy hároméves kisfiúra, vagy egy öreg nénit megerőszakol egy buzi egy villanypóznával, vagy a Föld összeütközik egy üstökössel és a fél világ szörnyethal.
Így elmélkedett útközben. Néha megigazította a kabátja alatt a lefűrészelt csövű karabélyt és a középhatótávolságú nukleáris rakétákat nehogy kicsússzanak onnan.
Aztán odaért és lebonyolította az üzletet. Most már csak egy aktatáska volt nála. A táska résein fehér por szóródott ki az úttestre. Mindenki jól tudta: kábítószer van benne.
Kezét odatartotta a réshez, és megvárta amíg megtelik a marka. Utána nagyot szippantott bele, és folytatta útját immár sokkal vidámabban.
Agyában újfajta gondolatok támadtak . Visszaemlékezett a börtönévekre, de elmélkedése félbeszakadt. Megérkezett a megbeszélt helyre. Sötét sikátor volt. A maffiafőnök így szólt:
- Meghoztad az anyagot?
- Igen, keresztapa! - mondta áhitattal a férfi.
- Jól van, itt a pénz. - válaszolta az, és átcserélték a táskáikat.
- Köszönöm! Holnap ugyanitt! - mondta a férfi, és elégedetten távozott.
Úticélja a Rákóczi tér volt. Hamarosan meg is érkezett.
- Hogy megy az üzlet, mama? - kérdezte az egyik prostituálttól.
- Minden rendben van, fiam. - válaszolt az öregasszony.
- Megcsináltam az üzletet.
- Meglásd fiam, ebből még bajod lesz. Megpróbálhatnál te is tisztességes úton pénzhez jutni. Vegyél példát rólam. - oktatta az öregasszony.
- Jaj, mama! Ezt minden áldott nap elmondod. - mondta, aztán elindult a dolgára.
- Fiam, fiam! Sose javulsz meg. - mondta Szűz Mária, de Jézus csak ment tovább a saját feje útján.

Ijesztgetés

Három fiatal megy az utcán. Egy kapuban ülő öregasszony felé közelednek.
- Te, Jancsi! Emlékszel a múltkor, amikor megkérdeztük az öreg nénit, hogy mennyi az idő?
- Igen. Ha-ha! Hogy szétvertük a fejét baseball ütővel, amikor nem mondta meg.
Odaérnek a nénihez.
- Csókolom néni, meg tudja mondani mennyi az idő? - kérdezik.
- Jaj-jaj-jaj, gyerekek, ne haragudjatok, de nincs nálam óra. - válaszolja ijedten.
- Biztos benne? - kérdezik fenyegető hangsúllyal.
Az öregasszony megijed, és szívrohamot kap. Holtan esik össze. A fiúk pedig nagyon örülnek.
-Jól ráijesztettünk a nyanyára, mi?
Ez megismétlődik még néhányszor, hullanak az öreg nénik az utcában. aztán újra közeledik egy nyanya.
- Te, Jancsi! Emlékszel a múltkor, amikor megkérdeztük az öreg nénit, hogy meg tudja-e mondani mennyi az idő?
- Igen. Ha-ha! Hogy szétvertük a fejét baseball ütővel, amikor nem mondta meg.
Odaérnek a nénihez.
- Csókolom néni, nem tetszik tudni, hogy mennyi az idő? - kérdezik, és az bátran felel:
- Dehogynem, mindjárt megnézem. - és azok nagyon megijednek, hogy a nyanyának van órája.
- Fél tizenkettő. - folytatja az öregasszony bátran.
- Most elrontotta a játékunkat a szemétláda! - mondják a fiatalok, és mérgesen egy baseball ütőt vesznek elő.
- De hát megmondtam mennyi az idő... - ezek voltak az utolsó szavai.

Szendvicsek

Az anyuka korán reggel készítette a szendvicset a kisfiának.
Jobb híján a saját ujjait aprította a kenyerek közé.
A fiú a szünetben meg akarta enni a szendvicset.
Azonban nem tudta megfogni.
Az összes ujja hiányzott.
Pedig szerette a húsos szendvicset.

Észhelyzet, avagy az agyműtét

Mészáros Károly professzor a mutatóujjával kipiszkálta a bennragadt ételmaradékot a foga közül, utána mélyen az orrába túrt.
- Ki következik? - kérdezte Mészáros doki.
- Kováts úr. Vakbele van. - válaszolta a nővér.
- Hozzák a műtőbe!
Letörölték az ebédlőasztalról a kiömlött borsófőzeléket és húslevest, aztán felrakták rá a beteget.
- Szikét! -üvöltötte dühösen Mészáros doktor - Felnyitjuk a koponyát!
- Úristen, de hát nekem vakbelem van! - kiáltotta ijedten a beteg.
- Nagyon mozog! Hívják ide dr. Hentest! - mondta a nővér.
- Doktor Hentest várják a műtőben! - Hallatszott a hangosbemondóból.
Az ajtó kinyílt, és egy csuklyás alak lépett be a műtőbe.
- Már vártuk doktor! A beteget altatni kell, mert nagyon ficánkol.
- Egy pillanat. Most jövök egy amputálásból. - mondta, és miután letette a láncfűrészt így folytatta: -Kissé felkavarodott a gyomrom! - elfehéredett és körbehányta a műtőt.
- Nővér, altatót! - mondta Mészáros professzor.
A nővér lenyúlt a földre és egy baseball ütőt emelt fel.
- Úristen, maguk állatok! Eresszenek, eresszenek! - üvöltözött Kováts beteg, de hiába.
- Fogják le ezt az idegbeteget! - mondta Mészáros doki. - Itt üvöltözik, és még azt mondják, vakbele van... Mindjárt beültetjük az új agyat, nyugodjon meg!
- Ne bántsanak! - kiabált a beteg, aztán elhallgatott.
- A francba! Kell majd rendelnünk altatót! - mutatott a nővér az eltört baseball ütőre.
- Hol van már az a rohadt szike? - üvöltött a doktor fröcsögő nyállal.
A nővér odanyújtotta a vajazókést.
- De hiszen el teljesen vajas! - üvöltötte idegesen Hentes doktor. - A májkrémes kést kértem!
- Akkor kezdhetjük? - kérdezte a nővér.
A dokik a késsel széthasították a beteg fejét hosszában. Az kissé rángatódzott közben, de utána már nem. A műszeren hosszú, egyenes vonal jelent meg, és vészjóslóan sípolt.
- Újraélesztés! - kiáltott Mészáros doktor.
- Elektrosokkal! - tette hozzá dr. Hentes.
- Nem! - ellenkezett Mészáros professzor és egy kovácsüllőt dobott a beteg mellkasára, az pedig hangosan ropogott.
- Szívműködés helyreállt. - konstatálta a nővér.
A műtét folytatódhatott. Kettényitották a koponyát, és már látható is volt az agy, amelybe ugyan belevágtak a felnyitás során, de majd összevarrják.
- Nővér, adjon egy újságot! - mondta a professzor, miközben a legyeket hessegette a feje körül.
- Itt van inkább egy kis Chemotox! - Nyújtotta át a nővér.
Mészáros doktor körbefújta a műtőt, különösen a beteg feje körül, majd folytatta a vizsgálatokat.
- Mi van itt? - kiáltott fel doktor Hentes. - Beleesett néhány légy a sebbe.
- Nem baj, majd kiforrnak, miután összevarrtuk. - mondta Mészáros doki.
- De hát, ez az agy teljesen épnek tűnik! - állapította meg a nővér.
- Jó, akkor segítünk rajta. - mondta doktor Hentes, és egy jókora darabot kihasított az agyból a májkrémes késsel.
- Hiszen ebből hiányzik egy rész. - állapította meg Mészáros.
- Nővér, pótlásra lesz szükség!- kiáltott fel Hentes doki.
- Mariska néni! - szólt a nővér a takarítónőnek. - Dobja ide a felmosórongyot!
A kapott rongyot belenyomkodták a fejbe, és összevarrták a bevágott részt. Utána letették a Singer varrógépet.
- Nővérke, Hentes doktor! Kérem, nyomják össze a fejet kétoldalról!
A felszólítottak összenyomták.
- Köszönöm! Most pedig, összekapcsoljuk. - mondta, majd a tűzőgéppel elkezdte összeerősíteni a koponyát.
- Végre készen vagyunk... - lélegzett fel a nővér.
- De hol az EKG mérő?! - kérdezte ijedten Mészáros professzor.
- Belevarrtuk. - válaszolta Hentes doki.
- Úristen, most mi lesz? - sikoltozott a nővér.
- Semmi probléma. Kilógnak a csatlakozók. - nyugtatta meg Hentes doktor.
- Még szerencse! - nyugodott meg a nővér.
A beteg pedig elkezdte felmosni a folyosót a hajával, miután belenyomta a felmosóvödörbe.