2010. október 8., péntek

Strucc!, avagy a mennyország alulról

A dagadt feleség élvezettel nézte a TV-t. A férj közben undok megjegyzéseket tett, és szidalmazta a Kötés magasiskolája című magazinműsor műsorvezetőnőjét.
Szerencsére éppen vége volt, s a feleség elrakta a TV nézéshez elengedhetetlen kötőtűket és horgoló tűket, fonalakat és mintapulóvereket. A férj kedvenc percei voltak, ekkor kezdte ugyanis előpakolni a fűrészeit és szerszámait, merthogy a Fűrész-ötperc műsor következett. A kedvence volt.

A műsorvezető rákezdett: Jó napot fűrésztársak, kezdjük hát el! Fűrészeljen! Fűrészeljen! Fűrészeljen! (És ekkor valamilyen vibráló hatás is érezhető volt a TV felől.) A férfi amit ért fűrészelt; a széket, a kanapét, a függönykarnist, a kakukkos órát, az ablaküveget, egyszóval mindent.
A műsornak vége volt, de a férfi csak mosolygott, és fűrészelt, és mosolygott…
A felesége nem mert neki szólni, merthogy múltkor is alig bírták összevarrni a lábát, meg különben is, a fűrész sem igazi, úgyhogy mit érdekelte őt, és kiment a konyhába mosogatni.
A TV-ben eközben:
…mond csak Samanta mi van mostanában Jokival, mert olyan… - Megszakítjuk adásunkat, hogy egy fontos hírt közöljünk: A Szovjetunió ma reggel atomtámadást indított országunk ellen. A rakéták elhárítására nincs mód, a lakosságot megkérjük kerüljék a pánikot, és aki tud készítsen elsősegély csomagokat… (és hírtelen megszakadt az adás)
A férfi fűrészelés közben semmire és senkire nem figyelt, csak fűrészelt, csak fűrészelt. Az asszony meg mosolygott…
…Amikor véget értek a koszos edények, és a szék karfáját is elreszelte már az életlen fűrész, akkor odaszólt az asszony az urának: Menjünk ki a friss levegőre, de zárd le előbb a TV-t, már vége az adásnak.
Ahogy kinyitották az ajtót, hirtelen nagy fény lepte el a szobát, és bevilágította még a kikapcsolt TV képernyőjét is. Az égen angyalok szálltak, és a földön rajzfilmszerű alakok feküdtek boldogan, szépen; ahogy kell!!!!
A patakok helyén méz és tej folydogált, és a bárányfelhők az égbolton csodálatos képet nyújtottak. Mindketten úgy érezték: de szívesen felszállnának a felhők közé.
És valóban: szárnyik kezdtek nőni (rajzfilmszárnyak) és csapkodva felszálltak a rajzfilmfelhők közé, s örökké boldogan éltek…